Az Illyés 60. születésnapjára több programot is meghirdetett, az öregdiák találkozó, a régi fotók és emlékek összegyűjtése mellett ebből az alkalomból elkészült egy támogatói fal is, amit Monostori Kalovits Márk alpolgármester avatott fel, aki a budaörsi gimnázium volt diákja. „Ez a gimnázium szigorúan vett szakmai szempontból sem volt akármilyen hely, hiszen kiváló tanároktól kaptunk korszerű ismereteket, ráadásul olyan pedagógiai módszerekkel, amelyek nemhogy nem utáltatták meg velünk, de tényleg megszerettették velünk a tanulást. De ez csak az egyik része annak, ami az útravalónk lett. Ugyanilyen fontos volt a közösség, a demokratikus légkör, a szabadságérzet, az önállóságra nevelés, az autonómiánk megélése és a biztatás arra, hogy keressük meg, amiben a legjobbak vagyunk, vagy még inkább azt, amiben a legjobban érezzük magunkat” – mondta.
Az alkotók pedig, akik létrehozták az iskola korábbi hasonló közösségi alkotásait, így az egyedi kapuját, kerítését és oszlopait is készítő, koordináló Ráthonyi Kinga és tanítványai Wolstenholme Neil és Wolstenholme Ábel.Akiknek pedig partnerként, támogatóként így mondtak köszönetet: a Budaörsi Diák Sportegyesület (BDSE), a Liver FC Budaörs, a Mapei Kft., a Veolia Energia Magyarország Zrt., a Húsznegyven Fiatal Építészek Egyesülete és Budaörs Város Önkormányzata.Monostori-Kalovits Márk beszéde
Tisztelt Igazgató asszony!�Tisztelt Támogatók, Tanárok és kedves Diákok!�Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor Igazgató asszony megkért, hogy mondjak néhány szót az Illyés 60. születésnapjára készített Támogatói fal avatása előtt, akkor elég sok érzés ragadott magával. Először is hatalmas boldogság. Aztán néhány percre rá eszembe jutott, hogy ha csak a legfontosabb emlékeim és gondolataim kellene megosztanom Önökkel, Veletek, akkor itt kellene állnunk estig. �És ennek csak egyik oka az, hogy régi Illyéses diákkántezernyi emlék köt ide. ��Most Budaörs Városának Önkormányzatát képviselve érkeztem, amely nemrégiben választott alpolgármesterévé. Nagyon friss még ez a szerep, pláne, ha ezt a nem is olyan régen magam mögött hagyott gimnáziumomban kell gyakorolnom.�De meg kell mondjam Önöknek, Nektek, annak idején bizony elképzeltem, hogy egyszer majd úgy jövök ide vissza, mint a város egyik képviselője.
Ha belegondolok, azt, ahová eljutottam, családi neveltetésem mellett, nagyon nagy részben egykori iskolámnak, az Illyésnek is köszönhetem. Itt váltam olyan emberré, aki érdeklődik a közélet iránt, aki megértette, hogy képviselni kell a saját és mások érdekeit, és ahol bátorságot és biztatást is kaptam ahhoz, hogy ki merjek állni a legkülönfélébb helyzetekben. Innen indult a fenntartható fejlődés iránti érdeklődésem és innen eredt az is, hogy egészen fiatalon bele mertem vágni egy önálló vállalkozásba.
Természetesen nem azért beszélek a személyes példámról, mert magamat szeretném előtérbe helyezni, egyszerűen sokkal könnyebb így bemutatni, hogy mit is adott nekem, nekünk az Illyés.
Ez a gimnázium szigorúan vett szakmai szempontból sem volt akármilyen hely, hiszen kiváló tanároktól kaptunk korszerű ismereteket, ráadásul olyan pedagógiai módszerekkel, amelyek nemhogy nem utáltatták meg velünk, de tényleg megszerettették velünk a tanulást. De ez csak az egyik része annak, ami az útravalónk lett. Ugyanilyen fontos volt a közösség, a demokratikus légkör, a szabadságérzet, az önállóságra nevelés, az autonómiánk megélése és a biztatás arra, hogy keressük meg, amiben a legjobbak vagyunk, vagy még inkább azt, amiben a legjobban érezzük magunkat.
