Kamaraerdő története – régi képek a városházán

0
895

A Kamaraerdőért Érdekvédelmi Egyesület által összegyűjtött régi képekből nyílt kiállítás a városházán tegnap. Egy helytörténeti kiállítást pusztán levéltári adatok alapján is lehet rendezni, de nem érdemes – hangzott el a megnyitón. Az ott élők emlékei sokkal beszédesebbek.

A véletlen is nagy szerepet játszott abban, hogy milyen fotók kerültek a városházán tegnap megnyílt kiállítás anyagába – mondta Kopa Anikó a nagyon értékes történeti munkát összefogó Kamaraerdőért Érdekvédelmi Egyesület nevében. Például az idősek otthonáról készült képekhez is kifejezett szerencse révén jutottak hozzá Sasvári Erika révén, aki az otthonból írta a diplomamunkájának egy részét. Lantos Gyuri bácsi teljesen ismeretlenül, úgy hogy már régen elköltözött innen, a barátja kérésére küldött borítékban személyes fotókat. Rózsa néni szintén, aki 1958-tól 1978-ig tanított az árvaházból lett iskolában. Az egykori árvaház és a határkövek történetét pedig Bánvölgyi Rozál tárta fel, rengeteg munkával, ezzel is szép példát mutatva, hogy civil kezdeményezések milyen értékeket hozhatnak létre.

(Erről cikkeink:

http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/multunk/20130829/buda-eors-egykori-arvahazanak-tortenete-i-resz

http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/multunk/20131029/munkara-tanitottak-a-gyerekeket

http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/multunk/20150628/kiss-aron-aki-kopenyevel-korbeoleli-a-gyerekeket)

„Külön szeretnénk üdvözölni körünkben dr. Fekete Ágnest, Ági nénit, aki Kamaraerdő legidősebb lakója és egyedülálló fényképalbumából szintén gazdagította kiállításunkat. (Róla cikkünk: http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/kozelet/20130814/egy-elet-a-tudas-kertjeben)Jómagam 13 éve élek családommal Kamaraerdőn. Kertünk szintén része volt a Kertészeti Egyetem egykori Törzsgyümölcsösének. Tanúi ennek a kerítésünk mentén élő hatalmas mogyoró bokrok. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy mélyebbre kellene ásni történetükbe. Az utcákat járva pedig szembetűnt a házak vegyessége és az érdekes utcaszerkezet: a békebeli házak, vegyítve víkendházakkal, virágos kertekkel, új és még újabb minimál stílusú házakkal; a keskeny dombra felmenő telkek, zsákutcák.

Az egyesületben 2016 tavaszán született az ötlet, hogy Kamaraerdő helytörténetét fotókkal, emészthetőbb formában kellene megmutatni, bevonva a lakosságot is. Egy helytörténeti kiállítást pusztán levéltári adatok alapján is lehet rendezni. De örülünk, hogy nem csak ezen az úton indultunk el. Ugyanis nincs helytörténet az itt lakó emberek ismeretei és életképei nélkül. Túl gyorsan megy az idő és jó lenne az őrzött információkat az újabb generációk részére gyűjteni és átadni.

Civil kezdeményezésünkre ugyan először lassan reagáltak az emberek. De aztán előkerültek képek a fiók mélyéből, pincéből vagy megküldték azokat a közeli településről. Mindegyikre volt példa. Segítőink nevét, forrásainkat a tablókon megtalálják. Jó volt tapasztalni, hogy mesélőink fejében is hogyan állnak össze a régi történetek és hogyan halad a régóta elhalasztott rendrakás a családi fotók között. Ezek és némi levéltári kutatásaink megidézték a „kezdeteket”, az I. világháború előtti és a II. világháború után időket, a 60-as, 70-es és 80-as éveket. Kiállításunk ezen időkbe enged betekintést. Később talán az ”újkor” is meglehet.

A gyűjtőmunka során nagy élmény volt számomra is, hogy például Jánoshalmi Aladárt, egykori lakóbizottsági elnökünket, nemcsak egy bizottsági ülésről készült fotón láttam, hanem egy balatoni hajókirándulást megörökítő képen már fel is ismertem. Említhetném a Kamaraerdei Idősek Otthona udvarán 1935-ben készült nagyon értékes fotót is a harangszentelésről, melyen vitéz Várady Géza prelátusra bukkantam ünnepi papi ruhában a Zombori utcából. A felsorolást csak az időkorlát miatt nem folytatom.

