„Egy társadalom csak akkor lehet erős, ha törődik a legelesettebbekkel”
A családon belül erőszakról, a jogvédelemről és a bűnöző kamaszokról hallhattunk előadásokat tegnap délelőtt a XIV. Gyermekvédelmi Szakmai Napon, amit a budaörsi önkormányzat és az Esély Szociális Társulás Szociális és Gyermekjóléti Központ közösen szervezett a szociális területen dolgozóknak.
A XIV. Gyermekvédelmi Szakmai Napra került sor tegnap délelőtt Budaörsön, a városházán. A programot levető Károly Katalin, az Esély Szociális Társulás Szociális és Gyermekjóléti Központ vezetője felidézte, hogy 14 évvel ezelőtt, amikor felmerült, hogy miként ünnepeljék meg Budaörsön a szociális munka napját, „egyeztettünk polgármester úrral, és mi Teller Anikóval, aki akkor a gyámhivatal vezetője volt, azt javasoltuk, hogy ne kitüntetések és ne papírízű ünnepségek legyenek, hanem hadd szervezzünk szakmai együttgondolkodást. És az óta töretlenül zajlik. Aminek a célja, hogy a jelenségek mögé lássunk, hogy mi állhat annak a hátterében, amivel mi itt a munkánk során találkozunk.”
„Ezeknek a konferenciáknak az utóbbi években különös jelentőségük lett” – kezdte köszöntőjét Wittinghoff Tamás polgármester, mert mára bebizonyosodott, milyen helytelen volt az a döntés, amikor a járások létrejöttével a szociális feladatok elkerültek a helyi önkormányzatoktól. Miközben a helyben keletkező problémákat helyben lehet leggyorsabban és leghatékonyabban kezelni, hiszen itt van rálátás és információ. „Itt Budaörsön sokféle módon próbáljuk javítani a helyzetet. Ezért hoztuk létre a prevenciós munkacsoportot és kötöttünk megállapodást a Hintalovon Alapítvánnyal, és nagyon sok területen próbáljuk a szociális gondokat is megoldani, és igyekszünk jó kapcsolatot ápolni azokkal, akiknek ezt a feladatot el kell látniuk. És ezek a konferenciák hozzásegítenek ahhoz, hogy amikor a szabályok rosszak, akkor a szakemberek igyekeznek olyan megoldásokat keresni, amelyekkel mégis enyhítik ezeket a problémákat” – mondta egyebek között a polgármester.
Az első előadó dr. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese „Családi iszonyok” címmel az alighanem egyik legszörnyűbb problémáról, a családon belüli erőszakról beszélt. „Ahelyett, hogy vidámabb dolgokkal foglalkoznék, de talán kiderül, hogy ebben a témában is lehet valamit tenni és van remény” – vezette fel gondolatmenetét. „Miről beszélünk? Mi is a családi erőszak?” Definíció helyett a szakember elsőként egy olyan példát mutatott be, amiben egy férfi folyamatosan zaklatta, többször rátörte az ajtót az előle vidékre költöző feleségére és gyerekeire, amikor évek múltán a már 16 éves fia megveri az apát. „Ez egy típus történet, amiben van egy vádlott, az anyja védelmére kelt fiú; a tanú az anya, és a több éve agresszív férfi lesz az eljárás sértettje. Az egyik jellemző tehát ezekben az ügyekben az összezavarodott, kaotikus helyzet.” A másik példa szerint egy férj rendszeresen veri a 32 éves háromgyerekes feleségét, aki többször rendőrt is hív, de a férfit vagy el se viszik vagy másnap kiengedik és minden folytatódik tovább. A rendőrök nem tehetnek, tesznek semmit, amíg nincs tragédia. A harmadik történet a védtelen gyerekekről: egy anya, aki a bántalmazó, de diplomás, köztiszteletben álló férje elől a közös családi házból négy gyerekével albérletbe menekül. Ahol a kislány megmutatja az anyukának a frissen készített rajzát és el is meséli, mi van rajta. Ez rögzített beszélgetés az anyuka és a gyerek között a sokat mondó: apa kiabál, a gyerek, akit az apa még a szobába is bekergetett, sír. A családi erőszak, mint téma, ma már nagyon benne van a közbeszédben, ezt támasztják alá a google találatok is – folytatta az előadó –, ami fontos előrelépés, változás a korábbi elhallgatáshoz, az atyai pofon normaként való elfogadásához képest. „De vajon a múltról beszélünk-e?” – tette fel mégis a kérdést, és egy mai tévériportot vetített le, amiben Szabó Gábor „szakértőként” nevetgélve mesél arról, hogy a házsártos Bözsi néni, miután a férjétől jókora pofonokat kapott, két hétig milyen aranyasszony lett, és arról, hogy az anyját a villamoson rugdosó gyereknek is elkelne a nevelő verés, és ő is verte időként a sajátjait, ami milyen jót tett nekik.
