A január 6-ára eső vízkereszt a keleti egyház szerint Krisztus megkeresztelésének ünnepe, a nyugati egyház szerint pedig a három királyok, Krisztus megkeresztelésének, valamint Lázár feltámadásának ünnepe. Sokáig e nappal kezdődött az új év is.
Krisztus megkeresztelésének emlékére ezen a napon szentelték meg a vizet. Az 1499. évi boroszlói szertartás-könyv szerint a szenteltvíz használ a dögvész. a méreg, a kártékony rovarok ellen. így a templomban szenteltvízből inden család vitt haza. De nem csak vizet szenteltek ezen a napon, hanem tömjént is. E két szokásból fejlődött ki a lakóházak megszentelése és megfüstölése vízkereszt napjától. E hagyomány kialakulása hazánkban a középkorra tehető. A házszentelést a pap végezte, néhány segítővel, akik a falu tekintélyes férfiaiból és a kántorból, vagy esetleg ministránsokból tevődött össze. A házszentelésen kívül ekkor szedték be a lélekpénzt is, így például az evangélikus gömöri esperes az 1604. évi vizitáció alkalmával meghagyta: „Epiphania (Megjelenés) napján ne járjon a lelkész feszülettel az utcán, mert ez botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás nélkül is adják meg, am it ilyenkor adni szoktak.” Hazánk egyes tájain nem csak lélekpénzt adtak az egyháznak, hanem különböző élelmiszereket is. Az is előfordult, hogy a ház szentelésén kívül a pap vallási oktatásban is részesítette a ház népét. Más helyütt a vízen kívül a krétát is megszentelték, és avval a gazda az ajtóra írta a három bölcs király nevének kezdőbetűjét és az évszámot: 19 + G + M + B + 95.
Írta: Karaba Anna
