„Célunk az életminőség javítása, a közösségi támogatás erősítése, valamint a társadalmi szemléletformálás.”
Pénteken este összejövetelt tartottak a dadogók és hadarók BeszÉLJ! – Beszédzavarral Élők Jóllétéért Egyesület tagjai a PostART szalonjában, ahova előzetesen meghívtak mindenkit, érintetteket és bárki érdeklődőt egyaránt. Lapunk is kapott invitálást, így ellátogattam az eseményre, hogy a tőlem telhető módon bemutassam az egyesületet és lapunk hasábjain népszerűsítsük, miért érdemes részt venni ezeken az összejöveteleken a dadogóknak.
Január 9-én, pénteken a meghirdetett időpontban nem sokan érkeztek a BeszÉLJ! – Beszédzavarral Élők Jóllétéért Egyesület tagjai közül évindító rendezvényükre a PostART-ba, de ezt a jelenlévők főként azzal magyarázták, hogy sokan a hóhelyzet miatt nem indultak útnak. Hiszen, ami már az elején kiderült, a tagok az ország különböző pontjain élnek, van, aki például Debrecenből érkezett.
A BeszÉLJ! – Beszédzavarral Élők Jóllétéért Egyesület 2024-ben azért jött létre, hogy legyen Magyarországon is saját érdekvédő szervezete a dadogóknak és hadaróknak. Tizenkét fővel indultak, mára harmincra nőtt a taglétszám. Erre azért van szükség, mert a dadogásban érintettek legtöbbször nagyon rossz élményeket szereznek az emberekkel való interakcióik során, s ez külföldön, főleg Nyugat-Európában és Amerikában érzékelhetően nem így van. Vagyis azokban az országokban elfogadóbbak, empatikusabbak a dadogókkal, ahol van érdekképviseletük, és van kultúrája az érzékenyítésnek, például az osztrák egyesület már 35 éve működik. (Az is nagy különbség, hogy külföldi egyetemeken külön tanszék van a dadogásnak, jobban kutatják, konferenciákat tartanak e témában. Ez is célja egyesületüknek, hogy serkentse a kutató munkát az érintettek bevonásával.)
(Egyébként az egyesület első nyilvános, bemutatkozó rendezvényére 2024. október 22-én, a dadogás elfogadásának világnapján került sor ugyanitt, a PostART különtermében. A programban akkor szerepelt kerekasztal-beszélgetés, zenei blokk és egy finn testvérszervezet bemutatkozása is.)
Ahhoz képest, hogy például itt van Budaörsön a vakok és gyengénlátók egyik igen aktív szervezete, az Új Látásmód Buda Környéki Látássérültek Egyesülete (korábban BULÁKE), akik tavaly ünnepelték szervezetük 20. éves fennállását, megdöbbentő, hogy a céljaiban hasonló és az érintetteket támogató egyesület a dadogók esetében csak most, a közelmúltban jött létre.
Sajnos nálunk a köztudatban még mindig sokszor úgy tekintenek a dadogókra, mintha a dadogás automatikusan együtt járna csökkent értelmi képességgel. Köszönhető ez részben annak, hogy a régebbi, például filmes ábrázolások előszeretettel jelenítették meg a falu bolondját dadogósnak. Pedig ez az állapot nem válogat, bármilyen értelmi képességekkel megáldott ember érintett lehet, legyen az nagyon okos, butácska, vagy éppen átlagos képességű. Az egyesület egyik fő célja éppen ezért a társadalom felvilágosítása, hogy ezt a beidegződést eloszlassa és az érzékenyítés, hogy csökkenjen a negatív megítélés és reakció.