És talán mondanom sem kell, hogy az Illyésben mindent átszőtt a kreativitás.�Ennek egyik látványos megnyilvánulása például, hogy közösségi műalkotásokkal kezdtük el díszíteni az iskolát és környékét. Máig emblematikus a gimnázium előtti körforgalom támfalainak művészeti alkotássá varázslása. De ugyanilyenek az Illyés oszlopai vagy éppen a homlokzaton elhelyezett díszítések. Ez utóbbiak az 50. majd az 55. évfordulóra készültek el.
Most a 60. évfordulóra is született egy hasonló stílusú alkotás, bár a témája miatt ez most nem közösségi alkotás, csak néhány művész jegyzi: Ráthonyi Kinga, Wolstenholme Neil és Wolstenholme Ábel, akiknek köszönjük a munkáját.
Az iskola vezetése fontosnak tartotta, hogy legyen egy Támogatói fal az épületben, amely folyamatosan frissül azoknak a szervezeteknek a neveivel, amelyek már eddig is segítették és majd a jövőben támogatni fogják a gimnáziumot.Ma, kezdésként 6 ilyen cég, vagy szervezet került fel a falra: a Budaörsi Diák Sportegyesület, a Liver FC Budaörs, a Mapei, a Veolia Energia Magyarország Zrt., a Húsznegyven Egyesület és Budaörs Város Önkormányzata. Mindannyiuknakköszönjük az elmúlt évek, évtizedek támogatását.
Jellemző ez az Illyés szemléletére, hogy amikor megérdemelten, kizárólag önmagát ünnepelhetné az iskola, akkor is jut figyelem a köszönetre. Mert ez is egy lényeges tudás, hálásnak lenni azért, hogy mások is támogatják a céljainkat.
Egykori Illyésesként és az önkormányzat alpolgármestereként egyszerre érzem magam adományozottnak és adományozónak. De ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen így egyszerre lehetek büszke egykori iskolámra és a budaörsi önkormányzatra is, amely nem törődve azzal, hogy éppen állami vagy önkormányzati fenntartású-e a gimnázium, mindig ugyanolyan odafigyeléssel és támogató módon fordult, fordul és a jövőben is így fog fordulni az Illyés felé.
60 év.�És ha visszagondolunk, nem is akármilyen hat évtized volt ez, hiszen ezen idő alatt egy átlagos agglomerációs gimnáziumból küzdötte fel magát az ország legjobb középiskolái közé.Amikor ide jártam – ha utánaszámolok, ez már jóval több, mint 10 éve volt –, akkor már természetes volt számunkra, hogy ez egy sokak által kedvelt és irigyelt, a felvételizők által ostromlott, országszerte elismert iskola. �Persze, ma már jól tudom, hányféle szereplőnek kellett ehhez megannyi kihívással megküzdeni, hogy az ambiciózus álom teljesüljön. Hány és hány tanárnak, igazgatónak és persze az önkormányzatnak is hosszú éveken át mindig a maximumot kellett nyújtania ehhez az elképesztő teljesítményhez, amely máig sem fulladt ki.
Az Illyés Budaörs egyik emblematikus intézményévé vált, sokan erről ismerik és emiatt is becsülik a városunkat. De ennél is fontosabb, hogy ez az iskola ezer és ezer tanulónak nyújtott az életben való elinduláshoz olyan többletet, ami nem sok kisvárosban élőnek adatott meg.
Ehhez a fantasztikus teljesítményhez gratulálok és mondok köszönetet mindazoknak, akik bármit is tettek azért, hogy az Illyés Gyula Gimnázium ilyen büszkén, erőtől duzzadóan ünnepelhesse a 60. évfordulóját. Teszem ezt egykori diákként és az önkormányzat képviselőjeként is. Talán nem túl nagy merészség azt jósolni, hogy még rengeteg siker előtt áll az iskola, amihez sok erőt kívánok, és ígérem, hogy az önkormányzat soha nem fogja elengedni az Illyés kezét.
Boldog születésnapot Illyés!
Kapcsolódó cikkeink:
