A Jókai Mór Művelődési Ház LiteRandi – irodalmi találkozások Budaörsön című sorozatának tegnap esti vendége Závada Pál író volt, akivel Hanzelik Éva és Artner Szilvia művelődésszervező beszélgetett. Elsősorban természetesen a legújabb kiadású regénye, a budaörsi vonatkozású Wanderer volt a téma, de korábbi műveiről és jövőbeni terveiről is szó esett.
Závada Pál tótkomlósi születésű író, szociológus. A 2020-ban megjelent Wanderer nem az első budaörsi ihletésű könyve, 2006-ban ugyanis felkérést kapott arra, hogy Szűts Miklós képzőművész Ótemetőről készült fotóihoz történeteket írjon, melyből megszületett az Úton a budaörsi Ótemetőbe című kötet és Wanderer figurája is. Budaörs múltjáról szóló, már korábban megjelent könyvek szolgáltatták az ihletet ezekhez a kis prózákhoz. A könyv aztán egy rendhagyó „könyvbemutatót” eredményezett, melyre az író szívesen emlékszik vissza. Budaörsi helytörténettel foglalkozó olvasók jelezték neki, hogy beszélgetnének vele erről a kötetről, s hol máshol, mint az Ótemetőnél. (Feltételezem, hogy Steinhauser Klára kezdeményezésére.) A találkozó időpontjában ugyan szakadt az eső, de a megjelenteknek volt kulcsa a Csulits kápolnához, így ott zajlott végül a beszélgetés és felolvasás. „Egyik legszebb könyvbemutatóm volt, nagyon kellemes rá visszagondolni” – mondta most Závada Pál.
Később régi képek ihlették az újabb történeteket – a Fortepan és a Heimatmuseum fotótárából -, melyekből aztán összeállt a tavaly év végén megjelent Wanderer című regény. A nagyszabású mű – bár keveredik a valóság (igazi fényképek egykor valóban élt emberekről) a kitalált történetekkel -, tartalmazza Budaörs három évszázados történetének lényegét. A szőlészet-borászattól a piktortégla készítésen át az úrnapi körmenet virágszőnyegén és a Passión keresztül az őszibarack termesztés kezdetének legendájáig, amikor is az első világháborúban Piavénál harcoló katonák – megkötve saját kis különbékéjüket – tanulmányútra mentek a közeli faluba, s őszibarack csemetékkel tértek haza. Majd az baracktermesztést a budaörsi németek sokkal magasabb fokra fejlesztették. De megjelenik benne a kitelepítés is. Annak ellenére, milyen nagyszerű kultúráját alakították itt ki a budaörsi svábok a gazdaságnak, iparnak, építészetnek… stb., elűzték őket, amit az akkori hatalom a németekkel való kollaborálás vádjával indokolt. „Ez egy emblematikusnak tekinthető példa arra, hogyan nem volna szabad gyakorolni a kollektív bűnösséget” – foglalta össze az író a történelem e sötét foltját. Závada Pál nyíltan elmondta, ő azokból az interjúkból merített élményeket és ihletet, amelyeket már itt Budaörsön mások összegyűjtöttek, mert ezek nagyon használhatók. Ugyanígy a Fortepan képei is dokumentálják a XX. századi történelmi eseményeket, például IV. Károly is szerepel rajtuk, amikor trónját el akarta foglalni, de a budaörsi csatában ez meghiúsult.
Závada Pál a Kulákprés – Család- és falutörténeti szociográfia című munkájával tett szert országos ismertségre 1986-ban, amely még valóban a megtörtént tényekre támaszkodik, történeti hűséggel – legalábbis ahogy a benne élők elmesélik -, hogy hogyan élt egy gazdálkodó paraszti réteg falun, és a Rákosi korszakban mindez hogyan lett szisztematikusan tönkretéve. Természetes fény című regénye (melyből most készült film is, ami csak a mozik pandémia utáni kinyitására vár – a szerk.) szintén eredeti fotókra támaszkodik, ugyanúgy, ahogy a Wanderer és ugyanúgy, ahogy a tényszerű valóságot ábrázoló Kulákprés is. A Természetes fény című regényt ihlető fotók Konok Tamás őrnagy képei, aki ezekkel dokumentálta a második világháborút. Az egyik eredeti fotó, mely egy csoportkép, ami cséplési munkálatok során készült („cséplési élő képtabló”), mindkét munkában megjelenik, a szociográfiában is és a Természetes fény című regényben is, de utóbbiban csak illusztrációkként.
Azonban az író első szépirodalmi sikere a Jadviga párnája volt 1997-ben. Erről is kérdezték beszélgetőtársai Závada Pált, aki ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy a szereplők naplószerű beszámolója már csak azért sem valóságos, mert abban az időben, az első világháború táján egy gazdálkodó ember nem a saját életét és gondolatait jegyezte fel, hanem a gazdaság fontos eseményeit: a jószágok gyarapodását, az ellések számát, a betakarított terménymennyiséget, a vásárolt földeket.
Végül a jelenre és a jövőbeni tervekre terelődött a szó. A bezárások előtt volt a főpróbája egy darabnak Székesfehérváron, melyet Závada Pál három másik szerzőtársával írt és tartalmilag Madách Imre, Az ember tragédiája című művének a folytatása. Jelenleg ennek ihletésére regényként folytatja Ádám, Éva és Lucifer kalandjait a XX. században, annak megfelelően leírásokkal és bemutatásokkal.
Az est felolvasással zárult, Závada Pál a Wandererből a Törökugrató nevének eredetével kapcsolatos különböző változatokat olvasta fel, melyben megcsillan az író humorérzéke is.
A beszélgetés ITT tekinthető meg.
