Visszavonult a salakkirály
Kétség sem fér hozzá, a teniszrajongóknak rögtön beugrik egy név: Rafael Nadal Parera, vagy ahogy gyakorlatilag mindenki hívja, Rafa. A hír sajnos igaz, 2024 novemberében a Davis kupa negyeddöntője után visszavonult a tenisz legendája.
Nadal 1986. június 3-án született a mallorcai Manacor városában. Innen indult káprázatos karrierje, bár eleinte a labdarúgással is kacérkodott. Nem vitás, a tehetsége megvolt a focihoz (tudását a teniszmérkőzéseken is megmutatta néha) is, de nagybátyja és egyben edzője, Toni Nadal válaszút elé állította. Rafa a tenisz mellett tette le voksát, a többi pedig már történelem, ahogy mondani szokás.
Nézzük meg közelebbről is fantasztikus pályafutásának fénypontjait, vegyük sorra legnagyobb ellenfeleit és végül tegyük fel a kérdést, mi lesz ezután.
Felejthetetlen győzelmek és megdönthetetlen rekordok
Ez az a pont, amikor borzasztó nehéz kiemelni a lényeget. Megannyi lélegzetelállító labdamenet, megannyi felejthetetlen győzelem. A 2005-ös év mindenképpen idekívánkozik. A Roland Garroson figyelt fel rá igazán a teniszvilág. Először az elődöntőben búcsúztatta a világelső Roger Federert, majd a döntőben az argentin Mariano Puerta sem tudta megállítani. Alig töltötte be 19. életévét, amikor már Grand Slam győztesnek mondhatta magát.
Ez tényleg csak a kezdet volt. A másik gyöngyszem a 2008-as wimbledoni döntő volt. A szó szerint sötétedésig tartó mérkőzésen, óriási küzdelemben sikerült letaszítania Federert a füves pályák királyának trónjáról. A mai napig az egyik (ha nem a) legmagasabb színvonalú összecsapásnak tartják a szakértők.
Mindeközben olyan rekordokat állított fel, amelyek aligha dőlnek meg egyhamar, már ha egyáltalán ez lehetséges. Hogy mást ne említsünk 2005 és 2007 között egymást követő 81 salakpályás mérkőzésen maradt veretlen. Ekkortájt érdemelte ki jogosan a salakkirály becenevet.
Erősen pörgetett tenyeresei különösen ezen a pályatípuson mutatták meg előnyüket. A labda földet érés után hirtelen hatalmasat ugrott hátra és felfelé, amelynek kezelése magasabb ellenfeleinek sem ment. Ehhez társult még félelmetes mentalitása. Minden pontért olyan elánnal küzdött, mintha az élete múlott volna rajta. Gyorsaságával és hatékony helyezkedésével hibára késztetett mindenkit, mert a mindenki másnál nyerőt érő ütések sem bizonyultak elegendőnek.
A 14(!) Roland Garros győzelme felfoghatatlan, de most mégis a 2022-es ausztrál teniszbajnokságnak kell helyet szorítani. Itt ugyanis a semmiből (a sokadik sérülésből éppen visszatérve) briliáns játékkal másodszor is meghódította Melbourne-t. A döntő újfent izgalmasra sikeredett. Medvegyev ellen küzdeni tudásáról ismét tanúbizonyságot tett, 0-2-ről felállva emelkedett a teljes mezőny fölé.
A nagy riválisok
Ugyan Andy Murray, Stan Wawrinka vagy Juan Martin del Potro szintén kiemelhető, de a szűk listán Roger Federer és Novak Djokovics helye a biztos. Nadal tulajdonképpen Federer mellett „nőtt fel”, majd 2011-től Djokovics is bekapcsolódott a nagyok játszmájába. Fájó vereségekre és nagyszerű győzelmekre is tud emlékezni a spanyol klasszis. Elmondása alapján semmilyen hiányérzet nincs benne. Úgy fogalmazott, nagy vesztes meccsek nélkül mit sem ér a megnyert meccslabdák utáni adrenalinlöket. Igaza van, ha nem lenne éjszaka, nem ugyanúgy tekintenénk a nappalra sem.
A szakértők szerint a nagy hármast (Murray-től elnézést kérünk) csakis együtt érdemes megemlíteni. Egy dologban mindannyian egyetértenek. Ha ők nem találkoznak a teniszpályákon, akkor nem ugyanazok az emberekké és játékosokká váltak volna. Mi több, könnyen lehet, hogy Federer vagy éppen Nadal is jóval előbb visszavonult volna. Egymást kergették újabb és újabb szintre, amiről nem is tudták, hogy létezik.
A teniszt emberek millióival szeretették meg, nem véletlen a népszerűségi lista 4. helyének birtoklása sem. Még az online sportfogadás piacát is teljesen felforgatták, hiszen a Grand Slam tornák idején a tenisztippek akár a labdarúgás számaihoz is felérnek. Mi rajongók csak köszönettel tartozunk mindenért.
Milyen lesz a tenisz Rafa nélkül?
Azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy unalmas, hiszen itt van nekünk Sinner és Alcaraz, csak hogy a jelenleg két legnagyobb titánt említsük meg. Djokoivcs szintén komoly erőt képvisel, de legyünk őszinték, ő sem lesz fiatalabb. A nagy „játszótársak” nélkül kicsi üresség is költözhetett a fejébe.
Nagy rivalizálások és izgalmas mérkőzések voltak, vannak és lesznek is. De Rafa nélkül egész más lesz. Úriember pályán és azon kívül is, nehéz lehetett őt nem szeretni. Gyerekek méltó példaképévé vált és ennek megfelelően is viselkedett mindvégig. Elég csak annyit megemlíteni, hogy soha(!) egyetlen teniszütőt sem tört össze. Egykori edzője, Toni Nadal úgy fogalmazott a fiatal Rafának: sohasem az ütő tehet róla.
A tenisz és mi nézők is rengeteget vesztettünk. De ebből a „vereségből” is fel kell állnunk, hisz a jövőkép bizalomra ad okot, Rafa pedig immáron visszavonult legendaként emelheti a sportág népszerűségét.
