Elég sokan gyűltek össze a meghirdetett fél háromra a városháza előtt arra a demonstrációra, amit az oktatás tarthatatlan helyzete miatt szerveztek a budaörsi pedagógusok. Tollner József matematika tanár, és ahogy magát bemutatta, az esemény fő szervezője, sorban meg is kérte a jelenlévőket, hogy jó hangosan válaszoljanak neki egy „itt vagyunkkal”, így kiderült, hogy vannak köztünk tanárok, óvónők, diákok, szülők, szimpatizánsok, nők és férfiak és – ők majdnem kimaradtak – a szakszolgálatok munkatársai. A megjelent polgármester és a vele egy politikai csoportba tartozó helyi képviselők a szimpatizánsoknál jelentkeztek.
„2016-ban a Tanítanék Mozgalom megalakulásakor, amikor ők Miskolcon, mi itt Budaörsön demonstráltunk. Túlzott illúzióim nem voltak, de akkor azt hittem 6 év után biztosan változik a helyzetünk. Változott. Sokkal rosszabb lett, mint akkor volt, ezért vagyunk, most is itt. Budaörsön egyszerre ennyien, mint mi ma délelőtt még soha nem szüntették be pedagógusok a munkát. 4 általános iskolában, 6 óvodában, az Illyésben és a szakszolgálatokban több százan vettünk részt a délelőtti sztrájkban. Legyünk nagyon büszkék magunkra, mert példaként tekintenek ránk az ország pedagógusai. Büszkék arra, amit itt Budaörsön tettünk, mert elindítói, élharcosai vagyunk annak, ami mellé mostanra egyre többen felsorakoztak. Fel kell sorakoznia mindenkinek, mert aki a sorsunkról dönt, őt ész érvekkel nem lehet meggyőzni, ő csak a tömegtől, ill. a ráadott szavazatok esetleges csökkenésétől retteg. Már nem hiszünk a hazug mondatainak. A 10-12 éve folyamatosan mondott dübörög a gazdaság, Európa éllovasai vagyunk és emellett a jogosak az igények, de nincs pénz az oktatásra állítások együtt biztosan nem állják meg a helyüket. Ami idén történt, hogy a beszedett adókat nem a kötelező feladatainak színvonalas ellátására fordította kormány, hanem szavazatvásárlós osztogatásra, az egyértelművé tette számunkra, hogy itt a semmibevételünkről, az oktatás szándékos tönkretételéről van szó. Ezt erősíti az a tény is, hogy az oktatásügyet hozzáértő helyett a belügyminiszterhez rendelte Orbán. Pintér hozta a tőle elvártat, fenyeget, megfélemlít, kirúg. Nem tudjuk hova vezet ez, de mi annyit tehetünk, és tegyünk is meg, hogy együtt maradunk, nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Tartsuk meg ezt az óriási értéket, amit itt Budaörsön teremtettünk! Maradjunk együtt, vigyázzunk magunkra és egymásra! Köszönöm, hogy meghallgattatok!” – zárta szavait Tollner.
Majd a különböző intézményekben dolgozó pedagógusokból összeállt „irodalmi színpad” adta elő Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című versét.
Őket követte Turcsik Viktor a Herman igazgatója, aki szintén pedagógus édesanyja régi emlékét idézte fel, akit már a hatvanas években megbántottak tanári méltóságában, és akinek az igazgatója azt mondta, hogy egy jó pedagógus soha nem sértődhet, de bántódhat meg. A mai demonstráció azonban éppen azért szerveződött mert van az a pont, az a határ, amikor már nem lehet a méltatlan helyzetet szó nélkül hagyni. A budaörsi igazgató azt is kiemelte, hogy amíg az iskolák az önkormányzat irányítása alatt működtek, ebben a városban kivételezetten jó helyzetben voltak. Ám az államosítással tőlük, ott dolgozóktól is elvették a saját iskolájukat, és bár szégyen, de mindent, amire szükség van a gyerekek fejlődése érdekében, a szülőktől kell kérniük.
„1960-ban édesanyám már osztályfőnök volt egy kőbányai suliban és 2 Ft-ot szedett a negyedikesektől az osztálykirándulás buszköltségére. Egy Laci nevű srác nem hozta be a pénzt, ezért anyám szólt neki, hogy legközelebb hozza be, mire a fiú megállt előtte, és a következőket mondta: édesapám azt üzeni, hogy lófasz a tanító néni seggébe nem két forint! Szegény anyám ott a gyerek előtt még tartotta magát, lényegében nem szólt semmit, de az óraközi szünetben már az igazgatója irodájában sírva mesélte, hogy mi történt vele, hogy megsértették. Erre a főnöke elnevette magát, és így szólt: egy igazi pedagógus nem lepődik és nem sértődik meg. Az alázat a mi fegyverünk.
Nem meglepődni és nem megsértődni. A közelmúltig próbáltam én is eszerint csinálni a pályámat.
Tőlünk – közel egy évtizede – elvették az iskolánkat. Tudtam, hogy rosszabb évek következnek. Tudtam, hogy Budaörsön kivételezett helyzetben voltunk. Tudtam, hogy van lejjebb, de be kell vallanom: el sem tudtam képzelni, hogy ennyire.
Legutóbb azt kérték tőlünk, hogy vegyünk egy nagy levegőt és húzzuk be a nadrágszíjat, mert nehezebb hónapok következnek. Ezt nem tudjuk megtenni, mert a nadrágszíj elszakadt és annak tudjuk, mi a következménye.
