A mentális felkészülés legalább olyan fontos, mint a fizikai
A sportpszichológia ma már nélkülözhetetlen része a teljesítményorientált sportvilágnak – legyen szó olimpikonokról, fiatal tehetségekről vagy lelkes amatőrökről. Simon Réka sportpszichológus Budaörsön él, itt nőtt fel, de Budapesten, a XI. kerületben és a Kálvin tér közelében dolgozik, ahol személyesen és online formában is elérhető. Maga is aktív sportolóként hitelesen képviseli azt a szemléletet, hogy a mentális felkészülés legalább olyan fontos, mint a fizikai. Hisz abban, hogy a sport- és teljesítménylélektan nemcsak élsportolóknak szól – hiszen valójában mindannyian teljesítünk: a munkában, a tanulásban, a mindennapokban. Arról kérdeztük, milyen lelki nehézségekkel találkoznak a sportolók, és hogyan tud segíteni nekik egy pszichológus – nemcsak akkor, amikor nyerni kell, hanem akkor is, amikor épp nem megy minden gördülékenyen.
Több sportoló esetében is előfordult, hogy váratlanul eltűntek a nyilvánosság elől. Mit gondolsz, milyen mentális tényezők állhatnak egy ilyen visszavonulás vagy szünet hátterében?
Rengeteg minden állhat ennek a hátterében, hiszen ugye egy sportolón – főleg, aki reflektorfényben van – nagy nyomás van, hiszen sokan sokféle dolgot várnak el tőle. Nagyon nehéz egy sportolónak úgy megmaradnia, hogy ő egy sportoló, aki teljesíteni akar, ugyanakkor egy ember is, és ugyanolyan gondolatai, érzelmei vannak, mint bárki másnak. Egy pici szünet jót tesz annak, hogy ki tudja találni a saját útját, identitását, emberként tudja saját magát kezelni.
Milyen problémákkal keresnek meg leggyakrabban a sportolók?
– A megkeresésnek számtalan, különböző oka lehet. Sokszor a sportolónak elakad, akár a sportban, akár a magánéletében. Több esetben a teljesítményhez és elvárásokhoz, illetve ezek szubjektív megéléshez, szorongáshoz, stresszhez kapcsolódik a probléma, ilyenkor versenyszorongás, motivációvesztés, önbizalomhiány, vagy koncentrációs kérdések is előállhatnak. Emellett nagyon gyakori a sérülések körüli és utáni mentális munka, illetve visszatérés is – ilyenkor megjelenhet félelem, önbizalomhiány, identitáskrízis vagy túlzott bizonyítási vágy is. Fiatalabb sportolóknál sokszor az identitás is kérdésessé válik. Sok esetben hobbisportolók keresnek meg, akár munkahelyi, vagy teljesítmény problémákkal, hiszen ők is fejlődni, teljesíteni szeretnének.
Szülők, edzők is részt vesznek a munkában?
– Igen, sőt, ez rendkívül fontos. Fiatal sportolóknál a szülők szerepe meghatározó, egyrészt az érzelmi és instrumentális támogatás nélkülözhetetlen, másrészt a gyermek megértéséhez fontos, hogy a szakember jobban átlássa élethelyzetét és fejlődési közegét. Az edzők bevonása is nagyon fontos, ők biztosítják a mentális közeget, a motivációt és az elvárásokat, illetve ők látnak rá sokszor legjobban a sportoló viselkedésére és problémáira a sportban. Természetesen a megosztást csak a sportoló beleegyezésével lehet megvalósítani, a bizalom és a biztonság jelentősége miatt.
Milyen technikákat alkalmazhat a sportpszichológia?
– A sportpszichológia eszköztára, akárcsak a pszichológia tudománya, gazdag és változatos. Pszichológiai folyamat jellemzői:
— Biztonságos légkör, figyelem és meghallgatás a sportpszichológus részéről
— A problémák feltárása és konkretizálása, szükségletek azonosítása, lehetőségek keresése
Mentális technikák:
Vizualizáció– elképzelt mozgás, versenyhelyzet, ami idegrendszeri szinten is aktiválja a sportolót.
Relaxáció, légzéskontroll, mindfulness–érzelemszabályozás tanítása szorongáscsökkentésre és a koncentráció fenntartására
Célkitűzés– rövid és hosszú távon, reális és kontrollálható célokkal, melyek segítik a motiváció fenntartását és a kiégés prevencióját
Fókusz fejlesztése – különböző mentális gyakorlatok
Belső beszéd tudatosítása– negatív gondolatok helyett építő belső párbeszéd kialakítása az önbizalom és magabiztosság növelésére
Ez csak néhány technika, mindig az a fontos, hogy a sportpszichológus a sportoló igényeihez és problémáihoz alkalmazkodva alakítja ki a kezelési tervet.
Hogyan mérhető a sportpszichológiai munka eredménye?
