A varjú védett madár Magyarországon

0
1525

Ha a varjak behúzódnak a lakott területre – ma reggel éppen a budaörsi lakótelepen láttunk madárcsapatokat – akkor az idő hidegebbre fordul. A fekete madarak többsége azonban csak téli vendég a házak között. S míg negyven-ötven évvel ezelőtt a vetési varjú még nagyon gyakori fészkelő volt Magyarországon, az 1970-es évektől – mint mezőgazdasági kártevőt – addig irtották, hogy az ezredfordulón már csak ritkán lehetett látni varjúfészket. Ekkor nyilvánították védetté és a természetvédelmi szakemberek erőfeszítéseinek köszönhetően lassacskán ismét szaporodni kezdett.

Ezzel párhuzamosan az elmúlt néhány évben, ahogy a városban élő varjak száma megnövekedett, újra elkezdődött ellenük az emberi hadjárat, mondván, hogy ezek a madarak fosztogatják más madarak fészkét, zajonganak, rongálnak, agresszívek. Vannak városok – szerencsére Budaörs nem tartozik közéjük – ahol csapdázni kezdték őket.

A laikus amatőr természetbarátok, madárvédők számára a fészekragadozók jelenlétének elfogadása jelenti az egyik legnagyobb kihívást” – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tanulmányában. –„ Teljesen értelme(zhetet)lenül a leggyűlöletesebb emberi jelzőkkel bélyegzik meg ezeket az állatokat („gyilkos”, “rabló”, „aljas”, „gonosz”, „kegyetlen” stb.)  és azt követelik az önkormányzattól, a hatóságoktól vagy éppen a természetvédelmi civil szervezetektől, hogy vigyék el, irtsák ki őket, mert „megeszik szegény kismadarakat” / „a rigóimat” stb., miközben azok „úgy sírnak”!  (…) Mit szólnánk ahhoz, ha valaki azért kezdene lobbizni, hogy szorítsuk vissza, irtsuk a cinegéket, mert azok – a valóságnak megfelelően – „elképesztő kegyetlenséggel, és naponta milliós nagyságrendben öldöklik az ártatlan és gyönyörű lepkéket, és a hasznos pókokat”, amiket ő annyira szeret és véd? (…)A fészekragadozók nem rosszindulatú lények, hanem nélkülözhetetlen ökológiai láncszemek, melyek táplálékában éves viszonylatban valójában alig néhány százalékban szerepel madártojás és fióka. Még ennél is fontosabb biológiai tény, hogy természetes viszonyok között ezek nem irtják ki az énekesmadarakat, így teljesen értelmetlen és felesleges a kiirtásukat követelni. Ráadásul települési fészkeikkel segítik a saját fészket nem építő ragadozómadár és bagolyfajok városi költését, melyek viszont a varjúfélékkel egyetemben természetes állományszabályozói a többi madárfajnak és egymásnak is.”

Budaörsön, mint fentebb írtuk, szerencsére senki nem akarja a varjakat bántani, vagy ha mégis, hozzánk nem jutott el ilyen információ. Ugyanakkor arról nálunk is megoszlanak a vélemények, hogy amikor csapatokban megjelennek, szabad-e például etetnünk őket. Egy másik MME tanulmány szerint „ha olyan helyen lakunk, ahova bemerészkednek a varjak, őket is lehet etetni, állati és növényi eredetű, konyhai ételmaradékokkal.”

A vetési varjak testhossza 43-45 cm, szárnyfesztávolsága 80-85 cm, súlya 350 g körüli. A vetési varjú telepes fészkelő. Általában 18-19 évig élnek, de néhány példány több mint 20 évet is megél. Nagyon intelligens madarak, és a papagájokhoz hasonlóan képesek hangokat, emberi beszédet utánozni. Mivel sokan vannak, kárognak, szemetelnek, lehet nem szeretni őket, de irtani semmiképpen nem szabad, hiszen mint fent is írtuk: Magyarországon az ezredforduló óta védettek.