Megkapták pénteken az iskolások az első félévi bizonyítványokat, és ma reggelre az is kiderült, kinek, hogyan sikerült a hat- és négyosztályos középiskolákba megírt felvételi, így sok családban ez most a téma.

Ezzel kapcsolatban kétféle szélsőséges vélemény fut párhuzamosan. Az egyik azoké, akik roppant büszkék a gyerekük, unokájuk kitűnő teljesítményére, ami persze nem baj, sőt, miért ne lennének azok, de az, hogy ha ezt úgy posztolják ki a közösségi oldalakon, mintha a gyerek legalábbis olimpiát nyert volna és eközben másokat negatívan minősítenek, már nagyon nem jó. Ahogy az sem, ha az a szülő, akinek az egyik gyereke csupa ötös lett, a másik viszont gyengébb, egymással hasonlítgatja össze őket és nem önmagukhoz képest nézi a fejlődést, ezzel a gyengébb bizonyítványt hozóban minden önbizalmat összetörve.

A másik típusú hozzáállás, amikor a szülő hamis illúziókban ringatja magát és a gyerekét is azzal, hogy úgy neveli, nincs semmi jelentősége az osztályzatoknak, és azt hiteti el, hogy akár megerőltetés nélkül, az elvárások okozta feszültségeket teljesen kiiktatva is lehet valaki tartósan sikeres. Ugyanis ez így nem igaz. A gyerekek teljesítménye és helyes értékelése természetesen lényegesen összetettebb folyamat, mint csupán az osztályozás, de a bizonyítvány, illetve a felmérőkön elért százalékok mégis csak egyfajta rangsorképző a tanulók között és bizony előrejelzi a továbbtanulási lehetőségeket.

Sokszor idéztük már Vekerdy Tamást, aki fontos üzeneteket hagyott ránk az iskoláról. Egy tíz évvel ezelőtti interjúban és sok más helyen ezt mondta: ” Arra biztatnám a szülőket, ne higgyék el az iskolának, hogy a gyerekük butább, mint gondolták! Több mint két évtizede nyolcféle intelligenciát különböztetünk meg, amelyből hétre – az érzelmi intelligenciára, szociabilitásra stb. – a magyar iskola nem kíváncsi. Az iskolai beválás épp ezért nem is korrelál az életben való beválással. A bizonyítvány még az értelmi intelligenciát sem tudja teljes körűen értelmezni. Az is két nagy – verbális és performális (cselekvéses) – tömbből tevődik össze. Egészséges intelligenciastruktúra esetén gyerekkorban a cselekvéses az erősebb, ez viszi magával a verbális kibontakozását. Az úgynevezett Wachler-mérés öt faktorral méri a szóbeli, öt faktorral a cselekvéses teljesítményt. A tíz faktorból a mai iskola lényegében kettőt osztályoz: a lexikális memóriát és egy matematikai készséget. Mindkettő a szóbeli tartományba esik. Nyolcat tehát nem osztályoz, és a gyerekkorban meghatározó cselekvéses részt meg sem érinti.” A bizonyítvány átnézésekor ezt is tartsuk szem előtt!