„A kommunikáció tartalmát mindig a befogadó fél határozza meg. Nem számít, hogy mit mond az előadó, az számít, mit fogadunk be abból. Mindenki arra válaszol, amit kihall a beszédből. Az a rendkívüli, ha megértjük egymást” – vezette be előadását hétfőn a budaörsi művelődési házban.
Már napokkal előbb elfogytak a jegyek Pál Feri atya újabb előadására a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központba, és igen izgalmas témakört érintett: a kommunikáció és stressz területére kalandoztunk.
A kommunikáció tartalmát mindig a befogadó fél határozza meg. Nem számít, hogy mit mond az előadó, az számít, mit fogadunk be abból. Mindenki arra válaszol, amit kihall a beszédből. Az a rendkívüli, ha megértjük egymás – hallhattuk.
A kommunikáció alapszintje az informatív szint. Pál Feri szemléltetésként a férfi-nő kapcsolatot vette alapul. Például: a feleség otthon várja a férjet, aki este 8 órára ígérte hazatértét, ám még 11 órakor sincs otthon. A feleség elszenderedik, és arra ébred, hogy belép a férje. Azt kérdezi: „Hány óra van?” Ezt a kérdést sokféleképpen lehet hangsúlyozni: szomorúan, dühösen, ijedten, félve, örömmel vagy melegséggel.
A második szint az érzelmi szint. Ezeket is kommunikáljuk. A szeretet érzését az összetartozás érzete kelti. Ha valaki nem megy bele az érzelmi kommunikációba, az is kommunikáció. Például: „Mi bajod van?” „Semmi!” Sértődés van, beszélgetés nincs.
A harmadik szint a kapcsolati üzeneteké. Ez esetben annak kell kiderülnie, ki mennyire számít a másiknak. Tud-e szánni rá két percet, hogy értesítse valahogy, amikor késik.
A kommunikációban való viselkedés magyarázata: amikor a férfi nem akar valamire válaszolni, „fáradt vagyok”-kal fejezi ki, hogy hagyják őt békén, ezt nevezik „EL” viselkedésnek. Ha támadólag lép fel, például „Most szórakozol velem? Mit tudsz te az én napomról egyáltalán?”, akkor „ELLENE” viselkedésről beszélünk. „Lemerült a telefonom, még a benzinkúton sem volt megfelelő töltő. Annyira sajnálom, mert nagyon siettem volna haza hozzád” ez a „FELÉ” viselkedési forma. A kapcsolatok minősége tehát az EL, ELLENE és FELÉ arányán múlik. Amikor konfliktus esetén „FELÉ” való üzenetet adunk, az együttlétet mutat, ez esetben az élet élhető lesz együtt. Ha a másik kettő a gyakori, hát az „katasztrófa közeli” helyzet.
A stressz kutatásokat is érdekesen szemléltette Pál Feri atya. Példája szerint a férfi este 10 óra táján bambuló üzemmódban nézi a tévét. Ilyenkor az agyának mindössze 10 százaléka mutat aktivitást. Amolyan standby üzemmódba kerül, ég a kis piros lámpa. Ugyanezt nők esetében vizsgálva: az agy 70 százalékos aktivitást mutat. Igen nagy az eltérés!
A férfi folyamatosan csatornát vált. Azért, mert a 10 százalékos agyi működése azt az üzenetet adja: itt valami probléma lesz, töprengeni kell. Ilyenkor azonnal csatornaváltás következik.
A kutatás nem cikizés, csak a karaktereket ragadja meg a szemléltetés érzékeltetése miatt – hangsúlyozta az előadó. A férfimunka stresszhelyzetekkel jár, hogy nappal pörögjön esténként muszáj lenyugodni. Ezért is tanácsos a férfiakkal este 10 óra után a beszélgetéseket elkerülni, ugyanis 10-ből 8 alkalommal egyszerűen kiszáll.
Amikor egy férfi stressz hormon szintje megemelkedik a megnyugvás körülbelül 2 órát igényel. Az előző késés példára visszautalva: amikor késik és a nő csak mondja, mondja, ő ki akar menekülni a helyzetből, ezért rátalál a hűtőre és eszik. A nő dühösen kérdezi: „Képes vagy most enni?” Holott a férfi éppen ettől akar lenyugodni.
Mások a férfi és női evolúciós érdekek. A nőé az, hogy csak „tolja a dumát”, a férfié pedig, hogy „meneküljön.” A férfiak zöme ezért nem fogja a nyugdíjrendszert megterhelni, és ezért nem lehet velük egy sorozatot, egy filmet végignézni.
