Legújabb könyve, a Padmaly kapcsán hívták meg ismét a Budaörsi Olvasókörbe Spiró Györgyöt, aki a regény megírásához szükséges kutatásairól, a források megbízhatóságáról, illetve a történészek kötöttségeivel szembeni írói szabadságról beszélt elsősorban, meg arról, hogy néhány kivételtől eltekintve milyen keveset foglalkozunk történelmünk nagyjaival, sokuknak nem adatott meg, hogy például egy regényből szélesebb kör ismerje meg munkásságukat, személyiségüket.
A Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban tartotta ehavi programját a Budaörsi Olvasókör, ahova ezúttal Spiró György írót hívták meg, aki az elmúlt évek során többször is volt már a vendégük (például tavaly, amikor Kiss Katalin és Tóth Zoltán közös könyvének, az „A szerelem folytatása a szeretet vagy a gyűlölet?!” címűnek bemutatója volt).
A magyar történelem XIX. századi viharai adják a hátterét Spiró György idén megjelent Padmaly című regényének, így többek között az 1848/49-es forradalom és szabadságharc meg annak leverése, a megtorlás, később a kiegyezés, egészen a századfordulóra eső változásokig. Főszereplője a korszak egyik nagy alakja, illetve az ő felesége. A könyvből ki sem derülne a kilencvenedik oldalig, hogy kiről van szó, de sajnos a fülszövegre rá kellett írni, mert így kérte a kiadó. Arra pedig, hogy a padmaly micsoda, a kétszázadik oldal táján kerül sor.
Tóth Zoltán, az olvasókör elnöke vezette fel a beszélgetést, illetve tette fel kérdéseit az első másfél órában, melyek közül az egyik legérdekesebb az volt, vajon fikcióként tekintsünk a regényre vagy valódi történeti forrásmunka. Spiró György elárulta, hogy zömében hiteles forrásokból dolgozott, így az adott kort és az abban élt személyeket meglehetősen hűen tudja ábrázolni, ami egyfelől azért jó, mert a történet valós tényeken alapszik, másfelől pedig azért, mert mindez nagy segítség a regényírásban: „Én magam nem tudok olyan tébolyító dolgokat kitalálni, mint amilyeneket a történelem produkált” – fogalmazott.
De mivel őt sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, az emberábrázolás, ezért arra fektette a hangsúlyt, hogy ezekhez tárjon fel anyagot és gondolja azokat tovább. „Engem jobban érdekel a saját lelkemnél a többi ember lelke” – jelentette ki. Ilyenformán a regényben megjelenő, a kutatások ihlette feltételezésekből született jellemfestés vagy a kitalált dialógusok messze nem tekinthetők történettudományos igényűeknek és nem is ez a célja. „Ha én kutatok, akkor nem azért kutatok, hogy a történelmi igazsághoz kerüljek közelebb, hanem hogy embert ábrázoljak” – mondta Spiró György. „A szereplőim miatt érdeklődöm a történelem iránt és nem a történelem miatt érdekesek nekem a szereplők. Ez nagyon fontos különbség.”
A rengeteg korabeli forrás felhasználása miatt azonban az olvasó a Padmaly elolvasása által mégsem csak egy érdekes olvasmányélményt kap, hanem e korszakról meglévő tudását is kiegészíti, sőt, homályosabb részeket megvilágít. Mindez már csak azért is fontos, mert a mai világban egyre kevesebb figyelem jut a magyar történelem nagy alakjaira. Így például, a Padmaly főhősével kapcsolatos anyagok, életéből relikviák, kéziratok megvannak a Nemzeti Múzeumban, de néhány rövid, időszaki kiállításon kívül nem igazán került a látogatók szeme elé.
Eközben érte némi kritika a könyvtárakat is, amiért nagy műveket időről-időre leselejteznek, és ezt az egész pocsékoló hozzáállást, hiszen külföldön mindent beszkennelnek már, hogy megmaradjanak az utókornak és bárki számára hozzáférhetővé váljanak. Például a magyar nyelvű Munkások Újságja című kiadványt is, amit már csak így lehet olvasni (Magyarországon nem lehet fellelni), ugyanis külföldi könyvtárak a nyelvre való tekintet nélkül mindent digitálisan elérhetővé tesznek.
Az olvasókörből kikerült hallgatóság számára Spiró György a beszélgetés egyes pontjain olvasnivalót is ajánlott. Így például elmondta, hogy a korszak (XIX. század) legnagyobb írója Kemény Zsigmond volt, s tőle „A rajongók” című regényt javasolja elolvasásra, mert bár nehéz olvasmány a nyelvezete miatt, de megéri, Kemény Zsigmond mélyen gondolkozó ember volt. Egy másik, történelmi írására is felhívta a figyelmet, ami az interneten is fenn van, Erdély történetéről. Továbbá kötelező olvasmánnyá tenné az iskolákban Jókai Mór Rab Ráby című regényét, melynek valós történet az alapja, egy 1780-as években zajlott koncepciós per.
A rendezvény végén dedikálásra is sor került.