– A válasz nem egyszerű, mert nemcsak a dobogón elfoglalt hely számít, hiszen a sportoló elsődlegesen ember, nem pedig teljesítmény. Objektív mutatók lehetnek többek között a jobb teljesítmény, a stabilabb koncentráció, jobb eredmények. Ugyanakkor hosszútávon fontosabb a sportoló szubjektív megélése, vagyis, hogy jobban érezze magát, jobban szabályozza az érzelmeit, tudatosabbá és önreflektívvé váljon, kevesebbet szorongjon, motivált legyen és így tovább. A sportpszichológiai kutatások alátámasztják, hogy hosszútávon a sportolót a szubjektív pozitív élmények – például a gyerekeket a közösség és a megélt öröm – a fejlődés, és a mozgás szeretete tartják a sportban. Élsportolóknál nem lehet eltekinteni a teljesítménytől és az eredményektől, ugyanakkor elengedhetetlen hosszútávon, hogy a mentális jóllétükkel foglalkozzanak.
Miben más egyéni és csapatsportolót támogatni?
– Az egyéni sportolónál gyakoribb a személyes probléma, illetve a személyes teljesítmény optimalizálása. A csapatsportokban a csapatdinamika, a kapcsolatok, az esetleges konfliktusok kerülnek előtérbe. Itt gyakran a kommunikáció és a csapatkohézió a fókusz – miközben a kollektív és az egyéni felelősség is jelen van.
Gyakori a teljesítményszorongás vagy kiégés?
– Attól függ, nem mindegy, minek mi áll a hátterében, de alapvetően igen. Már utánpótlás szinten is előfordulhat a motivációvesztés, ha a sportoló túlterhelt, szétforgácsolódik a magánélete és a sport között, nem kap elismerést vagy nem érez kontrollt a saját karrierje, élete felett. Fontos, tehát, hogy a teljesítményszorongás kezelése mellett figyelmet kapjon a kiégésprevenció is.
Hogyan lehet egyensúlyban tartani a teljesítményt és a mentális egészséget?
– Ez egy komplex kérdés, de alapvetően úgy gondolom, hogy tudatos építkezéssel, elfogadással és az egyensúlyra való törekvéssel. Ebben fontos például a reális célok és elvárások kialakítása, a pihenés rendszerezése és keretezése, az önismeret és az önelfogadás, vagy a támogató szociális kapcsolatok fenntartása. A legfontosabb talán, hogy a sportolóra emberként tekintsünk. Egy jó mentális állapot nem akadálya, hanem alapja a teljesítménynek, hosszútávon stabilabb eredményekhez vezet.
Nyitottak a sportolók a pszichológiai támogatásra?
– Igen, egyre inkább. Különösen a fiatalabb generációk, a socialmedia-ban is egyre népszerűbb téma, hogy a mentális felkészítés része a professzionális hozzáállásnak. Sokat számít az edző és szülő attitűdje is – ha ők nyitottak, a sportoló is könnyebben elfogadja a segítséget.
Milyen etikai dilemmák adódnak?
– Leggyakrabban a titoktartás kapcsán bukkannak fel dilemmák, vagy ha „érdekek ütköznek”. Például, ha a sportoló, mint ember érdekei nem egyeznek a teljesítményelvárásokkal, vagy az egyesület/edző céljaival. A sportpszichológus azonban az emberrel dolgozik, és rá fókuszál.
Hogyan kezelhető a bizalmas információ egy teljesítménycentrikus közegben?
– Kizárólag a sportoló beleegyezésével történhet bármi. Az átláthatóság kulcsfontosságú, különösen fiatalokkal való munka esetén. A sportoló tudja, hogy ki mit tud róla és kiben bízhat meg – ez a bizalom záloga.
Előfordul, hogy az edző és a sportoló érdekei eltérnek?
– Persze, hiszen két különböző valóságban léteznek, mindig voltak és lesznek érdekellentétek az emberek között. Számtalan példát lehetne erre mondani. Ilyenkor a cél a hatékony kommunikáció, a közvetítés, és az, hogy mindenki meghallgassa és megértse a másik szempontját.
Milyen képzettség kell a sportpszichológusi munkához?
– Szükség van a megfelelő háttértudás megszerzése végett a pszichológus oklevélre, ami 5 év az egyetemen, majd az ezt követő 2 éves sportpszichológiai szakképzésre. A tapasztalatszerzés mellett pedig fontos a folyamatos önképzés, a különböző technikák és módszerek ismerete, a szupervízió igénybevétele és az önismereti munka. Fontos az érzelmi intelligencia, a rugalmasság és a sportspecifikus ismeret is – nemcsak az elmélet, hanem a sportág kultúrájának ismerete is.
Mi különbözteti meg a sportpszichológiát a többi területtől?
– Talán a célorientáltság és az, hogy sportolókkal dolgozunk, akik fejlődni, javulni akarnak. A munka gyakran történhet más keretek között, mint egy klasszikus pszichológiai folyamat, így például edzőtáborban, öltözőben, verseny előtt, és sokszor a tűzoltás gyanánt történő felkérések miatt nagyon gyorsan kell bizalmat építeni. Nagyon sokszor fordul elő, hogy a sportolónak magánéleti problémája van, csak mondjuk egy sportpszichológushoz jut el. Ilyenkor ő eldönti, hogy az adott probléma benne van-e a kompetenciájában, vagy átgondozza egy klinikai szakpszichológushoz. A sportpszichológusnak az a jó, hogy a kliense a sport által is gyógyulhat, és ez egy jó projektív felület is lehet, amire kivetülhet a sportoló problémája, és így jobban is tud látszódni.
Írta: Tuza Vivien
