A Nemzetközi Nőnap társadalmi ünnep, legalábbis az úgynevezett szocializmusban elsősorban az volt. Munkahelyen köszöntötték a kollégákat, iskolában a lányokat. Az elmúlt több mint harminc évben már családtagok is vettek egy szál virágot, amikor még nem volt védett, egy csokor hóvirágot a nőknek. Mára pedig ez is inkáb virtuális köszöntés lett, itt az interneten, dallal, szép szavakkal, szép képekkel. Demján János utolsó versét a nőknek írta, 2004. március 8-án, halála előtt két héttel. A Budaörsön felnőtt és ifjúságát itt töltő költő (bár önmagát soha nem nevezte volna így) posztumusz verseskötete 2016 novemberében jelent meg, Eller Mária által magánkiadásban, a budaörsi önkormányzat támogatásával. Lapunk ezzel a költeménnyel köszönti a budaörsi hölgyeket.
Nőnapi köszöntő
Ma köszöntöm a csodát „ A „ nőt,
a szépséget – az úrnőt – s az őserőt!
S mindazt ami árad a lényetekből,
azt is ami létrejön alkotó kezektől!
Mert Ti értelmet adtok a világnak,
s hűséges gyermeket hazánknak!
Ti hintitek szét létünk aranyporát,
s töltitek be fénnyel, az álmok otthonát!
Már évszázadok óta áradnak szét a fények,
de mégis a lelketekben testesült meg – a lényeg!
Ha tehetném!
Én nektek adnám fáim,
kertjeim, s virágaim illatát,
S a lábaitok elé hinteném
az utak termékeny porát!
Ha tehetném!
Az arcotokra faragnám
a múltidők megkövült hitét!
S a homlokotokra én,
virágzó tavaszt festenék!
Bár megtudnánk tenni mi is értetek
azt az egyszerű csodát,
hogy úgy becsüljük meg a lényetek,
mint hűséges férj – az asszonyát!
Demján János 2004.03.08
