Szendi Hajni: „Fontosnak tartom, hogy a rádiózás ne legyen öncélú, de azért legyen személyes”
Ugyanezzel a címmel 2013-ban volt már egy cikksorozatunk, amikor olvasóinknak bemutattuk az akkor még csak 3 éves Budaörs Rádió munkatársait. Mint ismert, a Médiatanács határozata miatt három évnyi kényszerű szünet után 2022-ben indulhatott az adás újra. Részben a régi, de nagyobb részt új munkatársakkal. Itt az ideje tehát, hogy mi is újrakezdjük velük a rövid beszélgetéseket. Ebben a részben a húszéves tapasztalattal rendelkező Szendi Hajni válaszolt kérdéseinkre.
„Szendi Hajni vagyok, a Soundy Hungary KFT Ügyvezetője. Cégem rádiós műsorok, hanganyagok készítésével foglalkozik. A Debreceni Ady Endre gimnázium drámatagozatos diákjaként érettségiztem, majd a KLTE Kulturális és Felnőttképzési manager szakán szereztem summa cum laude diplomát. 1993 óta rádiózok és a szakma minden szegmensében aktív vagyok a mai napig. Számtalan kereskedelmi, közszolgálati és közműsorszolgáltató rádiónak készítek műsorokat, riportokat, hírblokkokat. Saját stúdióval rendelkezem, professzionális hangtechnikával” – olvasható rólad a saját oldaladon.
Több mint húszéves szakmai tapasztalattal szerinted miben más a rádiózás, mint akár a televíziózás, vagy a ma nagyon divatos PodCast?
– A rádió megmaradt családtagnak. Mi elkísérjük a hallgatót egész nap. Ébredéstől lefekvésig. Mivel a rádiókban aránylag kevés hírszerkesztő és műsorvezető dolgozik, így valóban olyan, mintha jó barátok lennénk vagy rokonok. Persze kiemelten fontos a hitelesség. Fontosnak tartom, hogy a rádiózás ne legyen öncélú, de azért legyen személyes. A televíziós műsorkínálat sajnos nagyon felhígult. Minden pörög ezerrel, egyre nagyobb show, egyre nagyobb színpad, egyre extravagánsabb szereplők és ruhák, mindezt úgy, hogy elvesznek az értékek. Mondok egy példát erre. Ha megnézünk egy tehetségkutató műsort, ott ugyanannyit nyom a latba, hogy valakihez tudnak-e sztorit tenni, mint hogy például jól énekel. Aki kevésbé jól, de van története, például meghalt szülők, rossz gyermekkor, szegénység , falusi lány a nagyvárosban stb., azt jobban szeretik. Arról lehet interjúzni, cikkezni. Ha valaki teljesen normális, botrányoktól mentes életet él, az sokszor már nem elég. Bár vannak kivételek, hiszen például idén az egyik tehetségkutató győztese egy kiváló énekes lett, aki családapa és botrányoktól mentes. Ilyenkor úgy érzem, van még fény az alagút végén. Az értékek közvetítése nagyon fontos. Ha névtelen celebek, nulla IQ-val szerepelnek fő műsoridőben és a csapból is ők folynak, akkor ezzel mit üzenünk? Egyes kutatások szerint ők azért ilyen népszerűek, mert ha valaki ennyire alacsonyan áll, akkor hozzá képest mi magunkat fentebb helyezzük és így boldogabbak leszünk. Hát nem tudom… Kérdezted a podcastet. Na az egy izgalmas világ. Én is szívesen csinálnám, sok ötletem van, sőt már stúdió is, de hiányoznak az anyagi feltételek. Talán majd 2025-ben. A podcast nagyon hasonlít egy rádió riportra, csak kamerák előtt. Persze ma már ott is sok a műsor, elkezdtek betörni a káromkodó, semmitmondó, böfögős „beszélgetések”. Ezeket nem nézem. De szerencsére nagyon sok van, ami értéket közvetít, azokat szeretem. Egy közel 60 perces beszélgetésben van idő elmélyülni egy-egy témában, ami nagy kincs. A fiatalokhoz ráadásul ez a műfaj áll a legközelebb. Mindig meg kell újulni a rádióban is. Nem szabad leragadni. A Budaörs Rádióban azt szeretem, hogy mesélhetek a hallgatóknak, hogy könnyed hangvételben szólhatok hozzájuk, miközben információkat adok át. Kicsit olyan ez, mint amikor leül a család este vacsorázni és megbeszélik, kivel mi történt aznap. Na ezt jó hosszan kifejtettem, de pont egy olyan kérdéssel indítottál, ami szerintem nagyon fontos.
