„Te is más vagy, te sem vagy más.”
A mai napon a Biatorbágy és Környéke Mozgáskorlátozottak Egyesülete szervezésében Empátia napot tartottak a budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban. Az esemény korábbi házigazdája ugyanis, a Budaörsi Mozgáskorlátozottak Egyesülete a közelmúltban beolvadt a biatorbágyi szervezetbe. Mint Fodor Zoltán Ferencné Judittól (aki a budaörsi egyesület elnöki posztjáról átváltott a környéki egyesület vezetőségi tagságára) megtudtuk, ez volt az egyetlen útja, hogy hatékonyan folytathassák a korábbi, több évtizedes munkát és a tagok ne kerüljenek hátrányba a vezetőség válsága miatt. Amihez Huszta Valéria a biatorbágyi elnöke hozzátette, hogy már korábban is több közös programjuk volt a budaörsiekkel. Ahogy ez a mai is az, aminek a megszervezése ugyan fáradságos munkával járt, hiszen az ismeretterjesztő és a művészeti élményen kívül ebéddel és finomságokkal is vendégül látták az egyesület tagjait és a meghívott vendégeiket, de az eredmény mindenkit kárpótol.
„A budaörsi Empátia Nap az a hely, ahol a szeretet hídja összekapcsol!” – vezette fel a műsorvezető Bíró Gyula Budaörs alpolgármesterének köszöntőjét. „Sokan gondoljuk úgy, hogy pontosan tudjuk mi is az empátia, mi több, még helyesen gyakoroljuk is azt a hétköznapokban. Mégis érdemes egy kicsit óvatosabbnak lenni ezzel, mert nem is annyira könnyű jól segíteni, jól szeretni és jól támogatni valakit” – kezdte, majd azzal zárta, hogy milyen nagy „szükség lenne arra, hogy a társadalom tényleg meghallja: rengetegen élnek közöttünk olyanok, akiknek az eddigieknél több kézzelfogható segítségre van szükségük. Ezért is fontosak az ilyen rendezvények, mint a mai. Mert itt egyszerre lehetnek együtt sorstársak, akiktől kölcsönösen bátorítást kaphatnak, de közben a tágabb közösség felé is nyitnak, és erőteljesebben láttatják magukat.” (A teljes beszéd a cikk végén olvasható – a szerk.)
„Közületek közül való vagyok” – kezdte mondanivalóját Nánási-Kézdy Tamás Biatorbágy alpolgármestere, majd elmesélte, hogy neki is nehezére esett a helyszín megközelítése. „A mi életünk körülményesebb, mint az átlag. Nem is feltétlen anyagi támogatásra van szükségünk, hanem megértő szeretetre, idegen szóval empátiára. Az a fontos, hogy észre vegyék, mivel tudjuk segíteni a mozgáskorlátozottak életét.(…) Az Empátia Nap csodálatos nap, itt megmutatjuk magunkat a többségi társadalomnak. Csodálatos ünnep egy ilyen összejövetel.(…) A biatorbágyi közösség is megerősödött, csatlakoztak hozzá a környékbeli települések egyesületei. Huszta Valériának külön köszönet, ő a közösség motorja. Jó az együttműködés a törökbálintiakkal, budaörsiekkel.”
A szellemi útravalót még a szórakozás előtt Győri Piroska a Veszprémi Érseki Főiskola Szociális Tanulmányok Tanszékének mesteroktatójának az előadása nyújtotta, aminek azt a címet adta, hogy „Tető alatt”, vagyis egy ember személyiségében hogyan épülnek egymásra a szociális elemek. Kifejtette, hogy mit jelent jól segíteni valakit, vagyis hogy úgy támogassunk másokat, hogy ne erőltessük rá magunkat a másikra, hanem szívből jöjjön a segítség. Az Empátia napok célja pedig a hátrányos helyzetűek életminőségének a javítása a művészeteken keresztül – hangzott el. Továbbá felhívta a figyelmünket egy jó könyvre ebben a témában, aminek a címe „A 100 legszegényebb magyar” és miközben a szerző a szociális otthonok lakóiról beszél, mint elfeledettekről, a hajléktalanokról pedig mint otthontalanokról, olyan történeteket tartalmaz, amelyek velünk is megtörténhettek volna. A segítés célja a változás – folytatta a szakember. S hogy azt professzionálisan vagy laikusan tesszük-e, sok múlik a társadalom érzékenyítésén. Az ilyen Empátia napokkal is ezt tesszük – mondta az előadó. Majd egy Churchillnek tulajdonított mondással folytatta: „Tedd azt amit tudsz, azzal amid van”. Fontos társadalmi változásokat lehet így elérni, majd elmesélte, hogy az egyetemen milyen rágógumis kísérletet folytattak a hallgatókkal ennek a mondatnak a bizonyítására. Később így folytatta: „Korábban soha nem tapasztalt globális változások történtek a társadalomban. Három nagy robbanás: népesség, hosszabbéletűség és információ-robbanás.” Ezeknek súlyos következményei vannak valamennyiünkre. A tudatos változás házában a tető az értékek, etika és erkölcs, míg az alapok az élettapasztalatok és az általános műveltségünk. A „ház” szobái a valódi élethelyzetek, a gyakorlati konklúziók az újabb helyzetek és újabb általánosítások. Aminek értelmezéséhez Fodor Ákos versét idézte :„Ahogy a tenger ír a fövenyre / írja-törli, írja-törli /mindig ugyanazt / sosem ugyanúgy.” A szociális munka értékei meglátása szerint a következők: léthez való jog, szabadság, egyenlőség, igazságosság, méltányosság, szolidaritás, tolerancia, biztonság. Az empátia minden segítésben benne van, ez a vezérlő értékem – mondta Győri Piroska. Tető alatt, az én házamban szabad vagyok, saját értékrendem mentén hozom a döntéseimet és jól alszom. Mi van ezen felül? A látható és láthatatlan világ, beleértve az égi jelenlétet. A tudás egyharmada a könyvekben van az egyetemen ahol tanít, egyharmada az oktatótól származik, egyharmada pedig a közösségtől és az egyharmadok közötti rés jön fentről.
A szórakoztató műsor első részében a Pátyi Máltai Zenekar játszott, főleg V-Motorock, Republik és Edda számokkal alapozták meg a jó hangulatot Hajdú Balázs humoristának. Majd a Karizma táncegyüttes bemutatója következett, cigányzenére táncoltak, kán-kánoztak, a görög táncukba pedig a közönség is bekapcsolódott. Őket Antal Tamás követte, aki olasz slágereket és operettrészleteket énekelt. És a közönség nagyon megtapsolta a látássérült, közismert énekesnő Agárdi Szilvia előadását is.
Bíró Gyula alpolgármester megnyitó beszéde
Sokan gondoljuk úgy, hogy pontosan tudjuk mi is az empátia, mi több, még helyesen gyakoroljuk is azt a hétköznapokban. Mégis érdemes egy kicsit óvatosabbnak lenni ezzel, mert nem is annyira könnyű jól segíteni, jól szeretni és jól támogatni valakit.
Az empátia ugyanis nem azonos a részvéttel, de még az együttérzéssel sem, ezeknél mélyebb fogalom: a beleérző képességet jelenti a másik helyzetébe. És ha ez sikerült is, akkor még mindig előttünk áll a feladat, tudunk-e úgy támogatást adni valakinek, hogy közben ne erőszakoljuk rá magunkat a másikra és magunkat se áldozzuk fel, de leginkább úgy segítsünk, ahogyan az neki jó.
Ehhez mindenképpen meg kell tanulni értően figyelni, de leginkább kíváncsinak lenni a másik emberre. Ámosz Oz, a világhírű izraeli író nagyon pontosan fogalmazta ezt meg: „A kíváncsiságot nagyon fontos erénynek tartom, mert képessé teszi arra az embert, hogy beleképzelje magát a másik bőrébe. És ez jobb emberré tesz bennünket.”
Nehezített a helyzet, ha olyan emberekkel kapcsolatban szeretnénk gyakorolni az empátiát, akik valamilyen területen hátrányos helyzetben vannak, vagyis mások, mint mi. Szerencsére ma már sokan megértették annak a szójátéknak a mély valóságtartalmát, miszerint „Te is más vagy, te sem vagy más.” Vagyis igazából mindannyian különbözünk egymástól, de egy másik szinten pedig mégis ugyanolyanok vagyunk.
Ebből következően természetes kötelességünk, hogy mindenki számára olyan körülményeket teremtsünk, ahol a saját hátrányaikat és nehézségeiket kompenzálva, ők is ugyanolyan szabadon élhessenek, mint mindenki más és a saját tehetségüket ne nehezített pályán kelljen kibontakoztatniuk.
Ez lenne az ideális állapot, amit persze ma még sok minden akadályoz. Változnia kell a szemléletnek, a jelenleginél nagyságrendekkel több anyagi segítségre lenne szükség, de a különböző hátrányokkal élőknek és a közösségeiknek is kezdeményezőbbnek kell lenniük. Mivel a társadalom egésze még nem annyira elfogadó, ezért az érintettek ösztönösen visszahúzódnak, nehezen mozdulnak ki, nem könnyen vállalják fel érdekeik hangosabb képviseletét.
Pedig erre is szükség lenne ahhoz, hogy a társadalom tényleg meghallja: rengetegen élnek közöttünk olyanok, akiknek az eddigieknél több kézzelfogható segítségre van szükségük.
Ezért is fontosak az ilyen rendezvények, mint a mai. Mert itt egyszerre lehetnek együtt sorstársak, akiktől kölcsönösen bátorítást kaphatnak, de közben a tágabb közösség felé is nyitnak, és erőteljesebben láttatják magukat.
Köszönöm a szervezőknek, hogy településeken átnyúlóan is összefogják az érintetteket, és időről időre felhívják a figyelmet arra, hogy még bőven van teendőnk ezen a területen. A budaörsi önkormányzat nevében határozottan megígérhetem, hogy ahogyan eddig tettük, a jövőben sem hagyjuk soha magukra önöket.
Kívánom, hogy érezzék jól magukat a mai rendezvényen, töltődjenek fel és ez az együttlét is adjon erőt a hétköznapban.
