Év végi beszélgetések…
Folytonosság az egészségügyben – „Saját környezetünket kell prosperálóvá tennünk”
Turbulens időszakok és napi küzdelmek – hamarosan nyolcadik esztendejébe lép a budaörsi szakrendelő üzemeltetésére kötött feladatellátási szerződés. Zsákai Zoltán a helyi tagintézmény irányítása mellett év eleje óta a TritonLife-csoport menedzsmentjének is tagja. Megkérdeztük, mit lát másként.
Miről szólt a 2024-es esztendő a Budaörsi Egészségügyi Központ – TritonLife Magánkórház számára?
Nem könnyű a teljes évre visszatekinteni, az embernek mindig az utolsó időszak, az aktuális problémák vannak a fejében… A magyar egészségügyet meghatározzák a napi küzdelmek, a finanszírozás, a HR-gondok, a minőségi indikátorokat érintő kérdések – és persze a gazdasági mutatók, amiket teljesíteni kell. Öröm számomra, hogy legfőbb célunkat sikerült idén is megvalósítani, megőriztük a működés spektrumát és minőségét. Harminckét szakrendelés működik folyamatosan az egészségügyi központban. Tavasszal létrehoztunk egy új szakambulanciát, ami pótolja és továbbfejleszti a sürgősségi ügyeletet, nemcsak kivonuló mentőkocsi, hanem T-DOC telemedicina is kapcsolódik hozzá. Egynapos sebészeti és fekvőbetegosztályunk soha nem látott számokat produkál, miközben havonta több mint tízezer járóbeteget fogadunk a szakrendeléseken továbbra is.
Milyen visszajelzések vannak a lakosság részéről?
Egy éve léptettük életbe az önkormányzat pénzügyi támogatásával azt az egyedülálló rendszert, amely lehetővé teszi a budaörsiek számára, hogy a hat leggyakrabban igénybe vett szakrendelést gyakorlatilag azonnal, maximum négyhetes várakozás után keressék fel. Az előjegyzési időkkel kapcsolatos panaszok így szinte teljesen megszűntek. Maradtak a történelmileg nehezen orvosolhatók: egyes várók szűkösek, a gyógytorna messze van, esetleg a recepciós rossz napot fogott ki, nem volt elég udvarias. Ezek a visszajelzések is fontosak, de szerencsére nem a lényeget érintik. Mindannyian olvashatjuk a híreket, hogy országszerte szakrendelések szűnnek meg, hogy a közeli nagyvárosokban alapvető területeken vannak váratlan leállások, hiányoznak az orvosok vagy a szakápolók. Ilyenkor értékelnünk kell, hogy Budaörsön az ellátás nemhogy szűkült volna, de bővült, fejlődik.
Milyen az együttműködés a várossal?
Tízéves feladatellátási szerződésünk hetedik éve telik most le. Sok minden történt 2018 óta; először megmentettük a rendszert, a méltatlan helyzeteket rendeztük, a korábbi üzemeltető által hátrahagyott adósságokat ledolgoztuk, elkezdtünk építeni. Építkeztünk a szó konkrét értelemben, és szakmailag is. Az egynapos sebészet a közelmúltban fekvőbetegosztállyal egészült ki, a járóbeteg-ellátás telemedicinával és mentővel. Az intézmény mára kikerülhetetlen regionális entitás: mi vagyunk azok, akik segítünk a máshol megszűnő rendelések pótlásában, minket hívnak, mert kíváncsiak a sürgősségi ügyeletet felváltó komplex rendszerünkre, és persze ott van az impozáns szám, az említett több mint tízezer beteg minden egyes hónapban. Mindezt az önkormányzattal való együttműködés alapozza meg, ami, talán a másik fél felhatalmazása nélkül is mondhatom, gyümölcsöző.
Mi a magánegészségügyi vonal szerepe?
A műtőszint teljes felújítása, a harmadik műtő kialakítása, a fekvőbetegosztály beindítása az utóbbi években mind saját erőből történt. A „saját erő” a TritonLife több száz milliós beruházásait jelenti. Közben olyan időszak is volt, amelyet a nyereségesség fenntartásához a cégnek kellett átfinanszíroznia a NEAK-források elégtelensége miatt. A TritonLife bizonyította elkötelezettségét a budaörsiek ellátása iránt: nélküle nemhogy fejlődni nem tudtunk volna, szakellátásaink stabilitását sem lettünk volna képesek megőrizni.
Milyen tervei vannak az intézménynek 2025-re?
Folytatjuk a munkát, folyamatosan dolgozunk azon, hogy betegeink érezzék, számíthatnak ránk. És tovább küzdünk azért, hogy elismerjék az eredményeinket.
Év eleje óta a TritonLife-csoport menedzsmentjében is tevékenykedik, a fekvőbeteg üzletág vezetőjének nevezték ki. Szélesebb rálátása lett? Mit emelne ki?
Pont ezt, a tágabb rálátást. Korábban azt hittem, hogy nálunk aztán rengeteg a probléma, máshol biztos könnyebb. Azután megtapasztaltam, hogy az egészségügyi rendszer szereplői hasonló gondokkal küzdenek mindenhol. Nincs ez másképp cégcsoportunk többi tagjánál sem. A felkérés egyébként rendkívül megtisztelő volt, mert ekkora felelősséggel járó feladat ritkán találja meg a nem budapesti szereplőket. Ezt a Budaörsön végzett munka elismeréseként értékeltem.
Hogyan látja az egészségügy jövőjét? Mi lehet a továbblépés iránya?
A kérdést nem akarom megkerülni, de az én ars poeticám az, hogy nem a világot kell megváltani, hanem a saját mikrokörnyezetünket kell prosperálóvá tenni – így járulunk hozzá a nagy egészhez. Az előrelépést az egészségügyben mindig az jelenti, amikor a betegek jobb ellátást kapnak, a minőségi mutatók emelkednek, az elégedettség nő.
Mivel zárjuk az év végi beszélgetést?
Sosem mulasztom el, hogy kifejezzem mindannyiunk háláját munkatársaimnak, akik nap nap után bejönnek, kezelik a betegeket, jó színvonalon biztosítják az ellátást. Mindannyian egy-egy fogaskerék vagyunk; az én dolgom, hogy őket, ha indokolt, néven nevezzem. Most azonban mindannyiukhoz szólok: Ezúton is köszönöm a közös munkát!
Év végi beszélgetések sorozatunk eddigi cikkei:
A Moyra-Budaörs Handball történetének legsikeresebb szezonját zárta – Budaörsi Napló
