„Budaörsön így is irdatlan osztálylétszámok vannak. Nagyon nehéz lesz annak a hatévesnek. De mi még itt egészen jó helyzetben vagyunk, mert minden iskolában van fejlesztő pedagógus, logopédus meg mindenféle segítő ember” – derült ki abból a beszélgetésből, melyet Badacsonyiné Juhász Zsuzsannával, a Budaörsi Pedagógiai Szakszolgálat vezetőjével.
Levélben hívta fel figyelmünket arra egy olvasónk, hogy sok a megválaszolatlan kérdés az iskolaköteles hatéves gyermekek helyzete körül. 2019-ben ugyanis módosították a 2011. évi CXC. köznevelési törvényt, így már nem az óvodavezető dönt arról, ki mehet hatévesen iskolába és kinek javasolt még egy évet maradnia az óvodában, hanem egy állami szerv.
A törvény úgy szól, hogy minden gyermek, aki az adott év augusztus 31. napjáig betölti hatodik életévét, vagy legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Korábban a gyermeket jól ismerő szülők a gyermeket jól ismerő óvodapedagógusokkal konzultálva közösen dönthették el, hogy hatévesen minden szempontból alkalmas-e az iskola megkezdésére, vagy maradjon még inkább plusz egy évet az oviban. 2020. januárjától azonban csak az Oktatási Hivataltól (továbbiakban OH) kérhetik a szülők az egy év halasztást, és az OH munkatársai a messzi távolból eldöntik, iskolaérettek-e már azok a hatévesek, akikről a szüleik és az óvónők úgy tapasztalják, hogy nem. A halasztási kérelmet 2021. január 1-e és 15-e között lehet benyújtani.
A levél írója arra volt kíváncsi, mire számítson az elkövetkezendőkben az, akinek gyermeke a tanévkezdés előtt tölti be a hatodik életévét, jellemzően tavasszal vagy nyáron, és vagy valamilyen lemaradás miatt, vagy mert nem szeretnék, hogy egy-másfél évvel idősebbek között kezdje az első osztályt, halasztani szeretnének egy évet. Vajon mekkora esélye van arra, hogy az OH elfogadja a kérelmét? Mit lehet tudni arról, hogy a múlt évben milyen arányban utasították ezeket a kérvényeket és hogy egyáltalán milyen szempontok szerint döntöttek? Vagy hogyan lehet esetleg befolyásolni ezt a döntést? Illetve az érintett szülőtársadalom azt is szeretné tudni, hogy Budaörsön hányan kerültek hatévesen iskolába és hogy mi vár rájuk a budaörsi iskolákban?
A kérdéscsoport első feléről a Budaörsi Pedagógiai Szakszolgálat vezetőjével, Badacsonyiné Juhász Zsuzsannával beszélgettünk. (A 2. részben közöljük majd a megkérdezett budaörsi általános iskolák eddigi tapasztalatait is, hogy érzékelhető-e már az idei tanévben a hat- és hétévesek egyidejű iskolakezdésének torlódása, illetve hogy fel vannak-e készülve a jövő tanévben várhatóan még több elsős fogadására.)
Badacsonyiné Juhász Zsuzsanna sem tudott az Oktatási Hivatalhoz beérkezett kérelmekről részletesebb statisztikai adatokat közölni, mint ami a Szülői Hang Közösség honlapján található, mely szerint a 2020. januárjában 10874 kérvény érkezett be országos szinten. A kérelmek elfogadásának arányairól közel ezer szülő önkéntes beszámolójából állítottak föl egy becsült elemzést, mely szerint az OH 55%-ban nem tudott saját hatáskörben dönteni, így szakszolgálati felülvizsgálatra küldte a gyermekeket. Az OH kevés esetben (3%) utasította el a szülők kérelmét szakszolgálati felülvizsgálat nélkül, a többi esetben (42%) pedig egyből helyt adott a szülők kérésének.
