Ahol (még mindig?!) élmény a tanulás
Vajon miként lehet egy magánvállalkozás (!) működésének a legfőbb, sőt az egyetlen akadálya éppen az az ember, aki 40 éves pedagógiai és 25 éves vállalkozói tapasztalatokkal a háta mögött ezeket az intézményeket létrehozta, felépítette és az évek során folyamatosan bővítette? Röviden: sehogy. Bővebben: olvassák el a cikket, mert nem egyszerű a válasz.
„Pedagógiai hitvallásom, hogy a pozitív megerősítés módszerével – sok dicsérettel, vidám, oldott légkör megteremtésével – szinte csodákat lehet elérni”– ezt 2021. áprilisban nyilatkozta lapunknak a Mátrix suli egyik tanára. „Élményalapú tanulás, elfogadó légkör, kis létszámú csoportok. Mindezek lehetővé teszik, hogy a gyerekek elsajátíthassák azokat a képességeket és tudást, amelyekre valóban szükségük lesz a jövőben” – ezt pedig augusztusban írtuk az intézményről.
Hosszan idézhetném még az ehhez hasonló pozitív üzeneteket a szülőknek, melyek szerint az ingyenes állami iskolákkal szemben a magánintézményekben ugyan tandíjat kell fizetni, de aki ki tudja gazdálkodni, annak a gyermeke cserébe itt nyugodt légkört és pluszszolgáltatásokat kap. Ám most nem elsősorban a magániskolák és nem is a MátrixSuli előnyeit szeretném bemutatni. Néhány napja ugyanis több, enyhén szólva meglepő riport jelent meg az országos médiában a budaörsi MátrixrSuliról, amiből ha csak a fele igaz, akkor az eddig megjelent cikkeink és az iskolában korábban szerzett kedvező tapasztalataink nem igazak.
Járj utána mielőtt ítélkezel! – szólalt meg bennem a belső hang, mert a fent említett írások számos kérdésemre nem adtak választ. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy vajon miként lehet egy magánvállalkozás (!) működésének a legfőbb, sőt a szerzők szerint az egyetlen akadálya éppen az az ember, aki 40 éves pedagógiai és 25 éves vállalkozói tapasztalatokkal a háta mögött ezeket az intézményeket létrehozta, felépítette és az évek során folyamatosan bővítette? Röviden: sehogy. Bővebben azonban nem egyszerű a választ megfogalmazni, de tegyünk rá egy kísérletet. Különösen azok után, hogy a belső hang mellett a telefonom is megszólalt, és egy ismerősöm hívott fel azzal, hogy Sipos Etelka, a MátrixSuli tulajdonosa, az iskola igazgatója és Weith Kata az iskola PR és marketing tanácsadója szívesen nyilatkozna a Budaörsi Naplónak.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen a médiavisszhangot kiváltott eset másik főszereplőjét, a néhány hónap után elbocsátott igazgató-helyettest Sávai-Viola Erikát korábbról személyesen ismerem. Egészen fiatalon dolgozott a Budaörsi Naplónál újságíró gyakornokként, pár éve pedig a szerkesztőségünkkel egy épületben működött az ovisoknak szóló, angol nyelvű játszóháza, ahova az unokámat szívesen vittem, a nevelési tanácsait szívesen fogadtam. Lehetek-e így elfogulatlan?
Először mindenesetre Erikát hívtam fel, hogy az ő szemszögéből vajon mi történt, és több megdöbbentő dolgot mesélt el, de utólag hozzátette, hogy ezeket rá hivatkozva nem írhatom meg, sőt, meg sem hallgathattam volna, hiszen őt titoktartási kötelezettség terheli. Igen, ez valóban benne van abban a munkáltatói azonnali hatályú felmondásban, amit még aznap délután a volt főnökétől elolvasásra megkaptam. És ebben az is benne van, hogy, „többszörösen, súlyosan megszegte munkaköri feladatát”. Amit Erika később, már egy második, hosszabb, személyes beszélgetésünk során cáfol, és felhívja rá a figyelmemet, hogy nem is érti, ez a becsületét sértő felmondás miként kerülhetett nyilvánosságra, miután március 21-én végül közös megegyezéssel távozott. Erre halkan közbevetem, hogy talán akkor nem kellett volna az elbocsátása miatt a médiához fordulni, amire azt a választ kapom, hogy ezt mondjam a cikkeket kezdeményező csalódott szülőknek, mert saját maga csak kényszerből nyilatkozott.
