Ugyanezzel a címmel 2013-ban volt már egy cikksorozatunk, amikor olvasóinknak bemutattuk az akkor még csak 3 éves Budaörs Rádió munkatársait. Mint ismert, a Médiatanács határozata miatt három évnyi kényszerű szünet után 2022-ben indulhatott az adás újra. Részben a régi, de nagyobb részt új munkatársakkal. Itt az ideje tehát, hogy mi is újrakezdjük velük a rövid beszélgetéseket. Ebben a részben Varga Brigitta hírszerkesztőt ismerhetik meg.

– Még 2009-ben, ha jól emlékszem. Az egyetem első évében felvettem egy kurzust, ahol rádiózást tanultunk, ott ismerkedtem meg az alapokkal és már akkor beleszerettem. Amikor szakmai gyakorlati helyet kellett keresni, szerettem volna ezen a vonalon elindulni, így megkerestem Zolit (Roczó Nagy Zoltán főszerkesztőt – a szerk.), hogy van-e lehetőség a Budaörs Rádióban. Szerencsém volt, jöhettem. Mai napig emlékszem az első találkozásra, amikor még Kamaraerdőben volt a stúdió, a Kismartoni utcában és bementem oda, ahol rögtön fel is vettünk egy próba anyagot. Eszméletlenül izgultam! Az elején heti rendszerességgel kulturális műsort készítettem, majd kipróbálhattam magam a reggeli élő Katapult műsorban. Nem vagyok egy korán kelő típus, a legnagyobb kihívást a korai kelés jelentette, de minden percét imádtam. Folyamatos koncentrációt és felkészültséget kívánt. Aztán amikor eljött az a pont, hogy a Budaörs Rádió elkezdett saját híreket gyártani, Zoli megkérdezte, hogy szeretném-e csinálni. Tulajdonképpen amióta a rádió saját hírekkel dolgozik, én is egyike vagyok a hírszerkesztőknek és nagyon közel érzem magamhoz ezt a részét a rádiózásnak.
Az első években rengeteg új embert ismertem meg amellett, hogy a csapat nagy részét már korábban, óvodából vagy az iskolából ismertem, talán ez is adta azt a pluszt, ami egyedülálló ezen a helyen és ami miatt mindig szuper hangulat volt nemcsak a stúdióban, hanem azon kívül is a csapattal.
Nem tudok elég hálás lenni Zolinak, mert az évek során nagyon sok mindenben kipróbálhattam magam és az a fajta bizalom és támogatás, amit a rádióban tapasztaltam, szerintem különleges és kevés helyen adatik meg az embernek. Mindig van visszajelzés a munkámra és itt úgy lehetett (és még mindig lehet) folyamatosan tanulni, hogy belefért, ha egyszer-egyszer hibázott az ember. A kényszer leállás után is visszahívott Zoli és én gondolkodás nélkül igent mondtam!
– A hírolvasóról mindenki azt gondolja, hogy ő csak a mások által szerkesztett híreket mondja el. Erdélyi Zsófi a vele készült interjúban ezt cáfolta és most te is azt mondtad, hogy elsősorban hírszerkesztő vagy. Te hogy csinálod? Milyen forrásaid és szempontjaid vannak?
– Egyik fő szempont a hiteles tájékoztatás. Vannak bizonyos elvárások, amiknek meg kell felelni, de egyébként szabad kezet kapunk. Ahogy én magam is szeretem, ha naprakész vagyok és hiteles forrásokból tudok tájékozódni azzal kapcsolatban, hogy mi történik a nagyvilágban és a szűkebb környezetemben, ugyanúgy fontosnak tartom, hogy a hallgatók is tudjanak minél több dologról, ami a városban és a térségben történik. Az általánosabb, világi hírek sok forrásból elérhetők mindenki számára, a Budaörs Rádióban a helyi hírek, történések, programok vannak előtérben. Persze vannak olyan témák, amik közelebb állnak hozzám és szívesebben beszélek róluk, a lehetőségekhez mérten próbálom mindig úgy összeállítani a híreket, hogy azok sokszínűek legyenek és amellett, hogy tudjanak róla az itt lakók, hogy milyen fejlesztések, felújítások vannak a városban, milyen megszorításokkal kell szembenéznie Budaörsnek vagy milyen döntések születtek a testületi ülésen, arról is hallhassanak, hogy milyen kulturális és gyerekeknek, családoknak vagy éppen az idősebb korosztálynak szóló programok vannak városszerte. Tehát próbálok egyfajta egyensúlyt megtartani a híreim között.
