Ne csak beszéljünk róla! Tegyünk mi magunk a környezetünkért… – szubjektív

0
70

Nagyon nem egyértelmű a budaörsiek hozzáállása környezetünk megóvásához. Míg egyfelől sokan aggódnak (jogosan!) általában és mások építkezését látva például a hegyeink/dombjaink beépítése miatt és hogy a csúcshoz egyre közelebb nőnek ki a házak a földből, nem is kicsik; másfelől ha a saját telkeik beépíthetőségéről van szó, az emberek igyekeznek megtalálni a korlátozó szabályozások alól a kibúvókat és ha úgy rajzolja meg az építész a tervet, akár egy-két vagy több fa kivágását sem sajnálják.

Ugyanezt a kettősséget láttam az elmúlt hetekben a szúnyogirtás kapcsán kialakult vitában a közösségi médiában. Vannak, akik már jó előre tiltakoztak, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan repülőről kiszórt vegyszerrel szabaduljunk meg a kicsiny vérszívóktól, mert ennek a módszernek az élővilág egyensúlya is áldozatul esik. Majd az elmaradt irtás után, amikor már megjelentek a szúnyogok, többen úgy érveltek, ha eddig jó volt így, minek változtatni azon, ami “bevált”. És igen nehezen akarták elfogadni, hogy nem(csak) az EU előírása miatt (ez nem a “görbe uborka” esete) kell áttérni a földi gyérítésre és a biológiai szúnyogmentesítésre, hanem a saját és gyerekeink jövőjéért.

A fentieknél is furcsább számomra a környezetünkhöz való hozzáállásunk például a kirándulók körében. Ők ugyanis értelemszerűen szeretik a természetet, hiszen azért húznak túracipőt. Ugyanakkor képesek leszedni a Kőhegyen, a Naphegyen, a Fenyvesben stb. a védett virágokat és csokraikat a közösségi oldalakon meg is osztani. És igen, sajnos képesek eldobálni a kiürült flakonokat, zacskókat, letérve a kijelölt útról letaposni, ami a lábuk alá kerül. Képesek biciklizni, lovagolni ott, ahol nem lehet. Majd ugyanők haragudni azokra, akik időként összeszedik utánuk a szemetet, vagy akár élőláncot alkotva igyekeznek megállítani a védendő területekre induló munkagépeket. Akadályozni a “fejlődést…”

A környezettudatosság persze nagyon tág téma, és hogy mennyire vagyunk, mi budaörsiek azok, azon is le lehet egyebek között mérni, ha belenézünk a háztartási kukákba. Némelyik eldobható “szatyor a szatyorban” és más csomagolóanyagokkal van tele, meg letört vécéülőkével, félig megevett dinnyével, penészes, de kibontatlan kenyerekkel, felvágottakkal, törött játékokkal, kinőtt ruhákkal és így tovább. Nem mondom, hogy ha már sikerült ilyeneket “előállítani”, ne dobjuk ki. De ugye kevesebb a szatyor, ha van vászontáskánk. Az élelmiszer vásárlásnál pedig érdemes odafigyelni miből mennyi kell, és a kinőtt ruha tovább ajándékozható. S látták, látják, hogy mi van a kukák mellé kitéve? Hetek óta rongyolódik például a lakótelepen egy heverő és egy dívány, máshol egy rossz monitor. Az Auchanból hazatolt és vissza már nem vitt bevásárlókosarakról nem is beszélve! Ezek a mostaniak lassabban korrodálódnak, mint a korábbiak, de még azokból is látni itt-ott egy-egy törött darabot.

Mit akarok mondani? Elsősorban azt, hogy amit mi magunk csinálunk, azzal bizony sokszor ellentmondunk annak, amit környezetvédelem címszó alatt beszélünk. Hibáztatjuk a környezetromolásért a szabályokat, a városvezetést, a szomszédot, az új ide költözőket és még sok mindenkit, csak magunkba nem nézünk, vagy igen ritkán. Pedig ezzel kellene kezdeni…