Strabológiai műtétek az egynapos sebészeten
Kancsalsági műtétekkel bővült áprilistól az egynapos sebészeti repertoár a Budaörsi Egészségügyi Központban. A beavatkozásokat végző csapat vezetőjével, dr. Domsa Patrícia szemész-gyermekszemész szakorvossal, strabológussal a gyermek- és felnőttkori kancsalság okairól és korrekciójáról beszélgettünk.
Mivel foglalkozik a strabológia?
A strabológia a kancsalsággal, annak okaival, a kétszemes együttlátás problémáival, a kettőslátással foglalkozik. Gyerekekkel, felnőttekkel, olyanokkal, akik kancsalsággal születtek, és olyanokkal is, akiknél a kancsalságot baleset okozta, vagy agyi érkatasztrófa, esetleg valamilyen szemizombénulás van a háttérben.
Hogyan került a szakma közelébe?
Valamilyen kis manuális szakmát kerestem, aminek a szemészet megfelelt. Aztán ötödéves koromban a gyermekgyógyászati gyakorlaton kiderült, hogy értek a gyerekekhez. Jó kombinációnak tűnt a gyerekszemészet. Így kerültem a Tömő Utcai Szemklinikára. A strabológia tulajdonképpen a gyermekszemészet leágazása. Eleinte sokat dolgoztam a nagy forgalmú általános ambulancián, és azt tapasztaltam, hogy a felnőtt kancsal betegek ellátása a felnőttszemész kollégák számára csalódásokkal teli kihívás, egy „nemszeretem” terület. Én úgy közelítettem meg a jövőbeni munkámat, hogy nem feltétlenül az fogom csinálni, amit első pillanatban magamnak elképzeltem, hanem amivel a köz jól jár. Ha egyszer a betegek nincsenek jól ellátva, akkor majd én kitanulom ezt a területet! Eleinte amúgy minden ‘kancsalász’ gyerekekkel foglalkozik, és amikor már kellő tapasztalatra tett szert, jöhetnek a kettőslátók, többször operált felnőttek. Hát így lettem strabológus.
Mennyire elterjedt a gyerekkori kancsalság?
A szakirodalom szerint a kancsalság a gyerekek 3-4 százalékát érinti. A szülők általában észreveszik, ha nem párhuzamosak a nézővonalak. Úgy olvassuk a másik ember tekintetét, hogy hol az egyik, hol a másik szemébe nézünk. Ha ez nem megy, könnyen észleli a környezet, akár egy kisgyereknél is. A kancsalság szociálisan zavaró, ezért a gyerekek relatíve gyorsan szemészhez kerülnek.
Milyen sok éven át ezzel a korosztállyal dolgozni?
Készségszinten tudnom kell, hogyan nyúljak egy gyerekhez, hogyan kommunikáljak vele. Ez a készség nem kopott meg bennem, ugyanúgy élvezem a gyerekek társaságát, mint tíz éve. Szeretni a gyerekeket egyébként kevés ahhoz, hogy bánni is tudjon velük az ember.
Tanulható ez?
Kell egy alapkészség, ami valószínűleg tehetség. Van egy minimális tananyag erről az egyetemen, a többit eltanulja az ember a mesterétől. Én dr. Bókay Jánosnak köszönhetem azt, amit erről tudok. Őrült szerencsém volt, hogy őmellette kezdtem ötödévesen.
Mi a helyzet a felnőttekkel?
A felnőttek egy része gyerekkora óta kancsal, talán kapott szemüveget, talán tapaszolták, de a kancsalsága folyamatos kozmetikai probléma – ezért keres fel minket. Ilyen esetben nem elvárás, hogy a műtét után kétszemes együttlátás jelenjen meg, de nem is ez a cél, hanem az, hogy a beteg pszichoszociális helyzete javuljon. Sajnos a kozmetikai állapot javítását nálunk még mindig sokan egyfajta luxusnak tekintik. A felnőttként kancsallá váló, kettőslátó betegek ellátása ennél is problémásabb. Előfordul, hogy évekig nem kap ellátást a páciens, nincs meg a diagnózisa, vagy esetleg kerek perec azt a választ kapja, hogy a kettőslátás nem gyógyítható. Sőt az utóbbi évben két nőbetegünk is volt, akiket pszichiátriára küldtek, mondván, hogy a panaszukat beképzelik. Egyszerűen nem merült fel, hogy műtét lehet a megoldás. A harmadik nagy csoportot azok a felnőtt páciensek alkotják, akiket gyerekként operáltak, akár többször is, de évtizedekkel később újra elkancsalodtak. Sokszor ezekhez az esetekhez kell a legnagyobb tapasztalat.
