Ma van a méhek napja Magyarországon – beszélgetés Szekeres Csabával

0
104

Az emberiség szempontjából a méh az egyik legfontosabb állat, az élelmiszer-termelés harmadához szükséges a rovarok beporzó tevékenysége, és e rovarok többsége méh. E jelentőségét hivatott hangsúlyozni és védelmükre hívja fel a figyelmet, hogy 2018 óta május 20-a a méhek világnapja, illetve Magyarországon már 1994-ben kijelölték április 30-át a méhek napjává. Ebből az alkalomból beszélgettünk egy budaörsi méhésszel, Szekeres Csabával, elsősorban a méhekről az interneten keringő információkkal kapcsolatban.

Ahogyan arra sok Facebook-poszt is felhívja a figyelmet, az egyik legnagyobb probléma, ami veszélyezteti a méheket, az a növényvédelmi permetezés. Arra a kérdésre, hogy Magyarországon mennyire jellemző a permetezésekből adódó méhpusztulás, Szekeres Csaba elmondta, hogy gyakran fennáll a veszélye. „Arra figyeltem föl a hét elején, hogy elég sok a mászkáló méh, az elpusztultaknak pedig kint van a szipókája” – számolt be tapasztalatairól a méhész. „Ezek a mérgezés tünetei” – tette hozzá. Ezen kívül méhész ismerősétől tudja, hogy a XII. kerületben konkrétan előfordult, hogy nappal permetezték a vadgesztenyefákat. De ugyanilyen hanyagság figyelhető meg a mezőgazdasági területeken is, gyakran előfordul, hogy napközben permetezik például a repcetáblákat, annak ellenére, hogy ezt tulajdonképpen csak napnyugta után engedik a szabályok. A permetezés okozta károkat Szekeres Csaba úgy próbálja csökkenteni, hogy több, különböző területen elosztva rakja ki kaptárait, így ha valahol a vegyszeres kezelés mérgezést okoz, nem veszíti el az egész méhállományát egyszerre. „A kirepülő méheket a rovarölő szerek gyilkolják, a gombaölők pedig a fiasítást” – tudtuk meg a szakembertől. Ha a virágpor gombaölőt tartalmaz, a pempővel, amit a dolgozó virágpor és méz-víz keverékével állít elő a lárvák etetésére, akaratlanul pusztítja el a dolgozó a fiatal egyedeket.

Elterjedt az interneten az a téves elgondolás is, hogy fáradt, gyönge méhecskéket cukros vízzel vagy mézzel kell megetetni, hogy erőre kapjon. Erről is megkérdeztük a szakembert. „A méh nem olyan, mint egy éhes kismacska, hogyha megetetjük jobban lesz… Az a méh, amelyik gyönge, nem tud elrepülni, az már nem kap erőre. Annak valami oka van: beteg, öreg vagy valami baja van, például gombaölőt, gyomirtót benyalt” – válaszolta a méhész. Egyébiránt azért is veszélyes, ha kirakunk a méheknek cukoroldatot, vagy mézet, mert „az tartalmazhat olyan baktériumokat, ami a méhészetre veszélyt jelenthet. Például a nyúlós költésrothadás spóráját vagy más kórokozókat” – tájékoztatott.

Érdeklődtünk a méhek legeltetésének egyéb részleteiről is. Szekeres Csabától megtudtuk, nem csak a kémiai növényvédelem okoz gondot a méhészeknek, de a szárazság és a fagykárok is. A méhek legeltetése az akácvirágzással kezdődik, azonban az idén nem számíthatunk sok akácmézre. „Voltam kinn a területen és megállapítottam, hogy elfagyott, tehát barna az erdő… Nem sok reményünk van, hogy arrafelé, Lajosmizse, Dabas környékén, ha ki is sarjadzik az akác, sok nektár lesz. A tavaszi fagykár miatt. Már megindult a rügy, amikor hetekkel ezelőtt, mikor voltak a mínuszok, akkor szenvedett fagykárosodást az akác” – ismertette a méhész ezt az egyáltalán nem elhanyagolható tényezőt.

Az akácvirágzás után a budaörsi méhész a budai hegyekbe viszi kaptárait a hársvirágzás idejére, utána pedig a nyár többi részében mezőgazdasági területekre, napraforgó-, lucernaföldekre. Olykor erdős területekre is, ahol az erdei virágokról gyűjtenek a méhek. Azoknak ugyan kevesebb a nektárja, de intenzívebb ízt adnak a méznek. Szeptemberben pedig már elő kell készíteni a méheket a telelésre. „Az elmúlt években szeptemberben etetni kellett őket ahhoz, hogy meglegyen a téli eledelük” – mondta a méhész. Ez pedig szárazság miatt volt szükséges, a vízhiány miatt a lekaszált területeken a növények nem az ismételt virágzásra törekednek, mert egyszerűen elpusztulnak, kiszáradnak, így a méhek már nem tudnak a maguk számára gyűjteni. „Ha nincs csapadék, nincs víz, akkor nincs nektár, de én annak is örülök, ha nem kell etetni őket, mert az nem egyszerű feladat, el kell találni, hogy csak annyit etessen az ember, amennyit el is fogyasztanak. Ne tartalékolják, mert ha belekerülne a termett méz közé, az már nem lenne olyan tiszta” – tudtunk meg információkat a méhészkedés nehézségeiről.

A betegségekkel kapcsolatban rákérdeztünk a nyúlós költésrothadás nevű, méheket érintő betegségre, mely ha felbukkan, egész méhcsaládokat kell megsemmisíteni. Erről Szekeres Csaba elmondta: „a méheket érintő betegségek, amilyen a nyúlós költésrothadás is, többnyire a hobbiméhészeknél szoktak fölbukkanni, véleményem szerint azért, mivel nem fordítanak elég figyelmet, pontosabban nem szakszerűen kezelik ezeket a betegségeket vagy nem ismerik fel időben, ha gond van. Nálam, a 30 év méhészkedés alatt soha nem fordult elő a nyúlós költésrothadás, sem az amerikai, sem az európai.”

Szekeres Csabától mézen kívül beszerezhető még a propolisz, tinktúra oldatként, valamint virágpor, amiről elmondta, csak áprilisban teszi föl a kaptárak kijáróira a virágpor elszedőket a kijáróra. Nyáron nem használja, mert akkor nem járna a levegő, a méhek nem tudnák szellőztetni a kaptárt és befulladnának.

A hárs méze bronz fokozatú elismerésben részesült a Békés Megyei Méhész Egyesület által meghirdetett “Év Méze 2019” versenyen.

Fotók: Méz Méhek Budaörs. Facebook oldala és Pixabay