Rengeteg embert érint valójában a dadogás, az emberiség 1-1,5%-át, ezt Hojdák Gergely mondta el, aki az egyesület egyik alapító tagja és elnöke, valamint az internetes felületeik (beszeljegyesulet.hu és facebokk.com/beszeljegyesulet) szövegírója, viszont nagyon sokan próbálják rejtegetni, az ő szóhasználatával: „maszkolni”, vagyis leplezni dadogásukat és ezáltal gyakorlatilag egy csökkentminőségű, nem teljes életet élnek. Elsősorban ebben szeretnének segíteni a dadogásban érintetteknek, egyfelől támogató közösségként, másfelől pedig a környezet, a társadalom edukálásával, hogy minél kisebb legyen az a tér, amelyben egy dadogó rosszul vagy feszélyezve érezhetné magát. Ahogy honlapjukon is szerepel: „Elsősorban a dadogó érintetteknek és családtagjaiknak kínálunk támogató közösséget, önkiteljesítési lehetőséget egy biztonságos térben, sorstársak között.” Sajnos a dadogással való nem-megbékélés további problémákat generál: az érintettek visszahúzódnak, például a digitális világ virtuális valóságába, ami a kevés előnye mellett sok hátránnyal jár: sokan teljesen ott élik az életüket, és teljesen elhatárolódnak a személyes kapcsolatoktól. Valójában ez az izoláltság és a szociális interakciók kiváltotta szorongás a legnagyobb probléma. „Azt szeretnénk, hogy a dadogással érintettek képesek legyenek konstruktív, önazonos módon élni. Abban segítünk, hogyan lehet ebből a szégyennel és tabukkal takart állapotból vállalható élet” – mondta Hojdák Gergely. A visszahúzódás a félelemből is adódik, márpedig nem lehet folyamatos félelemben teljes életet élni.
A rendezvény viszonylag kis látogatottságára vonatkozóan a jelenlévők azt is elmondták, hogy a lányok kevésbé hajlandók szembesülni a dadogásukkal, nagyobb arányban vannak, akik leplezik, és az egyesületben is kisebb számban vannak jelen. De a statisztika szerint is kevesebb a női dadogó, a férfiakhoz képest ez az arány 3:1.
Jelenlétem ez alkalomra leszűkítette a társaság beszédtémáját, mert ahhoz, hogy képet kapjak a dadogók életéről, a négy jelenlévő egyesületi tag a maga egyéni sorsáról, tapasztalatáról beszélt, valamint általánosságban az volt a téma, amit a dadogásról jelenleg tudni lehet. Merthogy ez a téma nem is olyan egyszerű. Mindazonáltal nagyon nyíltan, sőt remek humorérzékkel tudtak beszélni a dadogásról.
Kívülállóként a beszédjük megértésének nehézsége, az elakadások száma és a közlendőhöz szükséges idő alapján egyértelműen megállapítható, hogy létezik enyhébb és nagyon súlyos formája a dadogásnak.
A négy jelenlévő egyesületi tag közül ketten tudják, hogy genetikailag örökölték a hajlamot, azon belül Lakatos Bercel a kiváltó okot is sejti, Hojdák Gergely azonban a genetikai örökségen kívül nem tudja valamifajta gyerekkori traumára visszavezetni dadogását, ahogy Laczik Miklós és Illés Arnold sem. Őszintén szólva, nekem, laikusnak ez volt az egyik alap tévhitem, hogy mindenféleképpen kell legyen egy ilyen kiváltó esemény, mégha tudat alatt történt is. Valójában a dadogás pontos okai még nem ismertek, viszont több megközelítés létezik. Gergő jobban hajlik ahhoz a magyarázathoz, ami szerint, hasonlóan az autizmushoz, a dadogás sem egy konkrét rendellenesség, hanem úgynevezett neurodiverzitás, ami annyit tesz, hogy nem rendellenesen, csak kicsit máshogy alakult ki az agyban a beszédért felelős rész. Az egyesület honlapján olvastam, hogy az már bizonyított, hogy a dadogók más agyi idegpályákat használnak a beszédben, mint a folyamatos beszélők. Ez az állapot egy bizonyos kor (kb. 7 éves) után már nem múlik el, de tünetmentessé válhat valaki (például más idegpályák kiépítésével-használatával). A pszichoszociális tényezőktől pedig nem maga a dadogás, hanem annak éppen aktuális szintje függ: számít a beszédhelyzet, a beszédtéma, a fáradtsági szint, a beszélgetőpartner személye. Ezt Laczik Miklós alátámasztotta egy történetével, amelyben egy alkalommal, ugyanakkor, ugyanazon a helyen két ember közül az egyikkel tudott folyamatosan beszélni, míg a másikkal csak dadogva.
A másik ilyen „megmagyarázhatatlan” jelenség, hogy énekléskor nincs dadogás, illetve Laczik Miklós, aki egyébként a molekuláris biológia doktora és a jelenlévők közül a legsúlyosabb dadogása, az éneklésen kívül még egyébként amikor egyedül van, a négy fal között is képes az akadozatlan, folyamatos beszédre, valamint a gyerekeivel szemben mindig. Egyetemi előadásait is így oldotta meg, otthon előre felvette előadásának anyagát.
