Kijárási korlátozás vagy tilalom? – Wittinghoff Tamás érvelése

0
201

Mi szól a területek lezárása mellett, s mi ellene? – egyre többen teszik fel a kérdést, ahogy telnek a hetek a koronavírus miatt kihirdetett vészhelyzet első napjai óta. Vannak, akik közösségi oldalukon amellett érvelnek, hogy nem elég a kijárási korlátozás, mert sokan nem tartják be, ezért teljes kijárási tilalom kell; de vannak, akik belátják, hogy a szabadban a levegőre azoknak is szükségük van, akik például egy 50 négyzetméteres panelban élnek önkéntes karanténban.

Az alábbiakban Wittinghoff Tamás polgármester szavait tesszük közzé, amit két posztban is megosztott hozzászólásként a Facebookon.

“Egy dolgot szögezzünk le! Ameddig nincs szigorú kijárási tilalom, s ameddig minden szakember azt állítja, hogy az emberi szervezetnek szüksége van a friss levegőn való mozgásra, addig a helyzet mindenki számára elfogadható megoldása nem egyszerű.
A másik dolog, amit szintén rögzíteni kell, akik nem tartják tiszteletben a járványügyi előírásokat, azaz az egymástól való távolságot, a csak egy háztartásban élők legyenek egy csoportban feltételeket, azok szabályt sértenek. De tegyük hozzá rögtön, felelőtlenségükkel saját magukat veszélyeztetik. Nem azokat, akik távolról nézve, joggal nem értik tettüket.

Az sem vitatható, hogy jelentős területek lezárása, azok ellenőrzése, s ennek fenntartása csak nagy mennyiségű karhatalmi jelenléttel megvalósítható. Ilyenek természetesen és szerencsére az önkormányzatok rendelkezésére nem állnak. Ahogy a kijárási tilalom biztosításához sincsenek eszközeik. S ezt helyesen, önkormányzati szinten elrendelni nem is lehet.

Senki nem vádolhat azzal, hogy nagy híve lennék ennek a kormánynak. De megértem, hogy jelenleg a szabályozásnak a korlátozási szintjét választották. Azt viszont nagyon vitathatónak tartom, ami 3 napra, ettől eltérő, de korlátozottan végrehajtható és jogilag vitatható döntésekre ad módot helyi szinten.
De nézzük a dolog emberi és racionális oldalát. Bennünket, emberi lényeket, más élőlényektől, többek között az is megkülönböztet, hogy van egy nagyon fontos képességünk. Ez pedig a másik helyzetébe való beleérző képesség. Más néven az empátia. Ezt sokszor elfeledjük, de nehéz helyzetekben sokkal jobban működik. Még olyan országokban is, ahol erős hagyománya van az érzéketlenségnek…
Nézzük a konkrét helyzetet. Sokan azt kérdik, miért nem zárunk le minden közterületet, parkot, erdőt, mezőt? Természetesen, amit ésszerűen lehetett, mint például a játszótereket, elsőkként megtettük. De belegondolnak-e abba, akik ezt kérdezik, fizikailag, emberi erővel mindez hogyan oldható meg? És most arról nem is ejtek szót, hogy akiknek ezt végre kellene hajtaniuk, azok szintén emberek. Sokan vannak persze önkéntesek, akik vállalva a kockázatot, ma is terepen vannak, hogy ellássák azokat, akik a járványhelyzet miatt rászorulnak. De erre kellene „használni” őket? Nyilván nem is vállalnák. Embertársaik segítésére szegődtek hozzánk.

De nézzük máshonnan a dolgot! Tételezzük fel, hogy minden település, minden ilyen területét mindenhol lezárják. Akkor ennek mi lenne a következménye? Senki, sehol nem tudna levegőn lenni. Leszámítva persze a kertes házban élőket… Furcsa módon azt tapasztalom, hogy a lezárás pártiak jelentős része a kertes ház biztonságából kéri a szigorítást. De kérdezem, őket a vásárlás közben megvédi-e valami? Nem veszélyesebb-e az, mint a friss levegőn lenni, egymástól biztonságos távolságban? Másrészt, aki a kertjéből látja, hogy tőle járványügyi szempontból távol lévő területen emberek vannak, őket mi veszélyezteti? Természtesen semmi. Érdemes azonban beleérezniük lakótelepen élő barátaik, rokonaik helyzetébe. Vagy csak úgy általában azok helyzetébe, akik ott élnek… Egy, akár csak 4 tagú család, a panelház hatodik emeletén, egy 50 m2-es lakásban, két kisgyerekkel, meddig bírja a bezártságot? Egy város, mindenhol aszfaltozott közterületén egy bérház lakóival mi a helyzet? Ugye, nem könnyű?

Mi lehet az oka annak, hogy a fegyelmezett Németországban már arról cikkeznek, hogy pattanásig feszült a helyzet, mert az emberek a városokban nem bírják a hetek óta tartó bezártságot? Pedig ott ezt olyan mennyiségű szűrés mellett teszik, ami a járvány terjedése és a halálesetek számában is kézzel fogható eredményt mutat…
Mi lehet az oka annak, hogy világszerte jelentősen nő a családon belüli erőszak? Még olyan országokban is, ahol szinte minden sarkon szűrnek, s lassan lecsengőben van a járvány. Az idegek kezdik felmondani a szolgálatot… Ez senkinek nem könnyű! De akik a kertjükbe sem tudnak kilépni, azoknak rettenetes!
Nem állítom, hogy szakértőink, a rendőrség, a polgárőrség (akiknek a megfeszített munkájukért ezúton is köszönetet mondok), s mindazok, akik döntéseinkben segítenek bennünket, tévedhetetlenek. De higgyék el, minden felmerülő szempontot mérlegelve teszik meg javaslataikat, s minden döntés mögött az ő szakmai érveik állnak.
Vigyázzanak magukra! Vigyázzunk egymásra!”