A budaörsi SHL Hungary Kft. minden hónapban olyan vendéget hív meg a nyílt napjára, akik a munkaerőpiachoz kapcsolódóan, egy-egy igazán érdekes megközelítésből tartanak előadást. Legutóbb Erdély Jakab, a MOME média desinger szakos hallgató a szabadúszó művészek életéről mesélt.
Dacára annak, hogy Erdély Jakab még a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, sok olyan munka van már a háta mögött, amelyet a tapasztaltabb szakemberek is megirigyelhetnének. Hiszen dolgozott például a magyarországi Ozora Fesztivál és az izraeli Midburn Fesztivál számára. Így nem meglepő, hogy hamar megismerte a szabadúszó művészek világát, megtapasztalva annak pozitív és negatív oldalát is. Előbbi javára írható a munkák színes és izgalmas jellege, valamint a viszonylagos kötetlenség, utóbbi közé tartozik a bizonytalan pénzkereset.
A média designer szakmában gyakorlatilag mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és ebben nagy szerepe van a kapcsolatépítésnek, noha az ismeretségeket főleg a már elkészített munkák teremtik meg. Ezzel kapcsolatban idézte Erdély Jakab a budaörsi SHL Hungary Kft. legutóbbi nyílt napján tartott előadásában az egyeteme évnyitóján elhangzott rektori mondatot: ”Önök ide a tehetségük révén jutottak be, de arra innentől kezdve többé nem lesz szükségük, csak a kiépített kapcsolataikra.” Ez akkor nagyon nem volt szimpatikus neki, de rájött, hogy valóban fontosak a kapcsolatok, csak nem abban a negatív értelemben, ahogy azt feléjük kommunikálták. A saját példája ugyanis ékes bizonyíték rá, hogy másként is lehet érvényesülni. Például úgy, hogy az első megbízásoknál szinte ingyen dolgozik az ember. Ő maga a diplomafilmje alapján került szóba, amikor egy húszéves zenekar, a colorStar filmet szeretett volna magáról csináltatni. Majd e munka során dolgozott együtt valakivel, aki utána elhívta az Ozorai Fesztiválra videósként. Az ott készült filmet közösen vágták, és igen, szinte ingyen, mert Jakab erről úgy gondolkozott, hogy jó lesz a portfóliójába. Majd később az Erasmus ösztöndíj révén kikerült Izraelbe, ahol megismerkedett egy dj-vel, aki ismerte Ozorát és a videózás is szóba került. Próbamunkát csináltattak vele, ami jól sikerült, így megkapta a megbízást, hogy a Midburn Fesztiválon készítsen videót Ozoráról, amiért már rendesen fizetettek.
Erdély Jakab szerint már az alapképzés alatt törekedni kell arra, hogy az iskolában tanultakat az életben szerzett tapasztalatokkal gazdagítsuk, mert csak így kerülhetünk igazi tudás birtokába. „A mi szakterületünkön extrán igaz, hogy amennyit belefektetek, annyit kapok vissza” – mondta a fiatalember. Akiről még megtudtuk, hogy a Sziget Fesztiválon is úgy dolgozott az elsős hallgatók szakmai gyakorlatának vezetőjeként, hogy konkrét haszna csak egyszer és annyi volt belőle, hogy kreditpontokat kapott érte. „Persze bárki dönthet úgy, hogy ingyen nem dolgozik, hanem kell például lámpákat cipel, ami napi harmincezer forint. De ha elvállalok olyasmit, amiért nem fizetnek, viszont a munka művészi igényű, akkor fejlődöm tőle. És minél több munkában veszek részt, annál tisztábban látom, hogy mi mennyit ér” – állapította meg a fiatalember.
Az előadás második részében a jó kommunikáció fontosságáról volt szó. S nemcsak arról, hogy mi magunk mit és hogyan mondjunk el egy munka megbeszélésén önmagunkról, hanem hogy miként figyeljünk a megrendelőre, hiszen annak személyiségéhez, igényeihez alkalmazkodva kell elkészíteni adott esetben a videót, vagy máskor a zenét, a plakátot stb. Erdély Jakab ezért mindig jegyzetel a megbeszélésen, és később, amikor átgondolta a feladatot, összegzést készít a megrendelőnek, aki arra reagál. S ez a folyamatos oda-vissza jelzés alakítja a végeredményt, hiszen az ilyen jellegű megbízásoknál rengeteg lehetősége van a félreértéseknek. Az egyeztetés része például az is, hogy ha valaki sokoldalú, akkor ne úgy bánjanak vele, hogy vele mindent meg lehet csináltatni, hanem kezeljék a helyén. Jakab elmesélte, hogy eleinte ez neki igen nehezen ment. A jó kommunikáció továbbá nagyon fontos az ártárgyalásánál. Volt rá példa, hogy egy munkáért, amit a fiatalember egy évig csinált, a megrendelő a harmadát akarta kifizetni, mint amennyit ért, de miután hozzátette, hogy részletekben is elfogadja, megegyeztek. És nem utolsó sorban a jó kommunikáció a szakmabeliekkel szemben sem mellékes, mert hiába vannak köztük diáktársak, már-már barátok, a munka során, amibe kölcsönösen vonják be egymást, egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy ki, mit, mikorra és milyen feltételek mellett vár el a másiktól. Egyébként egy-egy szabadúszó mini ügynökségként funkcionál ilyenkor, és aki alkalmas rá, annak érdemes menedzselnie a túlzottan introvertált személyiségű, de nagyon tehetséges kollégáit.
Az előadás utáni kérdések zöme elsősorban a szabadúszással járó bizonytalanságokat firtatta. Tény, hogy nem jár biztos, fix jövedelemmel, de aki már bizonyított, annak számára már nem az a kérdés, hogy van-e munkája, van-e fizetése, hanem azt kell eldöntenie, hogy mikor és miben köti meg a kompromisszumot, és hogy a saját maga számára hol találja meg a bevezetőben leírt előnyök és hátrányok között az egyensúlyt.
