Ötezer áldozatot szed évente a vastagbélrák Magyarországon

0
877

Proktológiai és gasztroenterológiai szűrővizsgálatokra mindenütt, Budaörsön is szükség van

A proktológia a végbél és a végbéltájék problémáival foglalkozik. Prof. Dr. Gamal Eldin Mohamed, a budaörsi rendelőintézet orvos igazgatója, az egynapos sebészeti részleg vezetője több mint harminc éve gyakorló proktológus – nem csoda, hogy a proktológiai szűrés és betegellátás az egyik szívügye.

Kerestem, de nem találtam a Budaörsi Egészségügyi Központ honlapján a proktológiai szakrendelést.

Dr. Gamal Mohamed Budaörs

A társadalombiztosítás korábban részben finanszírozta a lakosság proktológiai ellátását. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az OEP-nél (ma: NEAK) a proktológiának volt egy saját szakmai kódja. Ezt pár éve a NEAK megszüntette, így gyakorlatilag a proktológia mint szakma is megszűnt. Ennek persze nem szakmai, hanem finanszírozási okai vannak. Végül is azt mondták, a proktológiai vizsgálatokat és beavatkozásokat a sebészet keretén belül meg lehet csinálni. Külön szakvizsga tényleg nem kell ehhez a területhez, de azok az orvosok, akik nálunk a proktológiai ellátásban részt vesznek, 15–20 éves tapasztalattal rendelkeznek. A külön szakrendelés mindenesetre megszűnt, akinek proktológiai problémája van, a sebészeten jelentkezik be.

Mi a gond ezzel a megoldással?

Elsősorban az általános sebészet túlterhelése. Egy proktológiai vizsgálat nem kétperces dolog. Alapvetően három lépésből áll: az első egy külső szemrevételezés, a második a betapintás – ez nagyon fontos a végbélrák vagy a rákmegelőző állapotok, például polip szűrése szempontjából, hiszen vannak olyan területek, amiket csak manuálisan lehet megfelelően felderíteni –, a harmadik pedig az úgynevezett anoszkópia, vagyis egy olyan tükrözés, amivel 8-10 centiméter mélyen tudunk betekinteni. Adott tehát egy időigényes vizsgálat, amit ráadásul gondos kikérdezés és elbeszélgetés kísér, ugyanis a proktológiai panaszok olykor lelki eredetűek, ezt is számításba kell vennie az orvosnak. A proktológiai alapvizsgálat időtartama összességében 15–25 perc, ami a sebészeti szakrendelés kereteibe nem illeszthető be korrekt módon. El kell tehát gondolkodnunk a proktológiai szakrendelés újraindításán, ha máshogy nem megy, társadalombiztosítási finanszírozás nélkül, több promócióval, fizetős formában is, hiszen erre az ellátásra nagyon nagy szükség van. Humán erőforrás és eszköz szempontjából a feltételek adottak, több kollégánk is járatos ezen a szakterületen, a Budaörsi Egészségügyi Központ itt is jobb helyzetben van, mint ami országosan jellemző.

Milyen panaszokkal fordulnak az emberek proktológushoz?

Az első tünet a végbéltáji viszketés lehet. Ennél súlyosabb a végbélből történő vérzés. Friss, világosabb színű vérzés származhat az alsó szakaszból, ami lehet aranyér tünete, a sötétebb vér viszont már egy föntebbi szakasz, a vastagbél valamilyen elváltozását jelezheti. A beteget általában a harmadik jellemző tünet szorítja rá, hogy felkeresse az orvost: a fájdalom, ami jelentkezhet alkalmanként vagy akár tartós idegentest-érzésként. A váladékozás már olyan elváltozást jelez, ami miatt a záróizmok nem töltik be tökéletesen a funkciójukat. Számos tünet van tehát, és az a jellemző, hogy az első jelekre, mivel intim testtájékról van szó, a beteg nem az orvost keresi fel, hanem elmegy a patikába, és krémet kér arra a betegségre, amiről már sokat hallott, vagyis aranyérre. Aztán eltelik fél év, akár egy év, a tünetek súlyosbodnak, és csak ekkor fordul szakemberhez. Tapasztalatom szerint ez a szemérmesség egyébként inkább az idősebb generációt érinti, a fiatalok már könnyebben keresik fel a orvost intim problémáikkal.

Mi derülhet ki a vizsgálat alkalmával?

