Pásztor Noémi, a Budaörs Handball fiatal beállója is ott volt múlt szombat este Debrecenben abban a magyar női junior kézilabda válogatottban, amelyik világbajnok lett. Ráadásul az IHF szakemberei a torna álomcsapatába is beválasztották. A budaörsi klub honlapján olvasható a vele készült alábbi interjú.
Milyen érzések kavarognak most benned? Sikerült már feldolgozni, hogy junior világbajnokok lettetek?
Óriási, iszonyatosan jó érzés, életem eddigi legboldogabb élménye! A döntő után szombat este talán még fel sem fogtam, de azóta már vagy százszor visszanéztem a képeket, a meccs utolsó pillanatait és a díjosztó ceremóniáról készült videofelvételeket. Csodálatos, hogy ezzel az elképesztő csapattal értünk fel a világ tetejére. Mindig is ebben reménykedtünk, hogy egyszer világversenyt nyerünk, de ezt valóban megélni valami hihetetlen. Elmondhatatlanul boldogok vagyunk, szerintem nem létezik olyan szó, ami megfelelően kifejezi, hogy ténylegesen mennyire örülünk ennek.
Te előre megmondtad, hogy ez a csapat versenyben lehet az aranyért. Így képzelted az odáig vezető utat?
„Bármi megtörténhet!” – szólt a junior világbajnokság mottója. Tudtam, hogy remek csapatunk van és tényleg bíztam benne, hogy meg tudjuk szerezni az aranyérmet, de ez, hogy veretlenül nyertük meg a világbajnokságot, ez a hab a torta tetején. Így képzeltem el a menetelésünket, az elején még voltak apróbb kis hibák, pontatlanságok, de a végére minden összeért.
Ki tudsz emelni egy kulcspillanatot, amely döntően befolyásolta a válogatott sorsát a torna alatt?
A negyeddöntőt emelném ki, ami alapján megtapasztaltuk, hogy lehetetlen márpedig nem létezik. A románok elleni mérkőzésen megtanultuk, hogy bármilyen mélyről vissza tudunk jönni. Szerintem ez adta még az utolsó plusz löketet a csapatnak, ami hozzásegített minket a sikerhez.
Az arany mellé egy elég komoly egyéni elismerést kaptál az IHF szakembereitől azzal, hogy a torna álom csapatába választottak. Sikerült kiadnod magadból a maximumot?
Minden mérkőzésen beleadtam minden tőlem telhetőt, azonban visszagondolva sosem tudok maximálisan elégedett lenni a teljesítményemmel. A világbajnokság alatt nyújtott játékom is hagy némi kívánnivalót maga után, de ezeket a gondolatokat mondjuk most elnyomja az eufória. Nekem személy szerint sokkal fontosabb, hogy az aranyérmet sikerült megszereznünk, de természetesen a legjobb beállós díjnak is nagyon örülök.
Egy hét pihenő, utána július 23-án csatlakozol a felkészüléshez Budaörsön. Mennyire használtad ki az energiaraktáraidat? Extra lendületet ad, hogy világbajnokként térsz vissza a csapathoz?
Már nagyon várom a következő szezont, kíváncsi vagyok, mire leszünk képesek. Nem is az a tény ad erőt, hogy világbajnokként térek vissza, hanem amiket tapasztaltam a nyár során, és amit az előbb is említettem, hogy lehetetlen nincsen, bármi megtörténhet, ha igazán hiszünk benne és küzdünk érte!
(Fotók: Cseh Péter /MKSZ és Budaörs Handball)
Az eredeti cikk ITT jelent meg.