A mintegy 45 perces előadást terjedelmi okokból itt egészében nem írjuk le, de szó esett még egyebek között a szexuális bántalmazásról, amiben bizony a fiú gyerekek is érintettek, de az ő esetükben még kevesebb derül ki arányaiban, mint a lányok esetében. A megoldás ezekre? „A jogi kezelés tekintetében nincs átfogó stratégia, iránymutatás”, és a bántalmazottak számára jóval kevesebb menhely van, mint amennyire szükség lenne – hangzott el. „És végül, amiről még beszélni szeretnék, az a titok kérdése. A családi erőszak, nők elleni erőszak az, amiről az érintettek nem szoktak beszélni, és ami a segítők tudomására jut, az titok. De nincs olyan titok, ami ki ne tudódna” – idézte Lukácstól annak Jézusnak mondott szavait Virág György. S hogy miért titok, ami történt? „A trauma, a bizalom és a szégyen” áll mögötte, amiből a trauma érthető, de a szégyen nem az, hogy miért áldozat érzi magát rosszul. Mert vesztesként éli meg saját magát abban a szégyenteljes tettben, amibe belekerült.
„A deviáns kamaszok értékrendje” – ez már a következő előadó, dr. Sárik Eszter kriminológus előadásának a címe. Aki elsősorban a kiskorúak bűnelkövetéséről beszélt és arról, hogy amikor az ezzel kapcsolatos kutatásokat végzik, az a legeredményesebb, amikor a börtönben levő fiatalokkal szemtől szemben beszélgethetnek, mint ember az emberrel, hiszen így érhető meg ezeknek a fiataloknak a háttere. Ami tény, hogy a legtöbb elkövető családjában hiányzik az apa, vagy ténylegesen, mert elhagyta őket vagy meghalt, vagy csak úgy, hogy nem vesz igazán részt a gyermek nevelésében, hanem abban magára hagyja az anyát. Nagyon sok fiatalkorú bűnöző családjában van jelen az alkoholizmus, és az előző előadásban bemutatott családon belüli erőszak, ami hozzájárul a gyerek viselkedéséhez. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen családban felnövő gyerekből bűnöző lesz, de akikből igen, ott ez az egyik háttértényező.
Hat immár felnőtt, súlyosan fogyatékos ember és az őket napi 24 órában ápoló édesanyjuk nevében perelték be az államot, mert nincsen semmilyen olyan ellátási forma, ami befogadná őket. A szülők pedig, akik már hatvan-hetvenek nem tudják, mi lesz a gyerekeikkel, ha ők már nem lesznek képesek gondoskodni róluk – mutatta be egy konkrét példán dr. Boros Ilona jogász, a TASZ Egyenlőség projekt munkatársa, hogy mi a kapcsolata a jogvédő szervezetnek a gyermekvédelemmel, a szociálpolitikával. Előadásának a címe az volt, hogy „Egy társadalom csak akkor lehet erős, ha törődik a legelesettebbekkel.” Ez annak a nyáron megjelent állásfoglalásnak az egyik mondata, amit az inárcsi tragédia kapcsán tett közzé hat-hét szociális munkás, és amit azóta 1400-an írtak alá. „A miatt választottam ezt címnek, mert azt fogalmazták meg benne, hogy a tragédia alapjaiban rengette meg a segítő szakmát, gyászolunk. A történtek azonban nemcsak a gyászra, cselekvésre is késztetnek minket. (…) Alapvető hiányosságokra mutat ár a szociális szakma eszközrendszerét és munkakörülményeit illetően” – idézte az előadó a petíciót. Majd az előadásban sorra vette, hogy a gyermekvédelem területén ők milyen esetekben és milyen segítséget tudnak nyújtani a hozzájuk fordulóknak, illetve milyen jogi szankciók léteznek, ha egy szülő elhanyagolja a gyerekét. Ugyanakkor az iskolai hiányzás példáján azt mutatta be, hogy ezek mennyire nem megoldások a valódi problémára, hiszen a gyerekek és a családok jogait sérti, hogy az iskolai hiányzás esetén például öt különböző szankcióval (védelembe vétel, családi pótlék szüneteltetése, szabálysértési bírság, közfoglalkoztatásból kizárás, amivel automatikusan elvész az aktív korúak ellátási jogosultsága) lehet büntetni. Mindegyik pénzbeli hátrány egy jellemzően szegény családnak, ami külön-külön is megkérdőjelezhető hatékonyságú, így együttesen pedig különösen szükségtelenül és súlyosan sújtja az érintetteket. 
A 25 perces előadás végén a jogvédő azt emelte ki, hogy közelmúltban megalakult „A közös ügyünk” szociális csoportja petíciójához nagyon sokan szóltak hozzá, és egyre többen emelik fel a szavukat azért, mert a szociális szakma és az ügyfélkörük is válságban van.
