A Frank-hegy a június 18-i közmeghallgatáson a harmadik, önálló témakör volt, amihez a kezdés után 45 perccel jutottunk el, és innen kezdve még bő órán keresztül csak erről volt szó. Sok kritika és kérdés hangzott el, régebbi és újabb ingatlantulajdonosok fogalmazták meg, hogy ők ott élnek vagy ott szeretnének élni és nem értik, ha már nem segíti, miért akadályozza ezt az önkormányzat.
Június 18-án a rendkívüli képviselő-testületi ülés után 17 órától közmeghallgatás volt. Hogy volt egyáltalán, és miért pont most, az számomra nem derült ki. Előzménye, hogy Löfler Dávid fideszes képviselő évek óta, szinte minden testületi ülésen számon kéri a polgármestert, Wittinghoff Tamást, miért csak évente egyszer hallgatják meg a lakosságot ősszel, mire a válasz az, hogy a mai, online világban folyamatosan el lehet érni őt és a munkatársait is, ami így igaz. Hiszen ha például az internetes budaörsi csoportban valaki hétvégén vagy késő este megosztja panaszát, a többi csoporttag valós vagy téves információi mellett egy órán belül ugyanott megérkezik a hivatalos tájékoztatás is. A másik ok, amiért – szerintem – a város vezetése ódzkodik a személyes közmeghallgatástól, mert annak hangnemét és tematikáját hosszú évekre meghatározzák a Frank hegyen élők hozzászólásai. Éppen ezért találták ki öt évvel ezelőtt, a pandémia idején, hogy legyen úgynevezett hozzászólási jegy, amit előre lehet kérni, a témakör megjelölésével. Ez valóban egy kicsit normalizálta a közmeghallgatások menetét, ugyanis szabályként elfogadták, hogy egy-egy témakör maximum fél órát vehet igénybe, és a végén ott van az egyéb kategória, hogy senkibe ne maradjon benne a mondandója. Ebben a rendszerben zajlott most is az esemény, és aki nem kért előre hozzászólási jegyet, az is szót kapott a többiek után, de nagyon kevesen éltek vele. Meglepően sokan azonban úgy küldték el kérdéseiket, hogy a közmeghallgatásra nem jöttek el, így amikor a fórumot vezető polgármester szólította őket, senki nem lépett a mikrofonhoz. Ám választ többnyire mégis kaptak, egyedi ügyben írásban, közügyben élő szóban, amit ugye a megjelentek hallottak.
A kérdések előtt szokás szerint Wittinghoff Tamás ismertette a város helyzetét, ebben többek között kitért a bevételek alakulására, a főbb kiadásokra, az állami elvonásra, a felmérések szerint az itt élők elégedettségére, és a város közelmúltban elnyert kiválósági díjaira. A később kritikusan felszólalók nem egyszer idézték ezeket ellenpontozásként, hogy „a gazdag város, ahol víz sincs a város területének egyharmadán”, nevezetesen a Frank-hegyen.
Az első témakör a település-üzemeltetés volt, és már itt nem jelent meg az első kérdező. Az első ember pedig, aki a mikrofonhoz lépett Bencsáth Gergely volt, a Frank-hegyről, de ekkor még nem ezzel kapcsolatban adta elő észrevételeit. A közterületek átnevezésével kapcsolatban már tavaly beadott 25 javaslatot, miért nem történt még meg – tudakolta. Dr. Bocsi István jegyző pedig – ahogy tette az tavaly ősszel is -elmondta, hogy komoly anomália van a településen ezen a téren, vagyis vannak házak, melyek ugyanazt a számot viselik, és előbb ezeket kell sorban rendbe tenni. A folyamat azonban lassú, mert vannak, akik ragaszkodnak a korábbi címükhöz és nem szeretnének változtatni. A Bencsáth Gergely által javasolt módosítások esetében azonban nincs olyan probléma, hogy a jelenlegi elnevezés alapján ne találna például oda a mentő, ezért később kerülnek sorra. Bencsáth úr további észrevétele az volt, hogy „két év alatt nem sikerült kitenni a hiányzó információs táblákat„, és vajon a műszaki ügyosztályvezető mennyi jutalmat kapott az el nem végzett munkáért (ez a stílus jellemezte egyébként Bencsáth Gergely valamennyi hozzászólását a későbbiekben is), amire Lőrincz Mihály műszaki ügyosztályvezető arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat cége a BTG már kihelyezte a kért táblákat, illetve ahol elkoptak, ott újakra cserélte. Jutalmat pedig sem ezért, sem másért nem kapott senki. A harmadik kérdés a parkolókra vonatkozott az Erdész utca tetején, hogy ott ki kellene alakítani egyet. A válaszban elhangzott, hogy ezekben a napokban készül a város teljes területére az új parkolási rendszer kidolgozása, amit majd társadalmi egyeztetés követ, és ebben ez a rész is benne lesz.