Kizárólag magánellátásban dolgozik?
A Tömő Utcai Szemklinika után 2005-től dolgozom magánellátásban is. 2009-ben saját rendelőt nyitottam, de 2009 és 2019 között dolgoztam a Madarász utcai Gyermekkórházban is. Aztán az egészségügyi törvény 2021-es módosítása után több szempontot figyelembe véve úgy döntöttem, hogy csak a saját rendelőmben dolgozom tovább, és a műtéteket is magánellátásban végzem.
Így került áprilisban Budaörsre.
Korábban máshol operáltam, és amikor felmerült a váltás gondolata, több intézmény közül a Budaörsi Egészségügyi Központ volt a legszimpatikusabb. A munka eddig be is igazolta a várakozásaimat: jó hangulatban, hatékonyan dolgozunk. A szűk csapat tagjai barátnőm és egykori tanítványom, dr. Körtvélyes Judit, valamint ötödéves medikus első asszisztensünk, Beke Hunor. Fontos volt, hogy gyerekeket is elláthassunk, ezért a csapat nélkülözhetetlen tagja a gyermekanesztéziában is nagy tapasztalattal rendelkező aneszteziológus kollégánk, dr. Lendvai Domonkos és Varga Gyöngyi aneszteziológus asszisztens. Az összeszokottság nagy érték! Flottul tudunk dolgozni csapatban, ennyire jó dolgunk nem volt korábban. Eszközök tekintetében is jól el vagyunk látva.
Mit kell tudni a kancsalságot megszüntető műtétről?
Egynapos sebészetben operálunk, vagyis a beteg reggel jön, és a beavatkozás után négy-öt órával haza is megy. A műtét utáni rehabilitáció is rövid, a páciensek egy-két hétre vannak eltiltva az aktív sportolástól és az úszástól, minden mást szabad. Gyakori kérdés, hogy a műtétek lézerrel történnek-e. Sajnos erre még nem létezik megfelelő technológia, nem vagyunk igazi jedik. Úgyhogy marad a pici olló, pici csipesz és a szempillánál háromszor vékonyabb varrat, amivel a szemizmokon dolgozunk.
Minden kancsalságra az operáció a megoldás?
Egyáltalán nem. Bizonyos dioptriahibák esetén, mint amilyen a nagy pluszos dioptriaigény, önmagában elegendő a szemüveg viselése. Kisfokú rejtett kancsalságnál sokszor prizmás szemüveget adunk, vagy látásterápiára küldjük a beteget. És akár egy stroke után megjelenő szemizomgyengeség is meggyógyulhat spontán.
Hova forduljon, aki ellátásra szorul?
Budaörsön szakrendelésünk nincsen; magánrendelésünk, a Non Plus Ultra Látásközpont a XI. kerületben, az Alíz utca 6/B alatt található Budapesten.
Hová tűntek a kalózok?
Kiment a divatból az egész napos takarás – mondta el érdeklődésünkre Domsa Patrícia. A teljes takarásról kiderült, hogy veszélye is van: az egészséges szemen tompalátást okozhat, ha túl sokat van „kikapcsolva”. Másrészt a takarás kényelmetlen gyógymód, gyakorta nem valósul meg olyan óraszámban, ahogyan az orvos rendelte. Magyarán a gyerekek igyekeznek legalább részben elbliccelni. Az évtizedek során világossá vált, hogy sok esetben rövidebb ideig tartó takarással is el lehet érni a kívánt javulást. Szóval a kalózok ma is köztünk vannak, csak éppen az oviban reggelitől ebédig vagy délután, egy hosszabb mesefilmbe belefeledkezve túlesnek a napi penzumon, így az utcán kevesebbet találkozunk velük.
