„Ami nem öl meg, az megerősít” – ez a mottója a „8 lépés veszteség kezelő” önsegítő csoportnak, aminek az első találkozója március 7-én lesz Fekete Ágnes református lelkész – aki a Kossuth rádió református műsorát szerkeszti – vezetésével. Vele beszélgettünk.
Miért látta szükségesnek egy ilyen csoport elindítását?
Megkérdeztem egyszer egy pszichológustól, hogy miért depressziós a magyar nép és a válasza megdöbbentett. A magyar ember sem depressziósnak születik, nincs belénk kódolva – mondta -, viszont nagyon kevés interakció van az emberek között. Nincsenek mély kapcsolatok, csak felszínesek, mert borzasztóan nehéz az embereknek a lelki problémájukkal foglalkozni. Nagyon kevés önsegítő csoport van Magyarországon, így lelki gondjainkat elhanyagoljuk, és azért kell végül pszichológushoz fordulni. Pedig annak élethelyzetek, amelyekkel nem lehet egyedül megbirkózni. Ezt az állapotot súlyosbítja, hogy a mai társadalom hamis üzeneteket küld a gyász, a veszteség elszenvedőjének, elbagatellizálva a súlyát. Régen megvoltak ezeknek a rítusai, amelyek végigvezették az embert a szükséges folyamatokon és a közösség megtartotta az egyént. A mai társadalom viszont szétszóródott, mindenki bezárkózik a saját kis külön világába.
Hogyan lett az elgondolásból megvalósítás?
Református lelkész vagyok, tanultam mentálhigiénét és nekem is több gyászfolyamaton kellett átmennem a saját életemben, megtapasztaltam, hogy valóban segítségre van szükség ebben az élethelyzetben. Ez, és az interakciók általános hiánya vezetett ahhoz, hogy végül a Városi Ifjúsági Klubhoz fordultam a tervemmel, mert tudtam, hogy ott sok kis helyiség van, és ők nagyon kedvesen fogadtak, jó ötletnek tartották és megadták a termet is hozzá.
Mit takar a „8 lépés veszteségcsoport”?
Azért adtuk a veszteségcsoport nevet, hogy érzékeltessük, nem csupán gyászolóknak hirdetjük, hiszen más jellegű veszteséget is hasonlóképpen élünk meg. A válás, a munkahely elvesztése révén is be lehet kerülni gyászfolyamatba, és abból kikerülni csak úgy lehet, ha végigmegyünk rajta. Ha valaki ezt meg akarja spórolni, annak meglesz a böjtje.
Mit nyújt a csoport?
Képessé válhatunk arra, hogy legalább fölismerjük a két utat, amelyek között választhatunk, tehát vagy egyre jobban belesüppedünk egyfajta depresszióba, és hagyjuk, hogy a gyász, a veszteség eluralkodjon felettük, vagy pedig azt mondjuk, hogy nem szeretnénk ezt, hanem keressük, hogyan tudunk ebből erősebben kijönni. Azt is szokták mondani, hogy a bajok az életben vagy megölnek, vagy megerősítenek, mi az utóbbihoz szeretnénk segítséget adni. Aki tehát eljön hozzánk, találkozik a sorstársakkal és a közismert „tükörneuronjai” által megerősítéseket kap, hogy jó helyen van. Megismétlem: a bizonytalanság vagy az elutasítás hátterében általában a mai rossz társadalmi üzenetek állnak, melyek nem ismerik el, hogy lehet az ember életében olyan szakasz, amikor örvénybe kerül és elragadja a mélység, ezáltal nincs meg a lehetősége a kitörésnek. Első körben ezeket a rossz társadalmi üzeneteket kell magunkban lebontani, ami azért nehéz, mert öntudatlanul élnek bennünk.
Milyen „eredményt” ígér?
Aki végigjárja a gyászon végigvezető utat, annak sikerülhet a veszteséget fontos és jó dologként elraktározni és attól kezdve nem marcangolja a mindennapjaiban, mert oda tudta rakni, ahonnan nagyobb távolságból nézhet rá, és arra koncentrálhat, ami szép és jó volt. Továbbá a gyászfolyamat ahhoz is lehetőség, hogy az ember végiggondolja a saját életét és fejlődjön. Ez azonban nagy munka, ezen dolgozni kell, és ez önismeret nélkül nem megy, viszont a végén azt vesszük észre, hogy valamivel többé váltunk.
Tehát 2018. március 7-én (19.00-20.00) veszteség feldolgozó csoport indul a Városi Ifjúsági Klubban. A csoportba még lehet jelentkezni Fekete Ágnesnél (telefon: +36 -30-846 7590, email: fekete.agnes@t-online.hu) vagy a klubban. A részvétel ingyenes.