A Budaörsi Pedagógiai Szakszolgálat intézményvezetője járási viszonylatban tudott ilyen hozzávetőleges adatokat megosztani, s egyben össze is hasonlította a korábbi évek vizsgálatainak mennyiségével, így azt is kikövetkeztette, hogy az idei tanévben még nem mutatkozott meg a létszámtöbblet az iskolákban.
Miből tudja, hogy 2020. szeptemberében nem kezdte meg több gyerek iskolai tanulmányait a korábbi évekhez képest?
A korábbi rendszer szerint, amikor mi iskolaérettségi vizsgálatokat csináltunk, akkor általában egy évben 200-250 körüli gyerek jött hozzánk a járásból, tehát nem csak Budaörsről, hanem a 12 településről együttesen. A módosított törvény miatt 2019. december végéig iskolaérettségi vizsgálat alapján a Szakszolgálat még adhatott felmentést a hatéveskori iskolakezdés alól annak, akinél ezt indokoltnak találták. Így tavaly a szokásosnak a dupláját, 450 gyereket vizsgáltunk meg, és ebből kb. 95 %-ot felmentettünk. Majdnem mindenkit, ahol az óvoda is indokoltnak tartotta, a szülő is azt akarta, és még mi is a vizsgálaton azt mondtuk, hogy igen, jót tesz a gyereknek, ha marad még egy évig az óvodában. Január után az OH-n keresztül 15-20 gyerek érkezett hozzánk, őket is felmentettük. Ez alapján következtetek arra, hogy nem 2020-ban lett sokkal több első osztályos, hanem majd jövőre lesz.
A törvénymódosítás előtti években a tanköteles korba lépő gyerekekről az óvodapedagógusok és a szülők együtt állapították meg, menjen iskolába vagy még ne, és ezt az óvodavezető hagyta jóvá. Így amikor az óvodapedagógus úgy látta, hogy a gyereknek valamilyen okból maradnia kell, leült a szülővel, megbeszélték fogadóórán, megnézték a gyerek fejlődési naplóját, és ha ők közösen azt mondták, hogy igen, maradjon még egy évet az óvodában, akkor mi ezekkel a gyerekekkel nem találkoztunk. Csak abban az esetben küldték hozzánk, ha nem volt meg ez az egyetértés és akkor végeztünk iskolaérettségi vizsgálatot.
A Szakszolgálatot egy rendelet szabályozza, a 15/2013-as EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló. Ebből a rendeletből az iskolaérettségi vizsgálat fogalmát 2019-ben törölték. Az óvoda sem küldhet senkit ilyen vizsgálatra és a szülő sem kérheti.
Mit tehet akkor most az a szülő, aki úgy ítéli meg – az óvó nénikkel együtt -, hogy gyermeke még nem áll teljesen készen a jövő évi iskolakezdésre?
Az egyik lehetőség, hogy az óvoda BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) vagy SNI (sajátos nevelési igényű) gyanújával küldhet hozzánk gyereket vizsgálatra. Más esetben nem kérhet szakértői vizsgálatot. A BTMN-gyanús gyerekek rendszerint tényleg valamilyen területen le vannak maradva. A BTMN vizsgálat végén azonban a 2015. január 1-e után született gyerekek esetében kötelező állást foglalnunk, hogy menjen-e iskolába vagy inkább még ne. Szakértői véleményben leírjuk, milyen területeken van elmaradása és az óvoda mit fejlesszen. De ha úgy ítéljük meg, hogy még maradjon egy évet, akkor az a gyerek BTMN-es lesz, így kerül be a nyilvántartásba, viszont ebben az esetben nem kell az évhalasztást kérelmezni az OH-nál.
A másik lehetőség, amiben segíteni tudunk, hogy a szülő kér a Szakszolgálattól egy képességfelmérést azzal, hogy kitölti a kapcsolatfelvételi lapot. Ha azt látjuk, hogy elmaradásai vannak, és tényleg jó lenne, ha maradna még egy évet a gyermek az oviban, egy szakvéleményt írunk, melyet a szülők csatolhatnak az OH-hoz benyújtott kérelemhez, ahogy bármi mást is, amit be tud gyűjteni: a logopédustól, a fejlesztő pedagógustól, az óvó nénitől kapott véleményt.