Sokrétű betegségcsoportról beszélünk, nem pusztán az aranyérről. Nagyon sok kellemetlenséggel járnak, jelentősen rontják az életminőséget az időről időre kiújuló fájdalmas berepedések, az anális fisszúrák. A harmadik nagy – egyben a legveszélyesebb – betegségcsoport a végbél és a végbél fölötti szakasz daganatai. Sokszor találkozunk végbél körüli vírusos szemölcsökkel (nemi betegségekből eredően), amelyek képesek átalakulni daganattá. Számtalan eset van sajnos, amikor a beteg aranyérre vásárolt kenőccsel kezeli magát, a végbelében pedig közben nő a daganat, amit ilyenkor már csak drasztikus módon lehet kiirtani, esetleg a funkció megtartása sem lehetséges. Akinek tehát panasza van, jöjjön mielőbb orvoshoz!

Félelem él az emberekben a végbéltáji műtétekkel kapcsolatban is.

Ha egy mód van rá, a konzervatív (tehát nem sebészi) kezelés mellett vagyok. Számos esetben nagyon jó eredménnyel alkalmazhatók a magisztrális, vagyis az orvos előírása alapján gyógyszertárban összeállított, nagy hatóanyag-tartalmú kúpok és kenőcsök. Az aranyér esetében a keringésjavító gyógyszereknek is nagy szerepük lehet. A berepedéseknél, korai felismerés esetén, szintén eredményes lehet a magisztrális gyógyszer.

Ami a műtéteket illeti, ma már olyan technikák vannak, amelyek lényegesen kevesebb szenvedéssel járnak, mint a korábbi nagyműtétek. Elsősorban az egynapos sebészetben alkalmazott módszerekre gondolok. A harmadik, negyedik fokú aranyeret például régen szikével operáltuk, a sebeket összevarrtuk. Ma már az számít korszerűnek, hogy vágás nélkül, pusztán varrással kötjük el az ellátó ereket egy Bluetooth-kapcsolatos ultrahangos műszerrel. Ez az úgynevezett HAL-RAR műtét, amit egynapos sebészetünkön is végzünk altatásban. A végbéltáji sipolyok ellátására is kíméletes és korszerű egynapos műtéti beavatkozásaink vannak.

A társadalombiztosítás ezeket a műtéteket nem finanszírozza, de sokan kiszámolják: lelkileg és anyagilag is megéri a lényegesen kevesebb kellemetlenséggel és fájdalommal járó megoldást választani, ami után két héttel vissza lehet általában térni a normál életbe, ellentétben a hagyományos aranyérműtéttel, aminél hat hét, két hónap a rehabilitáció. A mérleg meggyőződésem szerint össztársadalmi szinten is pozitív – gondoljunk csak a huzamos kórházi ellátás költségeire vagy a munkakiesés idejére fizetett táppénzre –, ezért is harcolok az Egészségügyi Szakmai Kollégium Egynapos Sebészeti Tagozatának elnökeként kollégáimmal karöltve azon, hogy kiterjesszék a társadalombiztosítási finanszírozást ezekre a korszerű beavatkozásokra is.

Magyarországon 2018 őszén vastagbélrákszűrési program indult: másfél év alatt 2,4 millió 50–70 éves embertől terveznek székletmintát kérni, aminek alapján az érintetteket vastagbéltükrözésre utalják be.

A vastagbélrák a férfiaknál a tüdőrák, a nőknél az emlőrák mögött a második leggyakoribb halálok Magyarországon; évente több mint ötezer ember hal meg ebben a betegségben. A szűrés nem a rák diagnosztizálásáról, hanem a rákmegelőző állapotok felderítéséről szól. Nem vitatva a székletminták vizsgálatának hasznosságát, még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) fontosságára. A rákmegelőző állapotok közel egyharmada nem mutatható ki laborvizsgálattal, hiszen nincs vérzés, a polipok (adenómák) felderítéséhez szükség van a szakorvosi vizsgálatra!

Kiknek tanácsos tehát felkeresniük a proktológust?

Mindenekelőtt azoknak, méghozzá késlekedés nélkül, akik tüneteket, elsősorban vérzést észlelnek magukon. A székürítési szokások megváltozása, például a rekedés és a hasmenés váltakozása szintén intő jel lehet, hogy a vastagbélben eltérés van. Panaszmentesen pedig jöjjenek el szűrővizsgálatra mindazok, akiknek a szűk családjában vastagbélrák vagy polipeltávolítás fordult elő, a hajlam ugyanis örökletes lehet. Ezenkívül 50 és 65 év között mindenkinek ajánlatos legalább egyszer kivizsgáltatnia magát proktológiai és gasztroenterológiai szempontból. Ha találunk valamit, a kezelés sikere nagyban függ attól, hogy az elváltozást milyen stádiumban sikerül felismerni. A dolgok elodázása  – évtizedek tapasztalata mondatja velem – az ember életébe kerülhet.

Írta: Révész Gábor