„ha nem vagy rugalmas, elveszel”
A T.I.M. (Tudomány – Ismeretterjesztés – Motiváció) sorozat hosszú szünet után tegnap este ismét offline volt élvezhető a budaörsi Városi Ifjúsági Klubban, melynek szervezője a klub keretében Bakai Gyöngyi. Az esemény méltán kapta a – Mert kellenek a példaképek! – alcímet, hiszen olyan kiválóságokat ismerhetett meg a közönség, akik göröngyös úton jutottak el a csillagokig – legalábbis a saját csillagukig, amit otthonuknak tudhatnak, és amit mindenkinek meg kellene találnia az életében.
Tegnap este a budaörsi Ifiklub T.I.M. rendezvényének vendége volt: Németh Franciska, aki volt a Barátok közt szereplője, a magyar MTV (Music Television) műsorvezetője és az Iskolagyümölcs Program kommunikációs igazgatója is, de végül élete célját abban találta meg, hogy ápolónő lett, jelenleg a Szent János Kórház Gyermeksebészet és Traumatológiai osztályán dolgozik (ahova Budaörs is tartozik). Horváth József, molekuláris genetikus és rákkutató, aki arról lett híres, hogy a karcagi cigánytelepről jutott el a természettudományi doktorátusig és nem mellesleg daganatos betegeken segít a hagyományos és az alternatív orvoslás kombinációjával. És Mayer Tamás, aki még csak 19 éves, de már évek óta a paradicsombizniszével van tele a média, és akiről most kiderült az is, hogy életszemlélete jócskán felette áll a „leghatalmasabbakénál”.
A program szokásos menete szerint minden szereplő húsz percet kap arra, hogy bemutatkozzon, ezután a hallgatóság kérdésekkel bombázhatja. A sort Dr. Horváth József kezdte, aki nem szépített semmit, nyílt őszinteséggel mesélte el életútját és a rákkutatásnak azt a részét, amivel ő foglalkozik. Azzal kezdte, hogy a magyarokra általában nagyon jellemző a diszkrimináció, és egyrészt ez motiválta őt, szeretett volna bizonyítani, másrészt a közege is segítette, mert szülei elvárták tőle és testvéreitől, hogy tanuljanak, tanárai is lelkiismeretesen támogatták diákjaikat a tanulásban. Eredetileg jogász szeretett volna lenni, hogy segítse sajátjait, de végül biológia tanára javaslatára – és mert a jogra nem került be – a debreceni egyetem természettudományi karára iratkozott be. Mindemellett tizenegynéhány éves kora óta dolgozott is, amikor tehette. Például az is előfordult, hogy nagyobb kiadás miatt néhány hetet mulasztott az iskolából – amit megértő osztályfőnöke igazolt -, hogy megkeresse az öltönyre valót a szalagavatóra. A PHD képzése során 
biomarker kutatással foglalkozott, nyálban kereste azt a gént, aminek jelenléte utal egy adott betegségre már sokkal korábbi szakaszban, mint ahogy a betegség megjelenne. Jelenleg azt kutatja, hogy az alternatív orvoslás, konkrétan a kanabisz hatóanyagai miként segítik a hagyományos orvoslás módszereiben a betegek életét, például a kemoterápia mellékhatásait mérsékelve. Világról alkotott meglátásait jól jellemzi, hogy felismerte, milyen nagy különbség van az amerikai és a magyar szemlélet között, nem csak az alternatív orvoslás fontosságát tekintve, hanem azt is, hogyan vélekednek a tehetséges emberről. Az amerikai örül és segíti, támogatja a tehetséget, míg Magyarországon az irigység dominál. Egyébként nem bánja, hogy küzdelmes útja vezetett odáig, hogy elismert kutató váljék belőle, hiszen, véleménye szerint, nagyon valószínű, hogy tehetős szülők gyermekeként semmit nem csinált volna, csak elzüllik.