Mikor és hogy kerültél kapcsolatba a Budaörs Rádióval és itt mi a fő feladatod?
– A Budaörs Rádióban volt egy kicsit hosszabb kényszerszünet, én már előtte is vezettem itt műsort. Amikor megkapta a rádió a sugárzási engedélyt, Roczó Zoli a rádió vezetője engem hívott fel elsőként, hogy folytatjuk-e. Nem volt kérdésem. Zoli egyébként hallott korábban más rádióban és először teljesen ismeretlenül hívott fel. Tetszett neki a stílusom. Tehát műsorvezető vagyok itt minden nap 14-18 óra között. Imádok interjúzni, szerencsére sok lehetőségem van erre. Az én szakmámban általában akkor csörög a telefon, ha elrontok valamit. Budaörsön rádióban ez nem így van. Zoli akkor is felhív, ha tetszik neki valami és szerette. Az ilyenfajta visszajelzések nagyon jól esnek.
Figyeled-e az itteni fiatal kollégák munkáját, ha igen, kit és mit emelnél ki?
– Általánosságban figyelem a fiatalok munkáját. Amit javasolni tudok – nemcsak a médiában – az a szakmai alázat, felkészültség és tanulni tanulni tanulni. Sokan gondolják úgy, hogy rádiózni könnyű. Hát csak beszélget – mondják. Hát nem! Kiver a víz, amikor olyanok riporterkednek, akiknek fogalmuk sincs a szakmáról. Amikor egy interjú könnyednek tűnik az a jó, de mint riporter tudnom kell, hogy mire vagyok kíváncsi, honnan hova akarok eljutni. Nem beszélek hosszú mondatokban, hanem hagyom szóhoz jutni a riportalanyt, hiszen ő a fontos, nem én. A fiatalok között sokaknál nagyobb az ego és a marketing, mint a tudás és az alázat. és itt nemcsak azokra gondolok, akik a médiában dolgoznak. Erről mindig az jut eszembe, amikor készítettem egy riportot egy koncertszervezővel. Két koncertről beszélgettünk. Az egyik fellépő egy feltörekvő sztár volt. Olyan riderrel, hogy legyen eper az öltözőben és ásványvízből se mindegy melyik és hány fokos. A másik fellépő Chick Corea volt, a világhírű, többszörös Grammy díjas jazz muzsikus. Ő egy jó zongorát kért a színpadra. Ennyit! Kevesebb ego több alázat és tudás, szerintem ez a járható út az élet minden területén.
Lehet-e valaki kicsit „budaörsi”, amikor éppen itt dolgozik, miközben amúgy ezer felé köteleződött még el? Hol élsz, hol dolgozol rajtunk kívül a legtöbbet?
– Budaörsöt imádom. Kicsit budaörsi vagyok már. A sok-sok műsor és interjú közel hozta hozzám ezt a várost, ami saját utat jár be. Imádom, hogy például a színház kínálata egyáltalán nem sablonos, hogy egy-egy rendezvényre olyan előadókat hívnak ide meg, akik különlegesek, de nincsenek ott minden fesztiválon. Hogy bárkit, bármikor rögtön fel tudok hívni és szívesen nyilatkoznak. Budaörs egy csodálatos hely, tele értékkel. nagyon örülök, hogy ennek egy kicsit részese lehetek. Egyébként kétlaki vagyok. Debrecenben és a Tisza-tó a két fő bázisom. Az utóbbi nagyon közel áll a szívemhez, hiszen pár évvel ezelőtt építettünk két apartmant Sarudon, amit a kutyusunkról Bodzáról neveztünk el. A vendégeink 90 százaléka kutyával érkezik. Ezt imádjuk. Persze a rádiós itt is kibújik belőlem, hiszen kis videókat készítek a kutyákról, a Tisza-tóról, Sarudról. Dolgozom még az ország több pontján hírszerkesztőként és kereskedelmi rádióban műsorvezetőként. Úgy érzem, a munkámban egyensúly van az életemben. A szakma összes műfaját – a sportot leszámítva – gyakorlom és szeretem. Remélem még sokáig megadatik , hogy a mikrofon mögött ülhetek.
