Jürgen Klopp Liverpooltól való távozása a 2022/23-as szezon végén a Premier League történetének egyik legnagyobb menedzseri rivalizálásának a végét jelenti. A német szakember az elmúlt években izgalmas párharcot vívott a Manchester City játékosával, Pep Guardiolával a címekért és a trófeákért. Rivalizálásuk minden bizonnyal az angol futball egyik legnagyobbja lesz, de nem fogja beárnyékolni a kiváló mentorok közötti egyéb fontos „csatákat”. Emlékezzünk a Premier League teljes történetének legjobb edzői „vágásaira”.
Jose Mourinho mindenki ellen: Guardiola, Wenger, Benitez és Conte
A különc Jose Mourinho megjelenése a Premier League-ben mágnesként vonzotta a konfliktusokat más erős edzőkkel. Amióta az Inter és a Barcelona összecsapott a Bajnokok Ligájában, a Special One-nak nehéz viszonya volt Josep Guardiolával, ami sorozatos botrányokat eredményezett Spanyolországban, majd Angliában folytatódott, amikor Mourinho átvette a Manchester United irányítását, Pep pedig a Manchester United. City irányítója”. A csúcspont az volt, amikor a portugál az egyik Clasico során az oldalvonalon lévő Guardiola asszisztensének szemébe bökte az ujját.
Mourinhónak nézeteltérései voltak Arsene Wengerrel a klubok pénzügyi lehetőségeit és az átigazolási politikát illetően. A portugálok maró módon „kudarcspecialistának” nevezték a francia szakembert a hosszú trófeaszárazság miatt, és kritizálták az Arsenalt, amiért képtelenek kiharcolni a bajnoki címet, miközben sztárokat tudtak vásárolni. Egyébként a Premier League új összecsapásai is nagy érdeklődésre tartanak számot, ezeket a legjobb a Mostbet oldalán követni.
Mourinho másik kedvenc ellensége Rafael Benitez volt. Még akkor is, amikor a spanyol a Liverpoolt irányította, José pedig a Chelsea élén, szikrák röpködtek közöttük a vitatott játékvezetői döntések és az éles kijelentések miatt. Egyszer Mourinho meg is engedett magának egy tiszteletlen megjegyzést Benitez feleségéről.
Antonio Conte érkezése a Premier League-be megfűszerezte Mourinho kapcsolatát kollégáival. A portugálokhoz kissé hasonló karakterű olasz gyorsan új irritálója lett. A Conte-féle Chelsea Mourinho Manchester United felett aratott 4-0-s győzelme után a Special One azzal vádolta ellenfelét, hogy a siker túl vad ünneplésével próbálta megalázni ellenfelét. Aztán teljesen megsértette Contét, utalva a hajproblémáira és az esetleges olaszországi meccselhárítókra.
Wenger vs Ferguson és Benitez vs Ferguson
Mielőtt Jose Mourinho megérkezett volna a Premier League-be, a kollégákkal való konfliktusok fő specialistája Sir Alex Ferguson volt. A legendás skót hevesen védte a Manchester United érdekeit, és nem tűrte a versenyt más erős klubok edzőivel. Különösen nehéz volt a kapcsolata Arsene Wengerrel, aki igazi erővé tette az Arsenalt, amely képes felvenni a versenyt a Vörös Ördögökkel.
Ferguson nem szerette a francia progresszív módszereit és azt a képességét, hogy dinasztia csapatot tudott felépíteni. A Vengerball a 2000-es évek közepén fejfájást okozott Sir Alexnek. Az összecsapás csúcsa a 2003/2004-es szezon volt, amikor az Ágyúsok vereség nélkül vészelték át a bajnokságot, a Manchester United pedig egy nagyon ellentmondásos és botrányos meccsen szakította meg 49 meccses veretlenségi sorozatát a Premier League következő sorozatában.
Fergusonnak problémái voltak Benitezzel a bírókra gyakorolt befolyása miatt. A Liverpool spanyol trénere egyenesen azzal vádolta a skótot, hogy nyomást gyakorolt a játékvezetőkre a Manchester United javára, sőt egy egész dossziét állított össze olyan epizódokból, amelyekben véleménye szerint a „vörös ördögök” kedveztek a futball Themis kiszolgálóinak. A konfliktus csúcspontját Benitez híres sajtótájékoztatója jelentette, amelyen az újságíróknak ismertette Fergusonnal és a bírákkal kapcsolatos „tényeit”.
Ezek az edzői háborúk határozottan bementek a történelembe, és nagymértékben alakították a Premier League képét, mint a világos és elvi taktikai összecsapások bajnokságát, amelyet karizmatikus és ambiciózus mentorok közötti konfliktusok fűszereztek. Ki tudja, talán a jövőben, Klopp és Guardiola távozása után újabb felejthetetlen „vágások” várnak ránk az élvonalbeli edzők közül. A karakter és a versenyszellem az angol futball szerves része, és itt talán kulcsszerepet játszanak az edzők.