Németh Franciska azzal kezdte, hogy ő ADHD-s, de ez csak néhány éve derült ki számára. Zűrös gyermekkora volt emiatt, de abban az időben még nem foglalkoztak behatóbban a viselkedészavarokkal. Egyébként ezt nagyon lényegesnek tartja, ha valaki eltér az átlagtól, fontos, hogy tudomása legyen arról, mi baja van, mert az segít megérteni és elfogadni azt. Nehezen viselte az iskolai fegyelmet, annál inkább meglepődött saját maga is azon, amikor az ápolóképző tanulmányai során teljesen lekötötte a tananyag, merthogy arra viszont fokozottabban is tud figyelni egy ADHD-s, ami érdekli. Hamar felismerte, hogy kórházban szeretne dolgozni, de miután – kevés pont híján – nem vették fel az orvosira, segédápolóként kezdett dolgozni, hátha kiderül, nem is való ez neki. Az orvosira a további években sem sikerült a felvételije, és mivel a svábhegyi gyermekklinika, ahol dolgozott, megszűnt, más munkát keresett, és felvették a Music Television magyar verziójához műsorvezetőnek, ami kora huszonévesen még testhezállónak tűnt, és irigylésre méltónak, de tulajdonképpen érezte, hogy ez nem az ő világa, ahogyan később a kommunikációs igazgató pozíció sem, amivé hamar kinevezték az Iskolagyümölcs Programban, ahová 
egyébként PR menedzsernek és szóvivőnek vették fel. Az igazgatói munka ellen – bár kétségkívül nagyszerű karriert, társadalmi megbecsülést és anyagi jólétet jelentett – betegséggel lázadt fel szervezete, így végül ismét visszatért a kórházhoz. A munka a gyermektraumatológián olyannyira fellelkesítette, s hozzá az ápolói szakképesítés megszerzésének folyamata, amit leginkább egy szerelemhez tud hasonlítani. Akkor rájött, hogy mindig e felé vezetett az útja, és a hallgatósághoz – ami zömmel tizenévesekből tevődött össze – intézett legfontosabb mondanivalója talán ez volt, hogy találják meg maguknak azt a munkát, amit olyan szívesen végeznek, mintha nem is munka volna, amit szeretnek csinálni. Hangsúlyozta, „az ápolás az egyik legszebb szakma, ami létezik.” Mindenkinek jó szívvel ajánlja. És egyébként lehet ápolói szakon mesterképzést végezni, ami jóval magasabb fizetést is jelent.
A harmadik vendég, Mayer Tamás még tanuló, 19 éves. Ő is elmesélte, hogyan jutott eredményre, a paradicsomos sikerig, ami igazából kaktuszok és pozsgások szaporításával kezdődött és csak egy okostelefonra szeretett volna pénzt gyűjteni. Később fordult figyelme a zöldségek felé, és azon belül is a paradicsomokra, melyből rengeteg fajta létezik és az interneten rendelt magokból keletkezett akkora mennyiségű termés, ami túlnőtt a család fogyasztásán és végül – részben szülői segítséggel – éttermek számára kezdte el azokat értékesíteni, van, amelyik közülük Michelin csillagos. Azonban Mayer Tamás nem csak az üzleti élet apró fogásairól beszélt, hanem egyéb tapasztalatait is megosztotta közönségével, például azt, hogy rugalmasnak lenni nagyon fontos ebben a században, „ha nem vagy rugalmas, elveszel.” De ugyanilyen jelentőséget tulajdonít annak is, hogy meghallgassa mások véleményét, s ne csak a saját feje után menjen, mert nem biztos, hogy csak az a helyes út, amit ő annak gondol. Egyébként céljai közt szerepel, hogy minél több előadást tartson, mert szeretné a kortársait arra buzdítani, bátran vágjanak bele terveik megvalósításába.
A következő T. I. M. november 13-án lesz, akkor is három előadóval, akiktől várhatóan szintén sokat tanulhatunk majd, érdemes lesz részt venni rajta.
