Tegnap megkezdődött a Budaörs Fesztivál, egy„étvágycsináló” zenei esttel

0
607

A PostArt kulturális színtér adott tegnap este otthont az „Én meg az Ének” című Bérczesi Robi (Hiperkarma) koncertnek, majd a szabadtéren a Freedom Café szórakoztatta a nagyérdeműt. Teltházas és – mint egész héten a fesztivál minden eseménye -, ingyenes programok voltak.

A 2018. évi Budaörs Fesztivál „nulladik” napi két koncertje megalapozta a következő egy hét hangulatát. A PostArt kulturális színtér nagyterme adott otthont az „Én meg az Ének” című Bérczesi Robi (Hiperkarma) koncertnek, majd ezt követően, már a szabadtéren a Freedom Café szórakoztatta a nagyérdeműt.

Bérczesi Robi gitárjának egyik húrja az első szám után elszakadt, gitárt kellett váltania, de ez semmit nem vont le az előadásának a színvonalából. Nagyon színes, több zenei stílust felölelő repertoárral ajándékozott meg minket. Dalszövegei tiszta, világos, érthető tartalmú, az életből vett képekre alapulnak, bár olykor vulgáris szavakkal ad nyomatékot mondandójának. A saját dalok után Zorán számok, sőt népdalok is sorra kerültek. Kotta nélkül játszik és énekel, a szövegben egyetlen szót sem vét el, látni, hogy erről szól az élete.

Néhány egyszerű, de „ütős” részlet Robi dalaiból: „Miért nem írsz soha vidám dalt? Nálad az öröm meddig tart?” „Szív szól a szívtelennek: várj meg! Elrohantatok az élet mellett.” „Halljátok milyen rekedt vagyok? Nem baj. Aki énektanárhoz jár, mindenkinek ugyanolyan a hangja” – mondta.

Amíg a Freedom Café készülődött lepényárus és fröccsbusz kínálta portékáját éhség és szomjúság ellen. És a zenekar tagjai még meg sem szólaltatták a hangszereket, máris elvarázsolták a nézőket a színpad körüli misztikus megvilágítással, és a koránt sem szokványos formájú hangszerek látványával. A gordonka, hegedű, gitár mellett a dobok különleges hangzást adtak, miközben mesterük hol az ujjaival, hol tenyérrel, illetve a keze minden részével érintette és szólaltatta meg őket. A Svájcból származó HANG-ról van szó, ami két egymásba fordított teknőspáncélra emlékeztető fémhangszer, alakjával és varázslatos, templomi harangjátékot idéző dallamaival hamar hódította meg a világot. Eddig összesen 5000 darab készült belőle, amelyből hat található hazánkban, s ebből kettő rendszeres szereplője a Freedom Café koncertjeinek. A csapat oszlopos tagjai Bakai Márton és Pável Norbert.

Improvizatív zenéjük a szárnyaló szabadság érzését adták át számomra. Az énekesnő sem szöveget, hanem érzelmeket közvetített. Volt, amikor úgy éreztem, mintha egy sötét erdőben állathangokat hallanék. S zenei aláfestésként a két „Tűzmadarak” névre keresztelt fiatal hölgy tánca tette teljessé az élmény

Tegnap este a PostArt valóban a szabad művészet színtere volt, és valószínűleg lesz is, hiszen egymást érik majd itt is a zenei események.

(A 21.Budaörs Fesztivál teljes programja ITT.)