Lechner Judit tavaszváró gondolatai

0
298

Budaörs szerencsés fekvése miatt a természet tavaszi megújulását mindenki megélheti úgy, hogy a város határát el sem kell hagynia. A kertvárosiak saját kis birodalmukban találnak tennivalót, a panelházak, társasházak lakóit a környező dombok kirándulóösvényei csalogatják, és ne feledkezzünk meg a termelői piacról sem, ahol a kínálat tavasszal egyre színesedik, gazdagodik!

A sziklákon az elsők persze megint a finom szőrruhában didergő kökörcsinek, akik egyetlen virágon belül felvillantják a lilát és a ragyogó aranysárgát, hogy a korán ébredő megporzókat, dongókat, poszméheket magukhoz csalogassák. Ez a két szín jelzi a rovarok számára a táplálékot, és kora tavaszi virágaink szinte mind ezt a két színt használják a rovarok csalogatására. De milyen különös, a Törökugratón szinte csak a magasabb, a Nap felé nyíló, halványlila leánykökörcsin látható, az Odvas-hegyen pedig a bókoló fekete kökörcsin honos. Nagyon közeli rokonok, a két domb is hasonló élőhelyet kínál, ők mégis megosztották egymás között az élőhelyeket, „vikariálnak”, békésen helyettesítik egymást. A teremtett világ ugyanis nem kizárólag a darwini törvényszerűségek szerint működik, a „létért folyó harc, az erősebb kiszorítja a gyengébbet” logikája a budaörsi dombokon nem érvényesül maradéktalanul. Érdemes ilyenkor tavasszal akár hetente kilátogatni a környékre, hiszen sorra mindig más virág pompázik, egymásnak engedik át a jóllakott rovarokat, és az egész életközösség együtt munkálkodik a sekély kis talajréteg megőrzésén.

A kertekben persze az ember az úr, itt csak az növekedhet, amit mi ültetünk, és ezzel nemcsak hatalmat, de felelősséget is kapunk hozzá, hogy miként bánunk a ránk bízott kis birodalom lakóival. Persze legegyszerűbb a „fű és tuja” berendezkedés, a karbantartás is egyszerű, elég hozzá egy fűnyíró meg egy sövényvágó, esetleg egy gereblye, és a zöld hulladéknak szánt zsákok. De hát innen hiányozni fognak a pillangók, a méhek, a madarak! Mennyivel színesebb egy olyan kert, ahol gyümölcsfák, veteményes, virágoskert osztozik a területen, és minden reggel új meglepetéssel, ajándékkal, vagy éppen sürgető kihívással szolgál a gazdának a növények, állatok tarka közössége?

Márciusban újra itt az ideje a komposzt átforgatásának, és sokszor bukkanunk álmosan mocorgó sündisznóra az őszi levélkupacokban, ezért óvatosan fogjunk hozzá a művelethez! Hasznos segítőtársunk lesz majd a kártevők gyérítésében, gondoskodjunk számára nyári szállásról, vagyis a bokrok között hagyjuk meg az avart, a nyesedéket, és persze itató is legyen, amin majd a madarakkal osztozhatnak. A madárodúkat már újra elfoglalták a lakók, szorgalmasan hordják a fészekanyagot a cinegék, a téli etetést lassan abba lehet hagyni, ahogy átállnak újra a rovartáplálékra apró énekesmadaraink. A feketerigók is hálásan énekelnek esténként a háztetőn, szorgalmasan „kukáznak” a komposztban, és valahol már titokban készül a fészek, a bokrok védelmében vagy a házfalon, a vadszőlő szövevényében, esetleg az ablakpárkányon. A fű között van már madársaláta, az árnyékban bújik a medvehagyma, a csalán, a pitypanglevél, a turbolya, a sóska, a veteményesben a tyúkhúr, csupa ingyenes zöld salátaféle. A tavalyról bennmaradt levélpetrezselyem szívéből új, friss levelek hajtanak, és mire magszárba mennek, májusra a friss vetésből lesz már elegendő, így szinte egész évben itt van kéznél legfontosabb levesfűszerünk. Most kell vetni a kaprot, a tépősalátát is, de szabadföldön a bazsalikommal várjuk még április végéig, mert nem tűri a hideget. Persze ezek a finomságok csak egy vegyszermentes kertből fogyaszthatók biztonsággal, de kedves kis szárnyas és négylábú segítőink is a biogazdálkodásra szavaznának, ha kérdezné őket bárki is…

A budaörsi termelői piacon a márciusi időjárás még sokszor próbára teszi az árusokat, vásárlókat egyaránt, a csípős szélben, esőben bizony kényelmesebb valamelyik bevásárlóközpontban tölteni az időt, mégis érdemes kilátogatnunk ide szombatonként. Azon túl, hogy valódi ínyencségeket, friss idényzöldségeket találunk itt hétről-hétre, azt is át kell gondolnunk, hogy az itt hagyott pénz magyar emberek munkáját ismeri el, tovább élteti a hagyományokat, segíti a vidéki megélhetést, és mindaz, amit itt találunk, jóval közelebbről érkezik, mint a nagyáruházak választéka. Ez pedig már morális kérdés. A tudatos vásárló döntéseiben szerepe van az olyan meggondolásoknak is, hogy vajon mennyi környezetterheléssel jár a nagyáruházakban kapható élelmiszereink szállítása, a hűtőláncok folyamatos üzemeltetése, és a túlcsomagolás kényszere. A piacra a vásárló érkezhet saját fonott kosarával, hozhatja a régi zacskókat, szatyrokat, dobozokat, ha átgondoltan indul neki a bevásárlásnak, akár csomagolásmentes módon is hozzájut itt a portékához. Gondoljuk csak át, az almát hétről-hétre ugyanabban a műanyag rekeszben hozza ide a termelő a piacra, de az üzletben a világ túlsó feléről érkező banán doboza, fóliája, és még a komposztálásra alkalmatlan vastag héja is hulladékként végzi! A pénzünk szavazat, bizony nem mindegy, mire, hol költjük el.

Használjuk ki hát városunk kiváló adottságait, kiránduljunk, kertészkedjünk, látogassunk ki szombatonként a piacra, élvezzük ki a tavasz gyorsan tovatűnő napjait, de tegyük ezt környezettudatos szemlélettel, hogy utódainknak is élhető világot hagyjunk örökségül!

Írta: Lechner Judit