Hogy ez mire lesz elég az OH-nál, nem tudom, de azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akiknél ott lesz minden vélemény, ami jelzi, hogy még fejlesztésekre jár, hogy utolérje magát, azok nagy részére rá fognak bólintani, hogy maradhatnak, egy részükre pedig azt fogják mondani, hogy még a szakértői bizottság vizsgálja meg és várják a javaslatunkat. Számít, hogyan jön hozzánk vizsgálatra a szülő, mit ír le az óvoda, mit ír a fejlesztő pedagógus, a logopédus, ha beszédhibás a gyerek, ezeket mind-mind figyelembe vesszük. A vizsgálat pedig sokrétű, elég hosszú is, egy-másfél órás.
Budaörsön volt egy felmérés, az óvodák részéről, hogy körülbelül 100 gyerek jön BTMN-es vizsgálatra, ezen kívül képességfelmérésre húsz-harminc gyermek jön.
Az biztos, hogy a Szakszolgálatnak nem az a célja, hogy egy hatéves és akár egy nyolcéves gyerek ott üljön egymás mellett az első osztályban. Ez nagyon nagy különbség. Habár a hatévesek nagyon vegyes képet mutatnak. Látom – most, hogy már elkezdtük a vizsgálatokat -, vannak közöttük indurka-pindurkák, akik tényleg nem tartanak ott, hogy egy fél év múlva beüljenek az első osztályba. Szerintem a koraszülötteknek egyértelműen maradniuk kellene még az oviban. Az a gyerek, aki koraszülöttként 2015. augusztus 31-én született, az a gyerek nem fog ott tartani 2021. szeptember elsején, hogy iskolába menjen.
Mit vizsgálnak a képességfelmérő vizsgálaton?
A komplex vizsgálat azt jelenti, hogy több szempontja van. A pszichológiai rész egy intelligencia teszt. Az emlékezetet is szoktunk vizsgálni: képi emlékezet, szóbeli emlékezet. Mindenképp nézzük a finommotorikát: hol tart a rajzkészsége, hogyan fogja a ceruzát, számoláshoz kapcsolódóan a számfogalmat, beszédkészséget, hogy tud beszélni, nyelvtanilag helyesen beszél-e.
Pusztán csak beszédhiba miatt, ha csak a beszédhangok nincsenek teljesen rendben, arra nem szoktunk felmentést adni, merthogy az iskolákban is ott vannak a logopédusok, az folytatható, rendbe rakható.
Az a véleményünk, hogy egy gyermek akkor menjen iskolába, ha a gondolkozási funkciók közül rendelkezik azokkal, amik az olvasás, írás elsajátításához szükséges. Ilyen az analógiás gondolkozás, és az analitikus-szintetikus gondolkozás. Az a gyerek, aki képtelen egy szót szétszedni hangokra, majd összeépíteni, fölépíteni és a gondolkodásában sem tart itt, annak nagyon komoly nehézségei lesznek az olvasás elsajátításában. Ez egy érési szint és nagyon jól mérhető. Ezen kívül nézzük az alak állandóságot tud-e azonosítani, felismer-e, jól tud-e differenciálni, hallásban, látásban, ezek mind-mind olyanok, amik az írás-olvasás elsajátításához kellenek. Meg szoktuk nézni, hogy hogy áll az irányokkal, jobb, bal, lenn, fönt, között, mögött – ért-e ilyen fogalmakat. Nem csak értelmi képességet nézünk.
Az érzelmi-szociális érettséget nézzük legkevésbé, abban támaszkodunk leginkább az óvodákra. Ráadásul régen csináltunk csoportos vizsgálatot, melynek során láttuk, hogyan viselkednek egymás között, türelmes-e, nem vág-e a másik szavába, egyáltalán hogy üli végig a feladatot… Egy egyéni vizsgálati helyzet más, ott a gyermek sokkal békésebb, kevésbé látjuk a valódi viselkedésüket, tehát itt számít igazán az, hogy mit ír le az óvoda, a viselkedésben az óvoda véleménye a mérvadó.
Jelenleg SNI-s, illetve BTMN-es vizsgálatra az óvoda küldi be a gyerekeket, és mi hozunk erről döntést, de van, akit tovább küldünk a megyei bizottságba. Ez sosem volt nagyszámú. Tavaly volt 1500 gyerek nálunk vizsgálaton, egész évben, ebből kb. 40-50-et küldtünk tovább. Egyébként változó, talán most többet küldünk tovább, mint valaha, mégpedig azért, mert azokat a gyerekeket, akik már úgy jönnek hozzánk vizsgálatra, hogy előtte volt a gyermekpszichiátrián, vagy neurológusnál, tehát ide már egy pszichiátriai véleménnyel érkeznek, őket továbbküldjük. És több gyereket diagnosztizálnak autizmussal, ADHD-val, mint korábban.
A szakszolgálat munkatársainak nem veszi el az idejét a valódi munkától, a fejlesztő foglalkozásoktól ez a sok vizsgálat?
Egyelőre nem veszi el. Bár amit most csinálunk ezekkel a gyerekekkel, azt mi korábban mindig tavasszal csináltuk. Rendszerint február 1-től március végéig végeztük az iskolaérettségi vizsgálatokat. Ami nehézséget okozhat, hogy összeér azokkal a vizsgálatokkal, amit a nyolcadikos gyerekekkel végzünk, akik továbbtanulnak és most mind a kettő eléggé sürgős és határidős, de egyelőre nem álltunk le az egyéb dolgainkkal, ugyanúgy mennek a fejlesztések és az egyéb vizsgálatok is.
Ami nagyon bizonytalan, hogy majd január 15-e után mennyi gyereket kapunk még az Oktatási Hivataltól. Az azért lesz nagyon nehéz, mert az OH nagyon rövid határidőt ad. Két hetet kapunk arra, hogy időpontot egyeztessünk, elvégezzük a vizsgálatot a hozzánk irányított gyermekről, és a véleményt is legyen kész két héten belül. Ez lehet egy véges mennyiség, hogy mi mennyit bírunk adott időn belül. Tavaly ugyan meghosszabbították január 31-ig, a beadványok leadásának határidejét és azt is, hogy mi meddig vizsgálhatunk és írhatjuk meg a szakvélemény, de idén nem egyeztek bele.
Budaörsön az óvodák mennyire közreműködők, segítenek a szülőknek?
Abszolút. Azt gondolom, hogy nagyon jó az óvodák hozzáállása és a Szakszolgálatnak is jó a kapcsolata velük és nagyon jól együtt tudunk működni. Azt jól kialakították, hogy a tanköteles korú gyerekeknek fogadóórát tartanak. Én, amíg volt iskolaérettségi vizsgálat, nagyon gyakori volt, hogy minket is elhívtak olyan szülői értekezletre, amit az iskola kapcsán tartanak.
És olyan szempontból is jó Budaörsön a helyzet, hogy nagyon sok fejlesztő szakember van az óvodákban, van óvodapszichológus is. A járás többi településén nem ennyire jól ellátottak az óvodák, mint itt. Az óvodák ellátása, hogy milyen segítséget kap az óvoda, az az önkormányzattól függ. A budaörsi önkormányzat igyekszik mindent megadni az óvodáknak. A mozgásfejlesztésektől kezdve minden van.
Tehát az óvodák a szülőknek tényleg igyekeznek segíteni, és a szülő meg tudja beszélni az óvó nénivel, az óvodavezetővel, mindenkivel, aki foglalkozik a gyerekkel, hogy ők mit látnak. És kaphat fejlesztést. Olyan nincs Budaörsön, hogy egy gyereknek fejlesztésre van szüksége, és ne kapná meg.
A szakszolgálat is beszél a szülőkkel?
Persze. Nem kérdés, hogy a vizsgálatok után mindig leülünk megbeszélni, mi történt, hogyan történt és mi az eredmény. Vizsgálatoknál kell, hogy idő jusson rá, bárkinek bármikor kérdése van, hogy miért azt írták le a gyerekéről, amit… Gyakran úgy ülünk le, hogy megmutatjuk a vizsgálati lapokat, végigmegyünk rajtuk és megbeszéljük, így rajzol a gyerek, ezeket mondta…
Mi a véleménye a szakmának arról, hogy az állam megnehezítette a hatévesek iskolakezdési halasztását?
Én nem tudom, de most ezt komolyan mondom. A szakma sem érti. Nem tudjuk, hogy ezt ki találta ki és miért. Tavaly volt egy egyeztető nagy összejövetel, ahova eljöttek a minisztériumból is, de nem derült ki igazából. Helyesebben szólva, ők azt mondták, hogy túl sok az indokolatlanul felmentett gyerek, nem kéne ennyire engedni őket. Én ezt nem látom be. 15 éve vagyok vezető, és minden évben, amíg csináltuk az iskolaérettségi vizsgálatokat, készítettem statisztikát. Hogy a beküldött gyerekeknek hány százalékát mentettük fel és hány százalékának mondtuk azt, hogy mehet iskolába. Az általunk vizsgált gyerekeknek 52-55 %-ára mondtuk, hogy maradjon oviban és 45 %-ra azt mondtuk, hogy menjen. Tehát én nem érzem, hogy nagyon elmentünk volna valamelyik irányba, de nem tudok országos adatokat.
Az jó volt, hogy mi csak azokat a gyerekeket vizsgáltuk, ahol a szülő és az óvoda nem értett egyet. Mi nagyon támaszkodtunk az óvodákra és maximálisan elfogadtuk a véleményüket, de persze vannak viták. És mi ott szálltunk be beszállni az iskolaérettségbe, ahol vita volt. Ez így szerintem nagyon jó volt, tényleg azt gondolom. És évekig azt mondtuk a szülőknek is, hogy higgyen az óvó néninek, ha nem hisz neki, vagy azt mondja, hogy de az óvodában annyira másképp viselkedik, mint otthon. Mert van ilyen. Akkor leültünk és megtárgyaltuk, vajon miért mutat teljesen más képet a gyermek az óvodában, illetve otthon.
Az óvoda három éven keresztül látta a gyereket. Amikor ide hozzám bejön egy gyerek vizsgálatra, legjobb esetben is csak két órán át látom őt. Nagyon nehéz. Ráadásul a gyerekek fejlődése nem egyenletesen halad, hanem az egyik területen szuper magasan van, a másik területen lejjebb van, ráadásul ugrások vannak benne. Előfordulhat, hogy hónapokig nem megy semmi, aztán egyszercsak összeáll a dolog és egy nagy ugrással megvan például a számfogalma. Nehéz nekünk is, hogy azt becsüljem meg most, novemberben, hogy a gyerek mit fog tudni jövő szeptemberben.
Azt gondolom, hogy mi nagyon tisztességesen, nagyon alaposan vizsgáltuk a gyerekeket, ez egy nagyon széleskörűen összeállított vizsgálati módszer volt. Nyilván törekedtünk arra is, hogy a szülők el tudják fogadni a véleményünket, ne menjen el úgy, hogy úgy érzi, rányomták, hogy neki menni kell. Próbáltuk meggyőzni őket, ha maradni kellett és próbáltuk meggyőzni őket, ha menni kellett. Fellebbezésünk mindig volt, de a fellebbezések száma elenyésző.
Minden évben volt 1-2 %, ahol a szülő nem értett velünk egyet. Legsúlyosabb esetben, ha nagyon nincs egyetértés, akkor van egy ún. megyei bizottság, ők adják az SNI-ket, azt mi soha nem adhatunk senkinek. Tehát ha bármi itt fölmerül, ha súlyosabb probléma van, mint a BTMN, mi minden ilyen gyereket továbbküldünk a megyei bizottsághoz. A megyei bizottság dönti el, hogy súlyosabb vagy nem probléma, ugyanez történt az iskolaérettségi vizsgálatok kapcsán is. Ők teszik a végső döntést a papírra. A tapasztalat az volt, hogy a megyei bizottság inkább azon volt, hogy menjenek a gyerekek iskolába. Persze kapjanak fejlesztést, nagy fejlesztési listákkal leírva, hogy milyen fejlesztésre van a gyereknek szüksége, de menjen iskolába.
