Szvitán Krisztina a Budaörsi Sport Club asztalitenisz szakosztályának a vezetője ez év december 31-ével befejezi a munkáját a Budaörsi Sport Clubnál.
„Húsz és fél évet voltam a klub tagja, játékosként, csapatkapitányként, szakosztályvezetőként igyekeztem a legjobbamat adni. Más magyar asztalitenisz szakosztálynál – klubnál – nem tudnék dolgozni ezután, más jellegű munkát fogok csinálni” – osztotta meg az ismerőivel 2024. december 10-én. Amivel többeket meglepett, hiszen az október 24-i sajtótájékoztatón még úgy fogalmazott, hogy „különleges volt az elmúlt idény épp a centenárium évében, mely során a Budaörs első nem budapesti csapatként nyerte meg az Európa-kupát, a nemzetközi szövetség pedig jelenleg a nyolcadig legjobb csapatként tartja számon a magyar bajnokot.” A háttérben ugyanis nem kis része volt neki is ebben az eredményben az aktív játékosok és az edző Bachman Péter mellett.
Krisztának nem ez az első meglepő búcsúja, hiszen két évvel ezelőtt a magyar asztalitenisz-válogatott tagjaitól köszönt el, akiknek – egy kisebb megszakítással – 16 évig volt a fizioterapeutájuk. Akkor azt mesélte, hogy 7,5 éves kora óta asztaliteniszezik és bár felnőttként is eljutott a válogatottig, ott inkább védőjátékos volt, így a legjobb eredményeit juniorként érte el. És sajnos még utánpótláskorában kapott porckorongsérvet, ami előbb megnehezítette a sportolást, majd – mivel mindig nagyon érdekelte az emberi test működése – új hivatást adott a kezébe: gyógymasszőr lett.
„Elég régóta párhuzamosan végeztem a feladataimat, jól megfért a kettő együtt, amiben a munkáltatók is segítettek, hogy mikor, melyik kerüljön előtérbe, de az időm és energiám már nem elég ahhoz, hogy tisztességesen el tudjam ezeket látni, ezért is döntöttem úgy, hogy az egyikből kiszállok” – magyarázta 2022-ben a döntése okát Szvitán Krisztina. Hozzátéve: „Továbbra is ellátom a Budaörs szakosztályvezetői teendőit. A masszázs megmarad, mert imádok masszírozni, illetve az új vonal, amely bejött az életembe, az a coaching. Ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer sportcoach-ként térek vissza a válogatotthoz.”
A mostani újabb váltás hátterében vajon a sportcoach-ként adódó új lehetőségek állnak? – kérdeztük tőle.
„Nemcsak az. Az elmúlt két és fél évben több továbbképzésen vettem részt, és bár a masszőrködést régóta csinálom, ennél többet szerettem volna adni. Mindig kerestem azt a hivatást, ami igazán én vagyok, ez pedig a holisztikus szemlélet az egészséggel kapcsolatban, ami nálam a sport irányából igazán izgalmas és érdekes, tehát az egészségükről holisztikusan gondolkozó embereknek szeretnék segíteni. Azoknak, akik pont azt nem értik – mint ahogy sokáig én sem értettem -, hogy jól vagyok ugyan, de mégsem találom a számomra jól használható utat, mert vagy a testem vagy az elmém ennek határt szab. Ezért végeztem el a Health Coaching, a sport coaching és most a sportrehabilitációs tréner képzést, hogy a közel húszéves tapasztalatomat, amit sportolókkal, sportoló gyerekekkel, sportolni szerető emberekkel, idős emberekkel, beteg emberekkel megszereztem, egy jól meghatározott egységbe tudjam tenni. Ez vagyok igazából én, ezt szeretem.”
Budaörsön külsősként se számíthatnak majd rád? – faggattuk tovább. Hiszen nemcsak munkatársak, szemmel láthatóan barátok is vagytok a versenyzőkkel…
„A Budaörsi Sport Club és Budaörs mindig része lesz valamilyen módon az életemnek, de nem maradok a városban, sőt részben az országban sem, mert sok munkám lesz egy német alapítványi cégnél, akik tehetséges fiatal asztaliteniszezők menedzselésével foglalkoznak. Az én feladatom lesz megtanítani őket a prevenciós és rehabilitációs protokollokra. Ezen kívül pedig igyekszem a saját, itthoni profilomat kialakítani, mint sportrehabilitációs szakember.”
S hogy Krisztina elsősorban mit visz innen tovább magával? Például az Év Sportszervezője díjat, amit 2015-ben kapott meg, illetve az asztalitenisz szakosztály sportdíjaiban az ő munkája is benne van, volt. „A szakosztályvezetés megtiszteltetés volt és egy jó lehetőség. Sokat kaptam a várostól, a mindenkori képviselőktől, a klub elnökétől Somlyó Gergelytől” – válaszolja ő maga. „Elképesztően sokat tanultam itt ebben a több mint húsz évben. De valljuk be, sportolónak lenni azért sokkal jobb, mint sportvezetőnek! A mindennapi harcok megtépázzák az ember idegzetét, és én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van egy olyan szakma a kezemben, amire most alapozhatok. Köszönöm szépen mindenkinek, a vezetőknek, a kollégáknak, a csapattársaknak, az edzőknek, a szülőknek, a támogatóknak, a budaörsi médiumoknak, a barátoknak ezt a húsz évet! Azért velem sem volt mindig feltétlenül könnyű. A továbbiakban mindenkinek kitartást, mert egyre nehezebb egy kevésbé támogatott sportágban a felszínen maradni, és sok sikert a Budaörsi Sport Club egészének! És persze örülök neki, hogy az Európa Kupa győzelem még megadatott, és ha így nézzük: a csúcson kell abbahagyni.”