Miért kaphatott a Mátrix-ügy a mai információs hangzavarban nagy nyilvánosságot az országos sajtóban? – ez a másik kérdés, ami felmerült bennem. Tényleg elérte az ingerküszöböt, hogy egy olyan kisváros, mint Budaörs egyik magán(!)iskolájában hat pedagógus felmondott? A riportok szerint ugyanis Erika elbocsátása miatt önként követték őt a munkatársai. Nem egységesen, hanem a tantestület mintegy fele. Azt gondolom, ez önmagában aligha lett volna hírértékű, ha nem lehetett volna beleszőni egy nem szorosan ide tartózó, de jól eladható politikai szálat. Nevezetesen, hogy Sipos Etelka neve felmerült a Schadl – Völner ügyben, mert a vádemelés szerint fizetett az iskolák bejegyzéséért a korrupcióval vádolt volt államtitkárnak, illetve egy hangszalagon róla beszélget az ügy két kulcsszereplője, mint arról a tehetős vállalkozóról, akit le lehet húzni pénzzel. Igen, jól értették, nem ő csapott be valakit, hanem őt verték át. Mint elmondta, az iskolák bejegyzését többször és indoklás nélkül elutasították, ekkor ő minisztériumi szaktanácsadókat vont be az újabb dokumentumok elkészítésébe, akik valóban nem ingyen vállalták el a megbízást. Hogy ez mennyire volt jogszerű vagy jogszerűtlen előnyszerzést jelent-e, abba most azért se mennék bele, mert „folyamatban lévő” ügyről van szó, ráadásul, ahogy az iskola tulajdonosa és a volt alkalmazottja között kialakult vitában sem tudok állást foglalni, ebben az undorító politikai játszmázásban még inkább lehetetlen tisztán látni.
Ezért térjünk át végre azokra a kérdésekre, amelyekre érdemben tudunk válaszokat adni, és amelyek a budaörsi iskolásokat és szüleiket elsősorban érdeklik. Képes lesz-e a következő tanévben a MátrixSuli eleget tenni a saját mottójának: olyan hely marad-e „Ahol élmény a tanulás”, és aminek az előnyei a honlapjuk szerint egyebek között „az életre nevelés, a nyitott, boldog gyermek, a személyre szabott haladás, a merész, bátor, becsületes emberré nevelés, az egészséges önbizalom, a közösségépítés”. Sőt, legyünk konkrétabbak: lesz-e elég és megfelelő tanár szeptembertől? Tudják-e pótolni az igazgató-helyettes elbocsátása miatt azonnal felmondott tanárokat? „Már most sikerült pótolni őket, igaz, vannak, akiket nem május 11-től, amikor nekik lejárt a felmondási idejük, hanem a nyári szünetig átmenetileg helyettesítésekkel, és szeptembertől kezdenek az újak. Ők ugyanis nem hagyják ott tanévközben az iskolájukat…” – jegyzi meg keserűen az igazgatónő. Hozzátéve, hogy pár nap alatt meglepően sokan jelentkeztek az álláshirdetéseikre, és rámutat egy nagy halom önéletrajzra. „Köztük van olyan, a gyermekápolási szabadságról a munkába visszatérő alsós kolléganő, aki pár napig már együtt tanított a távozó kollégával és így vette át tőle az osztályt”– tudom meg.
Az, hogy rengeteg önéletrajz között tudnak válogatni, valószínűleg annak köszönhető, hogy az országos pedagógus tiltakozásokat felerősítő státusztörvény miatt egyre többen hagyják most ott az állami munkahelyüket. Ennek köszönhetően tapasztalattal rendelkezők és lendületes fiatalok egyaránt szeretnének bekerülni a MátrixSuli tanárai közé, és nem utolsó sorban bizony azért, mert a magániskolák jelentősen magasabb jövedelmet tudnak biztosítani, mint az államiak. Ezt Sipos Etelka megerősíti, hogy igyekeznek jól megfizetni a munkatársaikat, ahogy az elbocsátott igazgató-helyettes esetében ezt kiemelten megtették – jegyzi meg.
A pénzzel ugyanakkor óvatosan „csábítanak”, mert számításai szerint a jelenlegi tandíjak mellett (a fizetendő alapítványi hozzájárulás a 2023/2024-es tanévre 170 000 Ft/hó, évi egyösszegű befizetés esetén 10% kedvezmény jár, testvér kedvezménnyel 135 000 Ft/hó és van egy egyszeri csatlakozási díj, ami 170 000 Ft/gyermek) a bevételek csak négy-öt év után fedezik majd a kiadásokat, és Budaörs esetében ez lesz a negyedik tanév. Az első iskola egy évvel korábban Kecskeméten, majd a második Budapesten nyitott, és a tervek szerint további településeken is lesznek újabb MátrixSulik, akár az eddigiekhez hasonlóan saját ingatlanban, saját alkalmazottakkal, akár franchise rendszerben.
