Holnap reggel kezdődik Mészáros Erzsébet olajfestészeti táborában a második hét, amire már minden hely betelt, de egy későbbi turnusra, július 16-tól korlátozott számban még lehet jelentkezni.
Ennek a tábornak az a különlegessége a hasonló tematikájú képzőművészeti foglalkozásokhoz képest, hogy mindenki más-más festményt készít, és ehhez a másolható képet több szempont szerint közösen választják ki a festőművésszel. Továbbá a gyerekek és a szülők, nagyszülők akár együtt táborozhatnak, hiszen mindig vannak felnőttek is. Az öt nap végére mindenki két csodálatos, saját olajfestménnyel lesz gazdagabb.
S hogy ki, hogy érezte magát a táborban az első héten, illetve mivel teltek a napok? Arról olvassák el az alábbiakban a Budaörsi Napló két, 9 éves, a harmadik osztályt befejezett kis tudósítójának, Hepke-Kaszás Majának (Herman iskola) és Büki Julikának (Kesjár iskola) a beszámolóját.
„A Zichy majorba az idén először mentünk táborba, némi izgalom után, mert tudtuk, hogy 10 éves az alsó korhatár, és mi még nem töltöttük be, de sikerült Erzsi nénit meggyőzni, hogy elég komolyak vagyunk már az olajfestészethez.
Az első nap reggel először egy nagy körben ültünk le a székekre és egymás után bemutatkoztunk.
Kiderült, hogy Marika néni, aki a nagymamánk lehetne, évekkel ezelőtt véletlenül jött el ide, és azóta minden nyáron alig várja, hogy újra festhessen Erzsi nénivel. Aki elmondta a napirendet, és hogy mielőtt hazamegyünk, nekünk kell majd elmosni az ecseteket, mert nem száradhat rájuk a festék.
Utána reggeliztünk és mindenki kiválasztotta az állványát.
Erzsike néni először a kicsiknek rakott ki képeket, akik hozzánk hasonlóan először jöttek a táborába, azután a többieknek. Elmagyarázta, hogy a festmények három lépésben készülnek el. Először megrajzoljuk; 
utána az alapokat festjük ki és a végén díszítjük. Ezt követően kimentünk az udvarra, játszottunk egy jót, megettük az ebédet, amit elhoztak nekünk helybe, és délután felrajzoltuk a képünket. Eléggé elfáradtunk, mire értünk jöttek a szüleink, de alig vártuk a másnapot.
A második nap reggel is mindenki megérkezett, senki nem adta fel. Miután megreggeliztünk az udvaron és bementünk a terembe, Erzsike néni mindenkivel külön-külön megbeszélte, hogy milyen színeket használjon a festményéhez. Többször körbe ment és mindenkinek segített. De azért volt, amit magunktól csináltunk, és csak akkor nézte meg, amikor készen lett. Jó sokat festettünk, mire ebédeltünk és utána kimentünk az udvarra és megint egy jót játszottunk. De aki inkább a festést akarta folytatni, azt is lehetett.
Mi kétszer is kimentünk egy kicsit az udvarra és még festettünk is, de aki akart, kidobózott. Egy óra múlva azonban ők is visszajöttek, mire az ecseteket mostuk ki, benzinben, nagyon vigyázva, azután szappanban és vízben. S megint mindenki hazament.
A harmadik napon szokás szerint reggeliztünk és utána mindenki kiválasztott egy új, de az előzőnél könnyebb képet magának és azt elkezdhette felrajzolni egy fatáblára, majd megfesteni az alapját. Ezzel egészen ebédig dolgoztunk és délután megint az udvaron játszottunk, most már mi is kidobóztunk, amíg haza nem vittek délután.
Negyedik nap úgy folytatódott minden, mint az előző napokban, de volt, aki egyszerre festette a két képet, egy kicsit ezt, egy kicsit azt. Erzsike néni folyamatosan segített és magyarázott, csak most már nem csoportosan álltuk őt körbe, hanem ő járt körbe egyenként.
Az ötödik, utolsó nap mindenki igyekezett befejezni a saját képeit, főleg azok, akik jövő héten már nem jönnek. Egymás festményeit is nézegettük és alig vártuk a szüleinket, hogy nekik is megmutassuk, hogy sikerült. Erzsike néni szinte mindenkit megdicsért.
A nap végén Erzsike néni férje, Bandi, aki egész héten velünk volt, különösen szigorúan ellenőrizte az ecsetmosást. Óvatosan vittük haza a képeinket, nehogy elkenődjön rajta a festék, hiszen még legalább egy napot száradnia kell. Mint utóbb Erzsike néni elmondta, azért is csináltunk két képet és játszottunk a festés mellett sokat, hogy az alapozás és a díszítés között legyen ideje a már felvitt festéknek száradni.
Utólag visszatekintve nagyon jó, hogy megtanultuk a színek neveit, és ezen túl ha ránézünk egy képre, el tudjuk mondani, hogy a festő milyen alapszínekből keverte ki hozzá a festéket. Aki azt hiszi, hogy ez könnyű, próbálja csak utánunk mondani mind a 26 színt, a fantázia neveikkel! A saját képeink pedig bizonyíték arra, hogy az ecsetkezelési technikákkal, amiket Erzsike néni megmutatott, kicsit ügyesen, de kezdőként is milyen élethűvé lehet varázsolni egy festményt.”
Maja (Erzsike néni mellett a hajpántos kislány) festményei így készültek el:
Maja és Julika részletes beszámolójához nincs is mit hozzátenni. Akinek megtetszett a tábor itt talál további információkat, vagy hívja fel a 06 20 586 2150 mobilszámot!
