A kiállítási installációt is újrahasznosítják
Október 3-án, pénteken este megnyílt a Húsznegyven Egyesület szervezésében a 12. Budaörsi Építész Szüret című kiállítás. A téma idén az újrahasznosítás az építészetben, aminek bemutatására 9 építészirodát és építész csoportot kértek fel a szervezők. Megnyitót Vágó Csaba polgármesteri kabinetvezető mondott és előtte nagyon rövid köszöntőt Dobos Botond, az egyesület elnöke. A kiállítás október 12-ig látogatható, utána a kiállítási „szobák” új életet kezdenek…
„Napjaink egyik legégetőbb kérdése jelenlegi, XXI. században kialakult életformánk fenntarthatatlansága. Az építészetről, a város jövőjéről gondolkodva nem kerülhetjük el, hogy az egész világról, a benne zajló társadalmi és gazdasági, valamint környezeti változások irányairól is gondolkozzunk. Az idealizált ‘régi világban’ szinte nem volt hulladék, minden hasznosult a ház körül. Ma heti rendszerességgel töltjük tele különböző színű kukáinkat, és rakjuk ki lomtalanításokra még használható tárgyainkat. Jól hasznosítható épületek tűnnek el, és épülnek újra egy excel-táblázat eredményeinek függvényében” – olvasható az epiteszforum.hu cikkében a kiállítás ajánlója.
Amiben még ez áll: „Építészként széttehetjük a kezünket a megrendeléseket adó építtetői szándékok és gazdasági érvek mögé bújva, vagy megpróbálhatjuk a megfelelő irányba terelni az építtetői szándékot. Egyes becslések szerint a globális építőipar és annak kiszolgáló ágazatai felelősek a világ károsanyag kibocsátásának közel 80%-áért. Ennek ismeretében egyértelmű, hogy az építészet nem csak az építészeti tervezésről szól, de felelősségünk is van abban, hogy hogyan alakítjuk a világunkat. Idei kiállításunkra 9 építészirodát és építész csoportot kértünk fel, hogy mutassák be tapasztalataikat. A kiállítás – az ő segítségükkel – kilenc történeten keresztül mutatja meg: hogyan lett az elhasználtból újra érték, az egyszerhasználatosból újrahasznosítható tér.
A kiállítási installáció maga is újrahasznosításra kerül, az eseményt követően a PRIMANIMA fesztivál önkéntesei költöznek a térbe, majd az installáció elemei a Zichy major Építész-műhelyében hasznosulnak bútorként.”
Kiállítók: LAB5 architects, Minusplus architecture and design, Valyo /Város és Folyó Egyesület/ + Építész Stúdió, Intramuros Építésziroda, Rév8, BME Urb/UFLab, ARKT+projectroom, CAN Architects, MCXVI Építészműterem, Építész Szakkollégium
PECHAKUCHA NIGHT Budaörs vol.03 – Recycle:
A kiállítók pörgős PechaKucha előadásokon 20×20 másodpercben mondják el saját tapasztalataikat az építészeti újrahasznosításról.
A kiállítás október 12-ig látogatható, utána a kiállítási „szobák” új életet kezdenek…
A kiállítás megnyitóján Dobos Botond a szervező egyesület elnöke nagyon rövid köszöntőjében a fentieket ismertette és mindenkinek megköszönte a részvételt. Vágó Csaba polgármesteri kabinetvezető azzal kezdte, hogy engedélyt kért a tegeződésre, és – bár viccesen – bevallotta, hogy szeret hosszabban beszélni, majd élt is a lehetőséggel. Felidézte, hogy minden ősszel meglehetősen hidegben kerül sor az Építész Szüretre, amire a kezdetektől jellemző, hogy megpróbálnak építészeti szemszögből válaszokat adni a klímaválságra. Ez utóbbi létét már egyre kevesebben tagadják, de a megoldást mégis mindenki máshol, jól vagy nem jól, vagy sehogy sem keresi. A világpolitikai háttérhez, a társadalmi, politikai és geopolitikai krízisek felvázolásához Vágó Csaba az 1980-as évekig nyúlt vissza, és onnan jutott el napjainkig. Makro és mikro szinten (a mikro alatt először Magyarországot értette) rámutatott ezen válságok egymással való összefüggéseire, és kicsit elemezte az ezekre adott hibás és hiányos kormányzati válaszokat. Így jutott el oda, hogy „(…) Magyarország jelenleg klímatörvény nélkül van.” És Budaörsön, azaz helyi szinten mi történik? „Miközben elkezdünk ‘zöldségekről” beszélni, valamit mégis csak teszünk (…)” – mondta a kabinetvezető, „most például energetikai közösséget hozunk létre, hogy önellátó energiagazdálkodást tudjunk a városban csinálni, ez az álmunk.”
Az este folyamán az egyik kiállítótól, Kurucz Oliviától azt is megtudtuk, hogy mi is az a Pecha Kucha: ez egy Japánból eredő, nagyon kötött előadás forma, amiben minden előadónak összesen húsz másodperce van, összesen húsz képre. Ezt a menetet követték a résztvevők a későbbiekben, így mindenki elmondhatta a legfontosabb gondolatait az újrahasznosításról.
