Bízzunk benne, hogy a képességeink, szaktudásunk és tapasztalataink alapján döntenek
Aligha válaszolnak sokan igennel a címben feltett kérdésre, hiszen ha az interjúztatás „vizsgadrukkja” vagy az általános szorongás nem is kerít mindenkit hatalmába, azért az álláskeresés bizonytalan élethelyzetben merül fel. Pedig van jó oldala is! Például az, hogy már az önéletrajz írásától kezdve az egész folyamat egy nagy önismereti játék.
Bár az ezredfordulótól az amerikai típusú önéletrajz terjedt el nálunk is, nagyon nem nyerő, ha abban csak a végzettség és az előző munkahelyek tételes felsorolása szerepel. Hatásosabb például az úgynevezett Europass önéletrajz (CV), ami a jelölt tudását, képességeit, végzettségeit könnyedén áttekinthetővé és láthatóvá teszi, de más Europass dokumentumok is hozzácsatolhatók hozzá. Szinte minden HR tanácsadó azt javasolja, hogy nem a munkahelyekből és évszámokból derül ki, mit tudunk, hanem sokkal inkább a korábbi munkaköreink és a feladatmegoldásaink rövid, tényszerű leírásából. Ebből a kiszemelt cégnél rögtön látni fogják, milyen tapasztalataink vannak, s az mennyiben felel meg az elvárásaiknak. Ha nem közelít egymáshoz a kettő, akkor mindkét fél megspórolja az állásinterjúhoz szükséges néhány órát. Viszont ha találkozik a kínálat az igénnyel, már pozitív helyről indulunk a személyes találkozón.
Az önéletrajz fontos melléklete a motivációs levél, amelyet pontosan ahhoz az adott céghez kell igazítunk, ahova éppen jelentkezünk. (Az önéletrajzot is finomíthatjuk aszerint, hogy egy-egy álláshirdetésben milyen feltételeket szabnak, hiszen ha például olyan bizonyítványt hangsúlyozunk, amire ott aligha van szükség, az inkább árt, mint használ.) Azt kell tartalmaznia, hogyan képzeljük el magunkat azon a munkahelyen, ahova jelentkezünk és miért is lenne jó éppen annak a cégnek, ha bennünket választanának.
A munkakeresés további „mókás” része az állásinterjúra való felkészülés. Ma már az interneten szinten minden cégről minden fontos információ elérhető, de ezeket össze kell gyűjteni és rendszerezni. Majd átgondolva az olvasottakat, a leggyakrabban előforduló – a szakmai részen kívül eső! – kérdésekre adandó válaszainkat eszerint alaposan átgondolni. Hiszen szinte biztos, hogy felelnünk kell arra, mik a gyengeségeink illetve erősségeink; miért hagytuk ott vagy kívánjuk otthagyni az előző munkahelyet; milyen volt az előző főnök. S felkészülés nélkül bizony könnyen kiderülhet, hogy épp olyasmiért szeretnénk váltani, ami a megcélzott új munkahelyen sincs másként. A személyes kérdések megválaszolása továbbá feltétlenül megkívánja, hogy kívülállóként tekintsünk magunkra, mert csak így tudunk épületes magyarázatot adni, hogy miért szeretnék váltani. De nagyon fontos: panaszkodásnak az előző cégünkre, főnökünkre nincs helye!
Ha az adott munkakör nyelvtudást igényel, akkor adott nyelven is érdemes előre készülni (akár gyorsan venni egy pár célzott magánórát), mert átválthatnak angolra, németre, franciára, olaszra stb. interjú közben.
Ha minden tekintetben sikerült kellően fölkészülni és megfelelő magabiztossággal indulunk neki a nagy megmérettetésnek, még néhány jó tanács: ne késsünk, nézzük meg előre, hova megyünk! Továbbá a barátságos, jó kedélyű jelentkező szimpátiát válthat ki a felvételiztetőből, de viccelődni, haverkodni nem a megfelelő viselkedés ebben a helyzetben. Bízzunk benne, hogy a képességeink, szaktudásunk és tapasztalataink alapján döntenek majd rólunk, ezért ezekre fektessük a hangsúlyt, lényegre törően, határozott fellépéssel!
Kapcsolódó cikkünk: Kinek a feladata a munkaerő megtartása?
Aktuális budaörsi álláshirdetések ITT és a februári számunkban a 10. oldaltól ITT.