Ahogy az egyesület honlapján is olvasható: a dadogó emberek tehát valószínűleg nem azért dadognak, mert gyerekkorukban egy konkrét trauma érte őket, amit még nem tudtak feldolgozni – az ilyesmi legfeljebb súlyosbító tényezőként szolgálhat.
Szakemberek véleménye szerint a dadogás negatív társadalmi visszajelzési miatt alakulnak ki a szociális fóbiák és azzal együtt beszédfélelem, vagyis az attól való félelem, hogy a beszéddel újra kiváltjuk a korábban átélt szégyenérzetet, szorongást. Ez megmagyarázná azokat az eseteket, amikor közönség hiányában képes a dadogó nem dadogva beszélni. Az éneklésről az a szakember véleménye, hogy az nem számít beszédnek az agy szerint, ezért nem váltja ki ezt a fajta félelmet. Ugyanígy, a tudomány leírta, hogy létezik erőlködési szegmens, amikor minél jobban erőlködik a dadogó, hogy akadozatlanul beszéljen, annál jobban fog akadozni. Laczik Miklós fontosnak tartja különválasztani a kettőt, a dadogást a beszédfélelemtől. Hiszen a dadogást nem lehet leküzdeni, viszont a beszédfélelmet igen, és ez volna a lényeg. Szintén ő mesélte azt is, hogy ő nyolcévesen kezdett dadogni, minden előzmény nélkül. Szinte egyik napról a másikra, eleinte enyhén, a t betűre korlátozódva, majd néhány hét alatt kiteljesedett. Saját teóriája, hogy önmaga előtt is ismeretlen ok miatt – vagy akár ok nélkül – az agyának egy része egyáltalán nem akar információkat megosztani a külvilággal. Ő például alkohol hatására csak még jobban dadog és hipnotizálni sem sikerült őt pszichiáternek. Ugyanerről számolt be Gergő is, hogy az emberiség annak az 5%-ába tartozik, akit nem lehet hipnotizálni, és az ő beszédére is rossz hatással van a nagyobb mennyiségű alkohol. Bercel és Arnold, akiknek egyébként kisebb fokú a dadogása, azt mondták, az ő beszédjükre jó hatással van az alkohol. Bercel ehhez hozzátette, ő azt figyelte meg, hogy ha kötetlenül, szabadon beszélhet például magáról, akkor kevesebbet dadog, mint amikor szakmai a téma (nemzetközi kapcsolatokat tanul egyetemen), mert akkor gátolja őt az a félelem, hogy esetleg inkompetensnek tűnik a szakmájában.
Illés Arnold is arról számolt be, hogy nyolcéves volt, amikor elkezdődött nála a dadogás. Gergőnél már akkor mutatkozott, mikor elkezdett beszélni, míg Bercel szintén korán, de ő olyan élményhez köti, amikor úgy érezte, nem jut rá elég figyelem. Azzal mindannyian egyetértettek, hogy a nemzetközi, dadogók számára szervezett egyhetes időtartalmú tábor nagyon jó hatással van a dadogók életére. Mivel a BeszÉLJ! Egyesület kapcsolatban van a külföldi egyesületekkel, tagjaik részt vehettek a több nemzet résztvevőiből álló ötvenfős táborokban. (A nemzetközi szervezet neve Stamily, ami a stutter (dadogó) és a family (család) szavakból áll össze, weboldala a www.stamily.org.) Arnold kiemelte ennek az egyhetes tábornak rendkívül jó hatását, amivel Bercel is mélyen egyetértett, úgy fogalmazott, az emberekbe vetett bizodalmát hozta vissza. Gergő pedig nyomatékosította a tényt: az az elfogadó légkör, magától értetődő közeg, ami jellemzi ezeket a táborokat, sokkal jobb eredményt ér el egy dadogó életminőségében, mint bármilyen, a folyamatos beszédet forszírozó terápia, ami persze szintén nélkülözhetetlen, de ahogy a nyugati országokban már rájöttek: nem azzal tesznek jót a dadogókkal, ha görcsösen erőltetik a folyamatos beszéd képességét, hanem ha elfogadókká válnak velük szemben és megengedővé, így nem kell szoronganiuk és a társadalom sem néz rájuk ferde szemmel.
A táborba ezen a linken keresztül lehet jelentkezni.
És hogy a közösségi összejövetel szórakozást is tartalmazzon, az este folyamán még előkerült tokjából egy gitár, amin Miklós, majd Bercel is játszott, különféle dalokat és akkordokat keresgélve a neten, természetesen a dalszövegek dadogás nélkül énekelve – az éjféli zárásig.
