Mennyire megterhelő szerinted a nyári szünet után a szeptemberi iskolakezdés egy családnak ma, itt Budaörsön? Nemcsak anyagilag, hanem a legtágabb értelemben. A múlt hónapban sikere volt olvasóink körében a körkérdésnek, amikor több budaörsi mondta el véleményét ugyanarról a témáról, ezért szeretnénk újabb témával folytatni.
„A megterhelő nyári szünet átvészelése után nemhogy megterhelő a szeptemberi iskolakezdés, hanem kifejezetten áldás! „
„Szerintem megfelelő előrelátással nem kell, hogy anyagilag külön megterhelést jelentsen az iskolakezdés úgy általában. Még az előrehozott szeptemberi családi pótlékot sem kéne emiatt elherdálni!” – írta le kérdésünkre válaszolva B. Éva, két iskolás gyerek édesanyja. Így folytatva: „Hiszen nem a nulláról kell bevásárolni, mindenből újat venni, tollak, ceruzák, radír, vonalzó stb. marad az előző tanévről, illetve nem feltétlenül augusztus végén kell kapkodni, már júliusban is meg lehet venni pár dolgot, a nagyáruházakon nem múlik, ők már akkor kirakodták a sulis cuccokat. Általában az olyan jellemző, reflexszerű mozdulatok visszafogásával – tudom, miről beszélek, velem is előfordul -, mint egy egész doboz színes ceruza megvásárlása, vagy a sokadik cuki ceruzahegyező, amik simán elhagyhatók lennének, sokat spórolhatnánk, ezeket érdemes előre átgondolni, hogyha az előző készletből megmaradt a fekete, a fehér (???!!!) a barna, a rózsaszín, a lila meg az összes ritkán használt szín, akkor csak az egyesével kirakott színes ceruzákból válogassuk ki, amire tényleg szükség lesz.
A megterhelő nyári szünet átvészelése után nemhogy megterhelő a szeptemberi iskolakezdés, hanem kifejezetten áldás! Már nem kicsik, de azért még nem olyan nagyok a gyerekeim, hogy egész nap egyedül otthon merjem őket hagyni, a nagyszülők már nem bevethetők. Az én és a férjem szabadsága sem korlátlan, ráadásul közösen is voltunk nyaralni, vagyis arra nem elég, hogy valamelyikünk mindig otthon legyen velük. Anyagilag megterhelőbb volt fizetni a táborok súlyos díjait, mint amennyibe most augusztusban a beiskolázás – füzetek, írószerek stb. – kerülni fog.
Eddig kocsival vittem reggelente a gyerekeket iskolába Kamaraerdőről, de most, hogy lesz az ingyenes iskolabusz-járat, kipróbáljuk, így annyival hamarabb tudok én is elindulni a munkahelyemre és talán elkerülhetem a nagyobb reggeli dugót. Ez a korábbi évekhez képest változást jelent majd.
Azon nem szoktam stresszelni, hogy még augusztusban mindent megvegyünk a sulihoz, úgyis szeptemberben, ahogy elkezdődik a tanítás, a tanárok majd elmondják el, mit kérnek pontosan. Az első gyereknél még fegyelmezetten megvettem az előírt műanyag pálcika készletet meg a fűzőlapot, de miután hozzá se nyúltak, a másodiknál már óvatosabb voltam és a tanító nénivel egyeztettem arról, mit fognak valóban használni.”
„Kitartás minden szülőnek és gyereknek a 2025/2026 os tanévben!”
„Az én legnagyobb unokám jövőre megy iskolába, így friss személyes tapasztalatom még nincs. Azt látom, hogy óriási a választék a tanszerek között és drágák. Ahogy anno nekünk is, ilyenkor kellett új ruhát, cipőt is venni, mert nyáron mindent kinőttek a gyerekek. Aztán tanévkezdéskor osztálypénzt, esetleg szakköri hozzájárulást kellett fizetni, és persze menzát, stb. Akkor is nehéz volt az évkezdés, most is. Nyáron kicsit előre kellett gondolkodni és örültünk, ha bármit megkaptunk ismerősöktől vagy a nagyszülőktől.