„Azt is a szememre vetették, hogy nem az oktatás színvonala a fontos számomra, hanem ingatlanbefektető vagyok. Ha ez igaz lenne, egyáltalán nem iskolákat működtetnék ezekben az épületekben, hanem üzleteket, irodákat, raktárakat, egyebeket, amelyek gyorsabban és nagyobb hasznot hoznának. Ezzel szemben mind a három településen azzal a szemmel választottam ki az ingatlanokat, hogy kisebb-nagyobb átalakításokkal azokban miként lehet igazán jó hangulatú osztálytermeket, klubszobákat kialakítani. Az pedig üzleti szempontból teljesen logikus, hogy amíg a tanulói létszám felfut és annyian leszünk, hogy az épületeket teljes egészében ki tudjuk használni, addig a szabadon lévő helyiségeket bérbe adjuk, hasznosítjuk” – magyarázza Sipos Etelka, és mint egykori gazdasági újságíró, teljes mértékben osztom a véleményét. Rendkívül káros, hogy a szocializmus után több mint 30 évvel a mai Magyarországon a közvélemény szerint a sikeres „vállalkozó”, illetve az üzleti szemléletű vezetés még mindig nem érdem, hanem valamilyen gyanús dolog. Az okok persze jóval összetettebbek annál, mintsem hogy itt kifejthessem, beleértve sajnos az intézményesült korrupciót, maradjunk annyiban, hogy miközben egy magániskola értékét természetesen nem a tulajdonában lévő ingatlanok és más vagyontárgyak határozzák meg, hanem az intézményben folyó szellemi munka, a stabilitásához és a hosszú távon való fennmaradásához mégis nagyon fontos feltétel, hogy ne legyenek kiszolgáltatva mondjuk a bérleti díjak változásainak.
Összefoglalva a fentieket: a budaörsi MátrixSuliban szeptemberben más helyi tagintézményi vezetővel, részben más tanárokkal és tanítókkal, de a korábbi nevelési és oktatási elvek és módszerek mentén folytatódik a tanítás. S hogy lesznek-e ehhez gyerekek? Ebben a pillanatban nagyon nehéz megmondani. A szülők ugyanis legalább olyan bizonytalanok, mint a távozó tanárok sorsa, és míg egy csoportjuk a támogatásáról és további bizalmáról biztosítja Sipos Etelkát, egy másik csoport azt látja, hogy kiszámíthatatlan az iskola működése és a gyerekeknek nyugalom kell. Meglepő módon az országos médiának az iskola alapítójáról negatívan nyilatkozó egyik anyuka viszont pont azért van újfent felháborodva, mert az igazgatónő ezek után távozásra kérte őket, ők viszont maradnának.
Anélkül, hogy belemehetnénk a konkrét részletekbe, vajon mi vezetett a tavalyi tanévnyitó előtt még igen biztató munkakapcsolat és együttműködés után a helyzet teljes elmérgesedéséhez? Valóban az, hogy az igazgató-helyettes nem volt hajlandó összeállítani egy várható, de végül elmaradt tanfelügyeleti ellenőrzésre különböző dokumentumokat, ami felszínre hozta, hogy Sipos Etelka olyan autoriter személyiség, akivel hosszú ideig nem lehet együtt dolgozni, ráadásul egy idő után mindenkiben ellenséget lát? Vagy…?„Megkövetelem a rendet, a fegyelmet, a következetességet a munkatársaimtól, ez igaz. De ez a budaörsi iskola és a másik kettő is azért létezik, mert elszánt vagyok a küldetésünkben, ami a szakoktatásban, amivel megalapoztam a vállalkozást, az élethosszig tartó tanulás, az általános iskolákban pedig a szabad, nyugodt légkör biztosítása. Amiben hibáztam, hogy teljesen szabad kezet adtam a helyettesemnek – igen, mint „autoriter vezető” -, akiben teljesen megbíztam, és aki visszaélt a bizalmammal” – mondja mintegy zárszóként Sipos Etelka. De pár mondatot még hozzá kell tennem, az elbocsátott helyettes ugyanis nagyon hasonlóan fogalmazott. Ő ugyanis azt mondta, egy dologban hibázott, hogy a belépésekor elhitte, amit az igazgatónő mondott neki az elődeiről, miszerint azért kellett távozniuk, mert alkalmatlanok voltak a feladatra. Hát, most már, a történtek után nem biztos benne. (Az igazgatónő tájékoztatása szerint az egyik korábbi tagintézmény vezető elköltözött, a másikkal szemben azonban hűtlen kezelés miatt kezdeményeztek eljárást.)
„A felvételi eljárásunk több lépcsős, fontos szempontunk, hogy az osztály csoportdinamikája, közössége, egysége az új tanuló által gazdagodjon, valamint a szülő elvárásai, értékrendje és az iskola pedagógiai programja összhangban legyen” – olvasható a jelentkezés címszó alatt az iskola honlapján. Sipos Etelka más szavakkal ugyan, de ugyanezt emeli ki arra válaszolva, hogy miért kell az intézményből a kritikát megfogalmazó szülők gyerekeinek távoznia, és van-e a garancia arra, hogy hamarosan tartósan visszatér a nyugalom az iskolában. „Van, mégpedig az, hogy a szülőkkel azonosan lássuk mi a jó a gyerekeknek.”
Fotók: archív