Pál Feri másik példája szerint „klasszikus” forgatókönyv: a férfi tesz-vesz, közben sportközvetítést néz, de a nő beszélgetni akar. „Már megint azt a rohadt meccset nézed?” Elég durva nyitás. Mi jó jöhet ki ebből? Semmi, talán 10 százalék esély van rá, hogy normális választ kap.
Ismerjük fel, hogy a kapcsolatokat a nők tartják elevenen! – mondta az előadó. Egy kutatásban a férfiak viselkedését vizsgálták, és az alanyok egy hétig informatív szinten társalogtak egymással: „mi, hol, ki, stb.” És három napig észre sem vették, csak valami okból olyan nyugi lett.
Egy másik kutatáshoz olyan férfiakat hívtak be, akiknek már volt kapcsolati kudarcuk, például elváltak, de már az új párjukkal próbáltak új életet kezdeni. Ők a nők tíz kommunikációs jelzéséből mindössze egyre válaszoltak, mert észre sem vették, hogy jött feléjük egy kedves üzenet. Így persze gyorsan elmegy a nők kedve a kapcsolattól, és úgy érzik, persze ha durván nyitnak, arra tudnak a férfiak reagálni.
A harmadik esetben férfiaknak szerveztek „első randit” egy étteremben. A kísérletben szereplő nők beépítettek voltak. Megették a levest, majd kimentek egy kicsit és egy másik nő jött vissza a férfihez. A férfiak zömének ez sem tűnt fel, eddig volt, hogy barna nő ment ki és szőke jött vissza.
Következtetés: a férfiaknak nagyon meg kellene becsülniük a társaik próbálkozásait. A nőknek pedig meg kellene becsülni, hogy ő egy férfi, hosszú evolúciós múlttal, stresszel stb.
Pál Feri szerint a veszekedés is pótolhatja a kapcsolatban a dinamikát, aminek a férfiak szerint két előnye, hogy van benne élet és nem kell csevegni.
Egy mindennapos stresszhelyzetben mi történik az emberrel? Remegő kéz és olyan magas pulzusszám, hogy a végtagok és a koordináció tönkremegy. Ezért előfordulhat, hogy felugrasz az ágyról és nekimész az ajtófélfának. Majd tönkremegy az emlékező képesség. Például a férfi szidja a nőt, lehülyézi, amit a nő kikér magának. Mire a férfi: „ki mondta, hogy hülye vagy?” Sem a saját, sem a másik szavaira nem emlékszik.
A legnagyobb baj az, hogy az elemző és tájékozódási képességünk sem működik már magas pulzusszámnál.
Egy következő kutatáshoz olyanokat kértek fel, aki ismerték egymást. Tudták, hogy a kialakított stresszhelyzet csak egy kísérlet, nincs reális kockázata, mégis felszökött pulzusuk.
A csőlátás és a szelektív hallás szintén jellemző a férfiakra – folytatta Pál Feri. „Hol van a szalonna a hűtőből? Miért kell mindig elrakni?” A nő válasza: A harmadik polcon hátul.” „Nincs ott, ne szórakozz!” Majd a nő kiemeli a megadott helyről a szalonnát, mert ugyebár ott van. A stressz miatt „lefagyunk”, csak az hívható elő, amit gyakoroltunk. Tudunk támadni, védekezni, menekülni és megdermedni. Ilyenkor már csak az agytörzsi dolgok működnek és a már begyakorolt dolgok. Ezek teszik tönkre a kapcsolatokat – hallhattuk.
Hogyan lehet változtatni? Ahhoz, hogy a férfiak pulzusa helyreálljon, 30 percig egészen mást kell csinálniuk, mint amitől felment, hogy lenyugodjanak. De nem szabad dühösen.
„Vigyázzunk a szavainkra, mert a szavak elérik a másik ember sebzett pontját, és ez durva stresszhelyzetet produkál!” – tette még hozzá az előadó. És ez oda-vissza igaz, ilyenkor nincs kompromisszum.
A konfliktusnak direkt megoldása azonban nincs, de törekedni kell rá, hogy a megbecsülés, az együttérzés meg tudjon jelenni a kapcsolatban. A kulcs az, hogy helyezzük biztonságba egymást és magunkat, és ne akarjuk egymást bántani. De ne legyenek kétségeink! A konfliktushelyzetek 5 nap múlva újra megtörténnek, ám kezeljük azokat szeretettel, megértéssel, és akkor a kapcsolatot építjük és nem romboljuk – bocsátotta útjára a hallgatóságát Pál Feri atya.
Írta: Pollák Judit