Újra bele kellett rázódni a ‘menetrendbe’, de nem hordtuk annyi felé a gyereket délután. Én például csak úszásra vittem őket. Akkor is sok szervezési feladattal járt a tanévkezdés. Ma a szülők munkaideje hosszabb, szinte minden délutánt betábláznak a gyereknek és csak estére ér haza a család. Természetesen nem általánosítom ezt, de bőven láttam erre is példát. Azt hiszem a fiatalabbak jobban belelátnak ebbe” – írja kérdésünkre válaszolva Márta.
Pedig igen hasonló dolgok jutottak eszébe Bíró Andreának is, aki most két iskolás gyerkőc édesanyja: „Lassan véget érnek a nyaralós, lustálkodós hetek és átveszi helyét a minden szeptember elsején aktuális iskolakezdés. Akciós füzetek, tanszerek levadászva, hogy ne menjen rá a szülő inge-gatyája (bár sok helyen így is rámegy), kinőtt ruhák, cipők, év végén itt-ott elhagyott tornacuccok pótlása a bónusz! Füzetek borítózása, címkézése, ceruzák hegyezése, minden alsós gyereket nevelő szülő kötelező programja augusztus utolsó napjaiban, kamasz gyerek esetén pedig gyerkőc biztatása, hogy ‘megcsináltál mindent ‘? Aztán szeptember elsejével visszatérve reménykedni abban, hogy a tanár még mindig ott van, és nem az énektanár lesz beküldve matematika órát tartani!
Majd első szülőire A4 es papírtömbbel, higiéniai felszereléssel megérkezni (nincs pénz sok esetben az intézményekben ezekre) és meghallgatni a jövő évi tanrendet! Kitartás minden szülőnek és gyereknek a 2025/2026 os tanévben!”
„El kell engedni a tökéletességre való törekvést”
És aki talán a legkomolyabban vette kérésünket, hogy terjedelmi korlátok nélkül ossza meg a gondolatait az iskolakezdésről olvasóinkkal, az Ferenczy Szonja. Ő a három kis/nagy fia mellé éppen ikreket vár.
„A sokak által várt csoda, a logisztikai nehézségek feloldozója. Ki? Mikor? Hogyan vigyázzon vagy kösse le a gyereket a nyár alatt? Avagy egy háztartásban dolgozó és éppen várandós anya rettegése….
Nálunk nem igazán átlagos iskolakezdés a mostani. Nemcsak abból adódóan, hogy családunk bármelyik pillanatban ötről hét főre bővül, hanem amikor ezt írom, a veszprémi kórházban ragadtam egy nyaralás alatti várandóssági komplikáció miatt. Így távol a családtól elég nehéz lelkileg és fizikálisan felkészíteni a fiúkat a nagy menetre.
Igenis jönnek a szürke hétköznapok, és valahogy szeretném, hogy a nyár adta csoda még azért jobban bele tudjon fésülődni ezekbe a hétköznapokba. Edzések, zenei és más egyéb különórák, egyéb iskolai terhek…, már belegondolni idegőrlő, hogy miképpen fogunk mind a heten időben mindig mindenhol ott lenni kipihenten és felkészülten? A válasz egyszerű: el kell engedni a tökéletességre való törekvést és jobban megtalálni a szürke hétköznapokban a szépséget és az időt egymásra. Rangsorolni, mi az ami igazán fontos. Kell minden különóra? Megszokásból jár a gyerek vagy szereti, fejleszti? Nem szabad félni elhinni a gyereknek, amikor azt mondja: ‘anyu én nem akarok úszni, én inkább matekozni akarok.’ Abszurd példa ,de nálunk előfordult.
Figyelni fogunk arra, miképpen változik a terhek alatt és a változások hatására a srácok és a család minden tagjának a személyisége. Szorongástól kezdve jöhet ugyanis bármi, ami negatívan befolyásolhatja nemcsak a teljesítő képességet, de az élet élvezésének a lehetőségét is.
