Olcsó vásárok a közösségi házban

0
823

Olcsó vásár, Mobiltextil vásár és még további három, hasonló profilú cég bérli ki, jellemzően havi rendszerességgel egy-egy félnapra a lakótelepi Közösségi Ház nagytermét.

Ez egyfelől plusz bevétel” – mondta lapunk kérdéseire válaszolva Pintér Krisztina a ház igazgatója –, „amit kulturális programokra lehet fordítani, másfelől a vásárokat nagyon sokan kedvelik.” Számomra meglepő módon annak ellenére így van ez, hogy Budaörsön szinte minden nagyobb kereskedelmi lánc jelen van, ahol – ha talán nem is ennyire olcsón, de elérhető áron – mindaz beszerezhető, ami az ilyen akciós vásárokban.

A mi célcsoportunk az idősebbek, akik egy bevásárlóközpontban vagy egy több száz négyzetméteres hipermarketben bolyonganak és elvesznek, mire megtalálják azt, amire szükségük van. Nálunk az eladók igény szerint foglalkoznak velük és ha szükséges, tanácsot is tudnak adni” – ezt már Rudas Anikó, az Olcsó vásár Kft. vezetője osztotta meg velünk. Hozzátéve, hogy három ilyen mozgó üzlete van, amelyek nyáron a Balatont járják körül és egész évben az országot, a térképre ránézve lefelé Dunaújvárosig, északra, illetve nyugatra pedig Komárom, Tatabánya, Győr felé Debrecenig állnak meg a nagyobb településeken.

Az akciós vásárokban a kínálat a ruhaneműktől és ágyneműktől kezdve a kisebb kozmetikai és konyhai cikkeken át az olyan ezerféle hasznos eszközig terjed, mint például egy fejmasszírozó vagy zacskózár. Van, ami 200-300 forint, de a legdrágább is csak 3-4 ezer.

A minőség természetesen ezzel arányos, vagyis nem várhatunk el többet, minthogy a kiválasztott termék az adott funkciónak megfelel. Hiszen azért lehetnek ilyen olcsók, mert a kiskereskedők a nagykereskedőktől maguk is ilyen áron szerzik be, vagy ahogy Anikó mesélte, egymással összefogva van amit közvetlenül Kínából importálnak.

A postaládánkba bedobott reklámújságban a hátkaparót és a befőtt nyitót néztem ki, azért jöttem el”– feleli érdeklődésünkre egy hatvanéves férfi. Kicsit csalódott, mert az utóbbi éppen hiánycikk. Egy idősebb nő a hátmosót nézegette, de visszatette, hogy a gumija túl puha, viszont egy tucat konyharuhával távozott. Egy fiatalabb nő sütőformát és a fokhagyma prést akart eredetileg venni, s bár a drágábbikra az volt ráírva, hogy acél, nem hitte el, mert szerinte ennyiért csak a bevonat lehet rajta az, így inkább fájdalomcsillapításra szolgáló tapaszokat vitt haza.

S hogy miért itt vásárolnak és nem mondjuk az Auchanban, a Tescóban vagy valamelyik barkácsáruházban? Mintha csak hallották volna Anikó nyilatkozatát (holott nem hallhatták, hiszen őt másnap és telefonon hívtuk fel): mert ott túl sokáig tartana egy-egy apróság megtalálása és túl nagy a csábítás, hogy anyagi erejükön felül költekezzenek. A csábítás itt is megvan, de az adott kereten belül maradva.

Van, amikor már nyitás előtt hatalmas a sor a ház előtt, máskor kevesebben jönnek, mint például most hétfőn, és nem igazán tudom rá a magyarázatot” – fejtegeti Pintér Krisztina. Korábban rendszeresen öt cég hívta fel és egy évre előre lekötik az időpontokat, az idén azonban három maradt. Az árukészletük gyakorlatilag ugyanaz, a különbség inkább az, hogy melyiknél kedvesebbek az eladók és melyiknél mogorvábbak. “Sajnos az utóbbi ránk sem vet jó fényt, mert hiába mondom, hogy csak a termet adjuk nekik bérbe, azért hozzánk is kötik az emberek az itt tapasztaltakat. Éppen ezért építettem le az árubemutató rendezvényeket, ahol bizony gyakran rászedik, becsapják az időseket, olyasmiket a nyakukba sózva, nem egyszer több száz ezer forintért, amire semmi szükségük. S utána hozzám jöttek sírva panaszkodni, hogy most mit tegyenek.”

Az árubemutató rendezvények csapdái azonban már egy másik cikk témája…

Fotók: Borhegyi Éva