Fogalmazzunk pontosan és körültekintően. Ne rontsuk más hitelét, csak azért, mert nekünk nem szimpatikus!
Ki tudna óvodát/iskolát, orvost, matektanárt, körmöst, festőt stb. ajánlani? – ezek a leggyakoribb kérdések a helyi közösségi oldalakon. Ennek egy „fejlettebb” változata, amikor a posztoló konkrét intézményekről, emberekről, cégekről kér véleményt.
És mi bizony írunk, írnak is neki rengetegen, egyáltalán nem törődve azzal, hogy fogalmunk/fogalmuk sincs, milyen szempontok fontosak a kérdezőnek. Hiszen annyira különbözőek vagyunk , tehát egészen mást tartunk jónak vagy rossznak.
Egy példa: én például azt szeretem, ha egy szakember célratörően végzi a dolgát, nem bájolog velem munka helyett. Más meg a kedvességet helyezi előtérbe, és persze az eredmény is fontos, de azzal, aki meghallgatja, elnézőbb, ha hibázik, mint aki nem ilyen. Vagyis, ha én kérek ajánlást és valaki azt írja nekem, „nehogy Piroskához menj, mert jó szakember ugyan, de nagyon barátságtalan” , biztosan kipróbálom Piroskát. Viszont a közösségi oldalakon nemcsak én olvasom, amit nekem írnak, hanem a szomszédom is, aki meg nagyon nem szereti a barátságtalan embereket, ezért ő feketelistára teszi Piroskát.
Ennél csak az a még rosszabb, ha valaki csupán annyit ír ki, hogy „Jaj, csak Piroskához ne!”, minden magyarázat nélkül. Ez esetben, ha kapok még sok más ajánlást, Piroskát valószínűleg én sem keresem fel, pedig lehet, hogy pont ő lett volna az én emberem.
A megoldás? Amikor ajánlást írunk, elsősorban a pozitív tapasztalatokat érdemes megosztani, akit szívesen ajánlunk a kérdezőnek. Konkrét véleménykérés esetén pedig gondoljuk át, hogy tényleg jól ismerjük-e és jól ítéljük-e meg azt, akiről a véleményünket kérik, egy embert, egy céget, egy intézményt stb. , és ha bizonyosak vagyunk az igazunkban, akkor is fogalmazzunk pontosan és körültekintően. Ne rontsuk más hitelét, csak azért, mert nekünk nem szimpatikus! Példákkal mondjuk el, hogy miként szereztünk negatív tapasztalatot, megengedve, hogy más, másként is gondolhatja.
Jogi értelemben hitelrontást akkor követünk el, ha valótlan tényeket közlünk. Hétköznapi értelemben azonban minden az, ami rossz fényt vet a másikra. Ráadásul nagyon sokan keverik össze a tényeket a véleményükkel. Egy kedvenc Facebook bejegyzésem egy ismeretlen vitapartnertől: „Ez az én objektív véleményem.” Hát ja! Meg hmmm. Szerinte lehet objektív az, ami önmagában szubjektív műfaj. És utána még a legtöbben azt is kikérik maguknak, hogy nem tartottuk a másokat lehúzó véleményét „tiszteletben”.