Miképpen készülünk mi ezekre a nehézségekre? Először is mindig felmérem, hogy milyen nehézségekbe ütköztünk már korábban. Volt bepisilés, szájrágás, teljesítmény kényszer és maximalizmus , sírás és mérhetetlen nagy kötődés hozzám. Miképpen tudom megelőzni? Két iskolásom lesz ebben az évben is, alsó tagozatos gyerkőcök, de idén nincs elsős, ami hihetetlen nagy könnyebbség. Persze az ikrek érkezése kapcsán, semmi sem lesz a megszokott továbbra sem, de maga az iskola mondhatjuk a megszokott mederben zajlik majd. És ez lehet a biztos pont, ha mindent jól csinálunk.
Az eredeti tervek szerint most otthon lennék és éppen a nyár utolsó hetét töltenénk a fiúkkal. Rendeznénk a nyári feladatokat, sokat kézműveskednénk és ismerkednénk az új tanszerekkel. Kiválasztanánk a legmegfelelőbb ceruzákat, füzeteket szép apránként mindent felmatricáznánk. Helyette Veszprém csodás kórházából próbálom őket lelkileg felturbózni az iskola adta stresszre. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az iskolai felkészülés most nálunk inkább egy tökéletes elterelés arról, hogy nem vagyok ott velük, és ne velem és az érkező kicsikkel és a hiányunkkal foglalkozzanak otthon, hanem azzal, hogy milyen szuper: jön az iskola és óvoda. Amit ismernek, amivel kapcsolatban sok apró feladatot kapnak, és amiket jól megugranak.
Ehhez pedig a legfontosabb a rengeteg beszélgetés, és mivel jelen helyzetben nincs más információm róluk, nem tudok például a mozgásukra, a viselkedésükre hagyatkozni, csak arra, amit mondanak, hát megtanulunk jól kommunkálni. Engem pedig hallgatva a beszámolóikat mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy milyen önállóságra képes már második és harmadik osztályos gyerkőc.
Az első fontos feladat azt volt, hogy számolják össze, miből mennyi füzet maradt és mit kell pótolni, illetve nézzék át a technika és matek, illetve a testnevelés cuccokat és a különórák felszereléseit, és jelezzék, mi nincs. Ha otthon lennék, ezt én csinálnám egyedül, pedig milyen ügyesen megoldották, amivel hatalmas terhet vettek le rólam. A másik tanulság, hogy nem kell egyetlen nap alatt túl lenni mindenen, első nap a tesi cuccok és a dobozok, másnap a füzetek és a tolltartó stb., szépen fokozatosan haladjunk, és akkor ezek a feladatok még átvezetésnek is jók a szabad nyár után, hogy lassan már záródik be a szabadság kapuja és jönnek a feladatok.
Anyagilag nem annyira megterhelő az idén a mi iskolakezdésünk, hiszen a nagyobb fiam szinte semmit nem rotált le vagy hagyott el, míg a kisebb igen, de ő örökli a nagytól, ami tökéletes állapotban van. Ami pedig nem kis segítség, hogy kaptunk barátok idősebb gyerekeitől is megmaradt tanszereket. Persze, ezzel együtt így is 100 ezer forint körül költünk az új tanévre, de ebben a sportfelszelések pótlása is benne van. Ráadásul felesleges nagyon drága dolgokat venni, főleg a második osztályos, mindent is elhagyó gyerekem számára. Illetve, amiről mára leszoktam, hogy a tanszerlistán felírt mennyiségeken túl semmiből nem kell plusz egy. Minek? Veszel akkor, ha elvész, elfogy. Továbbá nem egyszerre veszek meg mindent, hanem ha látok például grafit ceruzát nagy kiszerelésben, akciósan, jó áron, akkor. Továbbá igenis nem mindegy, hogy a füzet, a matrica dínós, kutyás, farkasos vagy bármi más, hiszen az néz rájuk egész évben, ezért hagyni kell, hogy a gyerekek választhassanak.”