A második témakör a beruházások, fejlesztések, itt egy konkrét Méhecske utcai ingatlan belterületbe vonását kérte írásban valaki, aki amúgy szintén nem jelent meg, de általánosságban fontos, hogy a belterületbe vonás feltétele az ingatlan rendezettsége és hogy az összes közművel rendelkezzen.
A Frank-hegy a harmadik, önálló témakör volt, amihez a kezdés után 45 perccel jutottunk el, és innen kezdve még bő órán keresztül csak erről volt szó. Sok kritika és kérdés hangzott el, régebbi és újabb ingatlantulajdonosok fogalmazták meg, hogy ők ott élnek vagy ott szeretnének élni és nem értik, ha már nem segíti, miért akadályozza ezt az önkormányzat. Dr. Bocsi István, ahogy tette azt az előző évek közmeghallgatásain mindig, ezúttal is elmagyarázta, hogy a Frank-hegy felparcellázásával az 1980-as években az akkori tanács történelmi hibát követett el, de a cél akkor sem az volt, hogy ott, ami Budaörs teteje, minden beépüljön, hogy ott lakjanak családok, hanem az, hogy hétvégi kis pihenő kertek legyenek. Egy beépítés esetén a várható forgalom növekedésére megdöbbentő ábrát mutatott a jegyző. Az elmúlt tíz évben a város vezetése többször készített rendezési tervet, néhány éve moderátort is bevontak a vitás kérdések rendezésébe, de amikor már megszületett a megállapodás, az akkori frankhegyi társulás egyszerűen felrúgta azt. S hogy miért nem fejlesztésre költik inkább a pereskedésre elfolyó pénzt? Nem az önkormányzat perelte be a telektulajdonosokat, hanem fordítva – válaszolta a jegyző. Szóba került a körzet egyéni képviselője, Hauser Péter is, aki a választásokon még a Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben indult, de egy korrupciós vád miatt kizárták onnan. Egy felszólaló szerint a képviselő nem őket képviseli, ahogy a Frankhegyi Részönkormányzat (RÖK) tagjai sem, akik nem a lakosság által javasolt személyek, hanem Hauser választotta maga mellé őket. A felszólaló szerint 60 millió forintot kaptak az elmúlt öt év alatt a RÖK tagjai, összesen öten, tiszteletdíjként, amiért messze nem dolgoztak meg. A jegyző elmondta, hogy messze nem ennyi volt a RÖK tagságért járó tiszteletdíj, mert a tagok más munkát is végeznek ezen kívül. Továbbá, hogy a RÖK működtetése nem kötelező, meg lehet szüntetni.
Zárásként egyetlen szubjektív megjegyzés: akik kérdést fogalmaznak meg, vajon miért nem veszik a fáradtságot, hogy (időben! Számomra a napirend lekésése sem volt szimpatikus, mégis megkapta az illető a szót, de hát annak végül is számos oka lehet) el is jöjjenek a választ meghallgatni?
Kapcsolódó cikkünk:
A mai testületi ülésen ezekről is döntöttek – Budaörsi Napló
