Néhány hete hívott fel olvasónk, hívjuk Istvánnak, aki elmesélte, hogy kirándulni volt a gyermekeivel kedvenc helyükön, az Írnok-hegyen (szemben az Odvas-heggyel), és megdöbbenve láttak meg egy fehér kőből készült padot és alatta gyertyákat. Se ő, se a gyerekek nem ültek rá, rosszul érezték magukat az emlékmű miatt, így a tervezettnél hamarabb be is fejezték ott a sétát. Jelezte ezt az önkormányzat műszaki osztályának – mondta – , ahol azonban feljelentést nem kívánt tenni, sőt, a nevét is csak nekünk árulta el, mert úgy érzi, az nem tartozik a nyilvánosságra. Viszont arra kérte lapunkat, hogy járjunk utána, ki és miért helyezte el ott ezt a padot.
A műszaki osztálytól lapunk kérdésére, hogy tudnak-e a Benett-padról, illetve ha igen, mi lehet a sorsa, azt a választ kaptuk, hogy igen, a nekünk is telefonáló férfi jelzése alapján ők is utána néztek. Nagyon röviden: egy tízéves kisfiú agydaganatban hunyt el a közelmúltban és mivel (neki is) ez volt a kedvenc helye, a gyászoló család állíttatta emlékhelyként. Ez a tevékenység azonban engedélyköteles (!), amit előtte nem kértek meg, de utólag is megadhatja az önkormányzat. Ezért most vizsgálják, hogy ez esetben mi lenne a méltányos és erkölcsileg is helyes eljárás.
Amíg az önkormányzat döntésére vártunk, hogy már annak ismeretében tájékoztassunk, a „Budaörsiek” csoportban a közösségi oldalon megjelent erről egy poszt, ahol egy hozzászólásban olvashattuk el az elhunyt kisfiú szomorú történetét. Továbbá azt, hogy családja hamarosan tájékoztatást is kiad, amint gyászuk megengedi ezt. Nagyon-nagyon nehéz ehhez bármit hozzátenni, és – egy szubjektív megjegyzés – nagyon-nagyon nem szívesen lennék azok helyében, akiknek az utólagos engedély megadásáról dönteniük kell. István és a gyermekei ugyanis a maguk rossz érzésével a pad alatt a gyertyák láttán nincsenek egyedül. De Benett családjának a fájdalma nyilván nem mérhető ehhez…
(A Google-térképen: ITT)
(Ha megszületik az engedélyezésről a döntés, frissítjük cikkünket! – a szerk.)
