Tibi fonalgrafikázással töltötte az idejét a bezártság alatt

Írta

2021-09-30

535

„Több hétig készülnek a képek, naponta két órát dolgozom rajta” – mondja a budaörsi mozgássérült fiatalember, Debreczeni Tibor, akinek a programokkal tele életét a Budaörsi Napló olvasói 2019-ben követhették nyomon, egy éven át, hónapról-hónapra. Akkor erről a hobbijáról nem írtunk, ami igazából az otthoni bezártság miatt a járvány alatt teljesedett ki. „A szögelésben segítenek, egy képhez körülbelül 300-400 darabot kell beverni. Hogy hova, azt én jelölöm meg. Majd teljesen az én feladatom a fonal fűzögetése, szögekről-szögekre, a megadott minta alapján. Ezt a módszert fonalgrafikának nevezik” – osztja meg velünk Tibor.

Róla tudni lehet, hogy 1994 óta jár naponta a Farkasréti utcai fejlesztő napközibe, ahol sok mindent megtanult: szőni, kötni, agyagozni. A fonalgrafika eredetileg különböző matematikai formák, sémák, minták előállítása fonallal. Az egyik alapszabálya, hogy a fonalnak mindig kereszteznie kell az előző szálat és mindig a varrás irányában az utolsó szál melletti lyukba kell ölteni. A hímzésből átvett mintáknál és a spirál-sokszögeknél például a szálak egymás mellett vannak, ráadásul gyakran visszalépünk ugyanabba a lyukba. Itt a minta a szerint alakul ki, hogy az összekötendő pontok milyen módon és sorrendben vannak összekötve. Sokszor térhatású, sokszor folytonos görbét látunk ott, ahol csak érintők követik egymást. A kiválasztott minták természetesen sokat elárulnak Tibiről is, mint például az angyalka, a húsvéti tojás, a színes tájképek, fákkal és virágokkal. Munkáiból többet már meg is vásároltak tőle, és általában a közösségi oldalán láthatók. Videót is készített a munkafolyamatokról.