Mindennek az lesz az eredménye, ami a súlyosabb baj, hogy biztosra vehető, hogy bekerül az iskolába éretlen hatéves, és ott lesz a már szuperül felfejlesztett hétéves ugyanabban az osztályban, ugyanannak a tanító néninek, és mint tudjuk, itt Budaörsön így is irdatlan osztálylétszámok vannak. Nagyon nehéz lesz annak a hatévesnek. De mi még itt egészen jó helyzetben vagyunk, mert minden iskolában van fejlesztő pedagógus, logopédus meg mindenféle segítő ember. De vidéken sok helyen ez nincs így, ott még sokkal nehezebb lesz. Azt is sejtem, hogy nyilván itt a szülőknek nem okoz gondot, hogy rámenjen az OH honlapjára, bejelentkezzen, letöltse, kitöltse, postára adja, de ez sok más helyen problémát okoz, ott sokkal nehezebb lesz, illetve több hatéves kerül iskolába, akár érett rá, akár nem.
Mire számítanak akkor, jövő szeptemberben hány gyerek kezdi meg az iskolát?
Az előzetes vizsgálatokból ez nem derül ki, mert mi itt ősszel-télen olyan gyerekeket vizsgálunk, akik vagy a mi járásunkban laknak, vagy a mi járásunkban járnak óvodába. De az OH lakóhely szerint küldi a gyerekeket szakszolgálathoz. Azzal nem számolnak, hogy van olyan, hogy az Érden lakó gyerek budaörsi óvodába jár. Az Érden lakó gyereket az Érdi Szakszolgálathoz fogja küldeni.
Valójában februárban fog kiderülni, hogy áll a helyzet, mennyi elsős lesz jövő szeptemberben. Ez egy kísérleti év lesz ilyen szempontból. Ennek az új rendszernek kifejezetten hátránya, hogy senki nem gondolhatja meg magát. Amit mi most ősszel véleményt leírunk, azon már nem lehet változtatni. Pedig vannak olyan gyerekek, akiknél valami sokáig nem megy, aztán egyszercsak kinyílik a gyermek, és minden a helyére kerül. Amikor még iskolaérettségi vizsgálatot csináltunk, volt arra mód, hogy azt a gyermeket, aki majdnem jó minden területen, csak valami kis picike nincs meg neki, akkor mondtunk olyat, hogy augusztusban jöjjön vissza kontrollra. Merthogy majd igazából augusztusban fogjuk látni, beérik-e, hol tart. Na, ez teljesen megszűnt, pedig nagyon jó volt. Évente csak kb. 10-15 ilyen gyerek volt, de annak a 10-15 gyereknek ez nagyon nagy segítséget jelentett, fontos volt, hogy van ez a lehetőség. De ez már egyáltalán nincs.
Ugyanígy, nagyon nehéz ez azoknak a családoknak, ahol alapítványi iskolában gondolkoznak a szülők. Csak abban az esetben vinné el hatévesen iskolába gyermekét, hogyha fölveszi az alapítványi iskola, de ha nem veszik fel, nem vinné. Erre nincs lehetőség. Csak úgy lehet, hogy vagy most rögtön eldöntjük, hogy marad, vagy azt mondjuk, hogy megy.
Az, hogy a korábbi évekhez képest mi tavaly a dupláját vizsgáltunk, ez országosan is igaz. Ezt konkrétan rengeteg megyében hallottam. Idén már karácsonyig teljesen be vagyunk táblázva vizsgálat szempontjából. Ha valakiben most érett meg a döntés, hogy maradni szeretne, forduljon az OH-hoz, nagy valószínűséggel hozzánk fogják küldeni vizsgálatra.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
