Menekülés, elűzetés, otthonra találás?! – kiállítás nyílt a városházán

„Homlokegyenest mást képvisel, mint ami a mai magyar közmédiából jön – éppen ezért, nagyon fontosnak tartom” – mondta Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere július 24-én, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség vándorkiállításán. A Menekülés, elűzetés, otthonra találás?! – Geflohen, vertrieben, angekommen?! című kiállítás már egész Németországot bejárta, így ért el Budaörsre, ahol most a Hadisírgondozó Ifjúsági Tábor programjához kapcsolódóan szintén megtekinthető.

„Nagyon megérint ez a kiállítás” – köszöntötte a kiállítás hétfői megnyitóján a jelenlevőket, köztük a negyedik hadisírgondozó tábor résztvevőit Wittinghoff Tamás, városunk polgármestere, és kifejtette, hogy magának a katonatemetőnek is komoly és fontos üzenete van főként azok számára, akik már a béke időszakában születtek. Kiemelte, hogy a végtisztesség megadása is nagyon fontos, de az is, hogy „felkiáltójel legyen, hogy soha többet ne történhessen olyan, amikor ordas eszmék miatt fiatal emberek vesztik életüket tízezer számra”.

„A mai kiállítás hihetetlenül precíz és tisztességes, és homlokegyenest mást képvisel, mint ami a mai magyar közmédiából jön, és éppen ezért, nagyon fontosnak tartom” – folytatta a polgármester, valamint azt is kiemelte, hogy számára elengedhetetlen, hogy a mai fiatalok meglássák a párhuzamot a ’30-as, ’50-es évek és a ma történései között. Egyfajta misszióként fogja fel, hogy minél több oktatási intézménybe elvigyék, és minél többen lássák, milyen gyalázatok történtek többet között a budaörsi svábokkal is, és hogy mit is jelent manapság a menekültkérdés. Hozzátette, a menekülést legtöbben azért választják, mert az életüket mentik, mert erőszakkal találkoztak és többen szemtanúi voltak annak, hogy lemészárolják a családjaikat. A mostani kiállítás segíti a fiatalokat abban, hogy alakítsa a világról alkotott képüket.

„Az igazi békéhez nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a múlttal és feldolgozzuk a tanulságait” – jelentette ki Dr. Manfred P. Emmes, a Német Szövetségi Köztársaság követe. Kiemelte, hogy a kiállítás nyomon követi a menekülés okait és útvonalait egészen a célországi megérkezéshez. Fontos meglátni a különbségeket, de a párhuzamokat is a történelemben, ezáltal kiviláglik, hogy „csak közösen, egységes erőfeszítéssel lehet megoldani, mert csak így jöhet létre a szolidaritás”.

„Azt kell látnunk, hogy felkiáltójel, vagy kérdőjel áll-e a cím mögött” – vette át a szót Elke Twesten, a VDK alsó-szászországi szervezetének alelnöke, majd utalt Barack Obama egy éve elhangzott mondatára, miszerint „Erős Európára van szükségünk”. Az alelnök szerint ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha egységesek vagyunk, és nem hagyjuk, hogy a mostani történések veszélyeztessék az elmúlt 70 év békeprojektjét. A történelem arra oktat, hogy ezt a megvalósult álmot meg kell őriznünk a következő generációnak is. Ennek érdekében az Európai Uniónak újra és újra meg kell újulnia, és a 27 tagállamnak össze kell fognia, és mindvégig szem előtt kell tartaniuk, hogy mekkora érték ez a szabadság. „Közösen emlékezünk, keressük a megoldást, és kitekintünk a jövőbe” – zárta beszédét Elke Twesten.

„Jó látni, hogy az itteni sváb kisebbség így ápolja a hagyományokat” – szögezte le Grischa Marcath, az ifjúsági tábor fő szervezője. Hozzátette, hogy a következő években is városunkban tervezik a tábor megrendezését, és így 2019-ben az első világháború 100 éves évfordulójára is nálunk készülnek megemlékezni. Az esemény zárásaként városunk önkormányzata 200.000 Ft támogatást ajánlott fel a tábor programjához.

A városházáról a Hadisírgondozó Ifjúsági Tábor résztvevői a repülőtérre mentek, ahol miután elmesélték nekik a Li-2 típus történetét, két turnusban repülhettek is a géppel. Ide Kálóczi Imre alpolgármester és Zsák András az önkormányzat munkatársa kísérte el a csapatot. Majd a budaörsi vendégek programja városnézéssel folytatódott.

Ebéd után pedig következett a Heimatmuseum, ahol az igazgató, Gajdos-Frank Katalin köszöntője után a tősgyökeres budaörsi Gittinger Pál korabeli felvételeket vetített a régi sváb életről. A videó nem csak képeket tartalmazott, hanem például a Kőhegyi életről vidám burleszk jellegű, borospincés a filmeket, részletet a felújított Kőhegyi Passióról és a régi kápolnákat újraépítéséről és felszenteléséről.

Utána Pali bácsi bemutatta két jó barátját, akik a kitelepítés idején már tizenévesek voltak, így a tizenévesekből álló hallgatóság a szemtanúktól is kapott információkat, hiszen Johann Dachshammer és Hesz Ferenc készségesen válaszoltak a gyerekek kérdéseire. Többek között arra, hogy melyik nyelven beszélnek jobban; egyformán beszélnek magyarul és németül, illetve Johann bácsi csak nyáron itt lakik, de továbbra is ő Németországban. Mi volt Németországban, amikor kitelepítettként megérkeztek? A németek nem voltak tisztában azzal, hogy a svábok ki lettek innen utasítva, azt hitték, a jobb élet reményében vándoroltak ki, cigányoknak is nézték őket – hangzott a szomorú válasz. Hány évesek? Johann 90, Franz 87, Pál 72 évesek ma, tehát még szinte gyerekek voltak a negyvenes években. Mitől függött, hogy kit telepítenek ki? Erre a történészek sem adnak egyértelmű választ, de itt az hangzott el, hogy elsősorban azokat telepítették ki, akiknek német volt az anyanyelvük, német volt a nevük, ezért sokan magyarosítottak a két világháború között. Illetve akik német katonák voltak, de ezt sem lehet ma egyértelműen megítélni, hiszen jellemzően nem önszántukból, hanem azért voltak német katonák, mert volt egy egyezség Hitlerrel, hogy a magyarországi svábok az SS-be lesznek besorozva. Az idős férfiak azt is elmondták a gyereknek, hogy nem csak azért volt a kitelepítés, mert a háború után valakik haragudtak a németekre, hanem mert szemet vetettek a szép házaikra, amibe szlovákiai, erdélyi magyarokat kellett elhelyezni, akiket hasonlóképp utasítottak ki a saját otthonaikból. (Ez nem egészen így volt, ők részben önként települtek át Magyarországra – a szerk.) Az a német család úszta meg a kitelepítést, amelyik fel tudott mutatni magyar vonatkozást, például Gittinger Pál apja óbudai sváb volt. (Ez is csak részben igaz – a szerk.)

Az egész napos program koszorúzással ért véget az Ótemetőben az Országos Német Elűzetési Emlékműnél. Gittinger Pál helyezte el az elsőt,  őt követte Zsák András, végül a táborozó gyerekek, és Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársainak a beszédével ért véget az esemény.

Társszerző és fotó: Borhegyi Éva