– A hírolvasóról mindenki azt gondolja, hogy ő csak a mások által szerkesztett híreket mondja el. Erdélyi Zsófi a vele készült interjúban ezt cáfolta és most te is azt mondtad, hogy elsősorban hírszerkesztő vagy. Te hogy csinálod? Milyen forrásaid és szempontjaid vannak?
– Egyik fő szempont a hiteles tájékoztatás. Vannak bizonyos elvárások, amiknek meg kell felelni, de egyébként szabad kezet kapunk. Ahogy én magam is szeretem, ha naprakész vagyok és hiteles forrásokból tudok tájékozódni azzal kapcsolatban, hogy mi történik a nagyvilágban és a szűkebb környezetemben, ugyanúgy fontosnak tartom, hogy a hallgatók is tudjanak minél több dologról, ami a városban és a térségben történik. Az általánosabb, világi hírek sok forrásból elérhetők mindenki számára, a Budaörs Rádióban a helyi hírek, történések, programok vannak előtérben. Persze vannak olyan témák, amik közelebb állnak hozzám és szívesebben beszélek róluk, a lehetőségekhez mérten próbálom mindig úgy összeállítani a híreket, hogy azok sokszínűek legyenek és amellett, hogy tudjanak róla az itt lakók, hogy milyen fejlesztések, felújítások vannak a városban, milyen megszorításokkal kell szembenéznie Budaörsnek vagy milyen döntések születtek a testületi ülésen, arról is hallhassanak, hogy milyen kulturális és gyerekeknek, családoknak vagy éppen az idősebb korosztálynak szóló programok vannak városszerte. Tehát próbálok egyfajta egyensúlyt megtartani a híreim között.
– Budaörsön nőttél fel és ide jártál iskolába is. Mit jelent még számodra ez a város?
– Szinte mindent, és ezt túlzás nélkül állíthatom. 🙂 Már óvodába is ide jártam, a Pagonyba, amit most újítanak fel, később pedig a Kesjárba és az Illyésbe, amik mind meghatározták azt, aki most vagyok. Én imádom, hogy bárhová megyek, mindig belebotlok egy-egy ismerősbe, ismerem a helyeket és mindenhova köt valamilyen meghatározó emlék. Talán csak fiatal felnőtt fejjel tudatosult bennem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt nőttem fel, ebben a biztonságos buborékban és itt tartoztam és tartozok közösségekhez, legyen ez akár a rádió csapata. Máig tartó barátságok kötnek ide és természetesen a családom. Hiába élünk két éve a férjemmel és a gyerekekkel Törökbálinton, a legtöbb időt még mindig Budaörsön töltjük: a gyerekekkel a játszótereken vagy a Jókaiban nekik szóló programokon vagy csak sétálunk és kirándulunk a környéken. Budaörs tényleg egy még élhető kis sziget.

– Mivel foglalkozol még a rádiózás mellett?
– Jelenleg még otthon vagyok a kislányommal, aki novemberben volt 1 éves. Tizenéves korom óta a színház teszi ki az életem egy nagy szeletét, a rádiózás mellett a Trafó Kortárs Művészetek Házában dolgozom programszervezőként, két éve pedig egy barátnőmmel létrehoztunk egy egyesületet, Magnum Produkciós Iroda a neve és független színházi alkotókkal dolgozunk együtt előadások létrehozásában. Még az elején vagyunk ennek a projektnek, de a rádiózás mellett ez az, amivel aktívan foglalkozom most, már amennyire az időm engedi a két gyerek mellett, akikkel szintén próbálok minél több időt tölteni. De szerencsére a szüleim is nagyon sokat tudnak segíteni.
Folytatjuk!
A sorozat cikkei: