Mennyire szennyezett a Duna Magyarországon és Budapestnél?

0
956

Azt sajnos semmiképpen nem cáfolhatjuk meg, hogy a környezetszennyezés egyre nagyobb és nagyobb méreteket ölt, nem csak globálisan, de hazánkban is. Elég, ha arra gondolunk, hányféle forrásból értesülhetünk szeméttel teleszórt közterekről, parkokról, de akár még erdőkről is. Szerencsére egyre többször hallani azonban arról is, hogy munkaakciókat, közös szemétszedést szerveznek nagyobb városokban, ám nem ritka az sem, hogy a kis falvak is beállnak a sorba. Vajon mekkora hatással van a lokális környezetszennyezés folyóinkra, ezek közül is az egykor igen közkedvelt üdülőhelyeket kínáló Dunánkra?

Az 1800-as években élte a fénykorát a Duna egyik budapesti szakasza, a Római-part. Abban az időszakban ez a hely szennyezésmentes, és persze igen népszerű fürdőzőhely volt a helyiek és a vidékről idelátogatók körében egyaránt – ez az állapot egészen az 1950-es évekig fenn is maradt. Ezt követően pedig Magyarországot is elérte az ipari forradalom igen vízigényes formája is: sorra épültek a Duna mentén olyan gyárak, ipartelepek, melyek működése egyre nagyobb mértékben szennyezte a folyó vizét. Ezzel egy időben pedig Budapest lakossága is fénysebességgel kezdett növekedni – a város szennyvízkezelése pedig nem korszerűsödött olyan ütemben, mint ahogy ezt a helyzet megkívánta volna. Az így „fennmaradt” szennyvíz pedig bizony mind a Duna vizében kötött ki, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Mindezeknek köszönhetően a folyó vize mintegy 20 év alatt olyan szintű minőségromlást mutatott, hogy a mindaddig közkedvelt és méltán híres strandszakaszok az 1970-es évek elejétől többé már nem üzemeltek fürdőhelyként – tilos és veszélyes lett a Dunában fürdeni.

A mélypont után a parton fekvő gyárak elkezdték sorra bezárni kapuikat, de ezzel párhuzamosan a technológiai fejlődésnek hála a folyó vize egyre tisztult – ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy az erre vonatkozó német és az osztrák szabályozások igen szigorúak lettek az 1980-as években. Mivel a Duna Németországban ered, ezért ezeknek a korlátozásoknak és ellenőrzéseknek mi is élvezhettük a gyümölcsét.

De mi a helyzet napjainkban?

Szerencsére jó hírekkel szolgálhatunk ezzel kapcsolatban: ma már Budapest közvetlen közelében, akár a belterületén is alkalmas a folyó vize fürdőzésre, minden ilyen jellegű tevékenység teljesen biztonságos az egészségre nézve. A természet és a természetes vizek öntisztulási folyamata, regenerációja most is helytállt, és nem engedte át magát az emberi kéz olykor igen kártékony hatásainak.

Természetesen a Duna vize önmagában, tisztítatlanul emberi fogyasztásra továbbra sem alkalmas – így a nagy lubickolás közben azért ügyeljünk rá, hogy ne sokat hörpintsünk fel belőle! A tiszta, iható és egészséges víz ma kulcskérdés. A Duna helyenként már fürdésre alkalmas, de ivásra még sehol sem, legalábbis tisztítás nélkül nem. Kevesen tudják, de a legtöbb Duna-parti település, így Budapest is a Duna vizét issza, de tisztítás után. Az ún. parti szűrésű kutak a természet tisztítóágyán megtisztuló vizeket fogyasztják, ami már teljesen egészséges, bár napjainkban már itt is kérdőjelek merültek fel. Főként az olyan mikroszennyezők miatt, mint a hormonkészítmények és gyógyszermaradványok. De ez egy másik cikk témája lenne már.