Talán a legrégebbi lakóházat is sikerült megtalálnunk Kamaraerdőben. A Zombori utcában található egyik ház része lehet az, mely egykor, a 19. század végén présházként működött. De nem panaszkodhat korára az 1875-ben létrehozott Szeretetház sem (a mai Kamaraerdei Idősek Otthona), vagy az 1898-ban telepített, akkori nevén Erzsébet királyné állami törzsgyümölcsös sem, valamint az 1900-ban épített Nagypénteki Református Társaság Árvaháza sem a Beregszászi u. 38-40. alatt. Az udvarán lévő platán fa olyan idős és hatalmas, hogy jelenleg a levegőből katonai tájékozódó pontként szolgál és ezért érinthetetlen.

A nagyon sok pozitív élmény és feltöltődés mellett azért olykor hiányérzete is támad(t) az embernek, persze optimizmussal a lehetőségeket kell ebben is látnunk. Például látva a Budaörsi Vasútállomáson az egykori híres hűtőház téglaépületét (1934-ből) a mai romos állapotában, arra gondolunk, hogy ipari műemlék is lehetne.

Vagy a Törzsgyümölcsös mai bozótosát tapasztalva elszomorodunk, hiszen 1949-ben egyedülállóan még 2000 gyümölcsfaj volt itt. Ma is lehetne egy botanikus park.

Említhetjük annak rozsdaette mégis időtálló vaskapuját is, amely már az 1930-as évek előtt is ott állt a Beregszászi utcában. Száz méterre arrébb egy másik ugyanolyan kapu is működött, de az odaveszett.

A régi iskolaépület udvaráról is hiányzik egy, vagy az a apad, amely egykor kapufaként szolgált a focizó srácoknak.

És mivel itt a nyár, kérdezhetnénk: hol vannak ma már a régi hangulatos vendéglők a kedvelt Kamaraerdei nagyrét közeléből? Hiányoznak! Ezért is szerettük volna megidézni a Kamaraerdőben egykor működő éttermek hangulatát a kiállított kockásterítős kis asztallal, egy körülbelül 100 éves forgalomból kivont fából készült székkel és a muskátlival.  

A régi szellemiség is visszahozható lenne. Jó példa a Kamaraerdei Idősek Otthona pár évtizede még működő kerti színpada, ahol az ott lakók felléphettek, vagy az önellátó gazdasága, ahol szintén a gondozottak veteményeztek. De ne menjünk messzebb a mi árvaházunktól, ahol példaértékűen hatalmas mintakertet, gyümölcsöst, virágost és kisállat részt tartottak fenn az árva gyerekek (sőt mi több selyemhernyót is tenyésztettek), megtanulva ezzel – lányok és fiúk – a háztartás és a gazdálkodás csínját-bínját.

Ági nénivel kezdtem a köszöntőt, szeretném szintén az ő gondolatait idézni zárásféleképp. Mit jelentett számára a gyerekkorában a Kamaraerdőn nyaranta eltöltött pár hónap? Nyugalmat, természetet, egészséges gyermeket, elfoglaltságot. Délben a harangszó áthallatszott ide Budaörsről. Jó levegő volt, sokat bicikliztek. A gyümölcsösben mindig volt valami, ami éppen érett. A kertben dolgoztak, befőztek. Családi összejöveteleken rétest, kürtöskalácsot sütöttek, tarokk partiztak” – zárta beszédét az egyesület elnöke.

A kiállítást egy 1930-as évekbeli sláger foxtrottal nyitották meg. Ezt, több mint 80 éve, Mortenson bácsi hallgatta a kamaraerdei teraszán kedvenceként, Jánoshalmi Tibi bácsi írta ezt meg kézzel írott kisebb önéletrajzi írásában 87 évesen.

 

kerdő geszte bélaGeszte Béla magát mutatja egy iskolai osztályképen, a feje felett édesanyja Medgyesi Károlyné Márta néni 1929-ben épült villája

kerdő lantos györgyLantos György a régi autóját találta meg

kerdő fehér ágnesDr. Fehér Ágnes kamaraerdő legrégebbi lakója 94 éves: „Két vendéglőnk volt a boldog békeidőkben, mindkettő a kamaraerdei útról nyílott. Az Aranyszarvas most is ott áll, a Hargita a mostani Maksai élelmiszerbolt mellett volt.” Nemrég vehette át a vasdiplomáját, és boldog gyerekkora után az időskori éveit is itt tölti.

kerdő kelta utazóA kelta utazó kocsi, amiből négyet találtak a római kori ásatások során sírokban, a Nemzeti Múzeumban van a reprodukciója. Kár, hogy az patak melletti új parkba nem igazán sikerült lemásolni. (http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/varoshaza/20140402/elkeszult-az-uj-park-kamaraerdoben)

kerdő józsa lakA kamaraerdei úton lévő egykori Józsa lak, ami a később az idősek otthonának kiszolgáló épülete lett.

Fotók:Petőházi Emese

{gallery}multidezes{/gallery}