Megalázó helyzetben vagyunk, mert a tanítványaink és szüleik előtt a fizetésünkről kell beszélnünk. Megalázó helyzetben vagyunk, mert szinte minden iskolai programra pénzt kell kérnünk a családoktól, a fenntartónk ugyanis nem ad. Megalázó helyzetben vagyunk, mert a szülők festik ki az iskolát, a fenntartónknak ugyanis nincs erre pénze. Megalázó helyzetben vagyunk, mert szinte minden iskolai fejlesztésre gyűjtéseket kell szerveznünk, ugyanis nincs rá állami forrás. Ami a legtöbb van most az iskolában, az a nincs. De szívünk még van és az iskoláinkért dobog. Ezért állunk itt, mert tanítani és tanulni akarunk, de nem mindegy hogyan!
A városunk lehetőségéhez mérten támogat minket. A szülők szintén támogatnak. Hálásan köszönjük. Nagy szükségünk van rá. Az utóbbi hetekben azonban már sokkal többről van szó, mint anyagi sanyargatásról. Nem akarják hagyni, hogy felemeljük a szavunkat! Azt mondják, hogy megsértjük a törvényt, elbocsátással fenyegetnek, most pedig egyszerűen kirúgják a kollégáinkat, mert kiállnak az igazunkért! Azt mondom: Úristen! Ki ez a lány? …aki ezt megteheti velünk. Ezt is megtehetik velünk, vagy nem hagyjuk? …és végül engedjétek meg, hogy felsoroljam mindazt a szakmai és tárgyi innovációt, amit az állam az utóbbi 10 évben véghez vitt az iskolámban: – SEMMIT.”
Nemcsak, mint a Kesjár iskola tanára, hanem mint szülő, négygyermekes anyuka mondta el a véleményét Tarjányi Tímea. Ő egyebek között egy kollégája felmondásából idézett, amit a tankerületnek címzett, és leírja, hogy azért egyre kevesebb a pedagógus és nincs utánpótlás, mert nevetségesen kevés a fizetésük, és akik emiatt szót emelnek, azt megfenyegetik. Aki maga megy el, azt már nem lehet kirúgni.
Bár úgy konferálták fel, hogy nem szokott ilyen rendezvényeken részt venni, igencsak hevesen és hatásosan mondta el a véleményét utolsóként a kialakult magyar oktatási helyzetről Szilágyi Kitty óvódapedagógus.
„Sziasztok! Szilágyi Kitty vagyok, de akik miatt én itt vagyok, akik miatt én itt állok előttetek, ők csak Kitty néninek, Óvó néninek vagy hatalmas nagy szeretettel simán csak Kittynek szoktak szólítani. Mi óvodapedagógusok és mindazok akik óvodákban, iskolákban, szakszolgálatokban, gimnáziumokban dolgozunk a mindennapi feladataink mellett részesei leszünk a családok, a gyerekek életének és ez felelősséggel jár. Ezen felelősségünk tudatában állunk most ki, hogy közösen keressük az oktátás helyzetére a megoldásokat és kimondjuk ami tarthatatlan.
Nem megoldás, hogy büntetőjogi felelősségünk terhe ellenére minimálbéren van a fizetésünk. Nem megoldás, hogy a nyugdíjba vonult kollegákat visszahívhatjuk, mert nincs aki már a pályát választaná fiatalként. Nem megoldás, hogy az iskolaérettséget olyan szerv határozza meg, amelyik soha nem látta a gyermekeket. Nem megoldás, hogy elveszik a fókuszt a gyerekekről az állandó adminisztrációs munkával. Nem megoldás hogy azzal próbálják semmissé tenni az óvodapedagógus hiányt, hogy csak a délelőtti intézményi időszakra írják elő a pedagógusok meglétét, de délután már képesítés nélkül is lehetnek a gyerekekkel és ők is felelősségre vonhatóak! Nem megoldás. hogy a kimerült kollegáknak kell egyre több munkát és helyettesítést vállalnia, mert nincs aki az oktatási-nevelési intézményekben dolgozna! Nem megoldás, hogy megfelelő körülmények és eszközök megléte nélkül várják el tőlünk a minőségi oktatási-nevelési feladatokat. Nem megoldás, hogyha szüksége van valamilyen eszközre egy csoportnak vagy egy osztálynak, akkor a legtöbb helyen a pedagógusnak vagy a szülőknek kell saját zsebükből finanszírozniuk a beszerzést. Nem megoldás, hogy a jelenlegi vérlázítóan alacsony fizetésből egy fiatal pedagógus nem tud megélni, ezért a pálya elhagyására kényszerül. Nem megoldás, hogy egy pedagógust terhelnek kettő vagy több ember munkájával, INGYEN! Nem az a megoldás, hogy megfenyegetik a kiüresített sztrájkjog miatt polgári engedetlenségre kényszerülő kollegákat és azonnali hatállyal elbocsájtják őket! Nem ezek a megoldások!
Hogy miért állok most itt? Mert úgy érezzük, úgy érzem, hogy jelenleg nincs megoldás, nincs partnerség! Én szeretnék Óvó néni maradni! Szeretnék a gyerekek Kitty nénije maradni, mert mindennap amikor a csoportban megölelnek a gyerekek, amikor azt mondják szeretlek, amikor látom a csillogó szemüket, ahogy pallérozódik az elméjük, megerősödik a hitem, hogy nekem van okom kiállni. Én értük állok most itt, előttetek és bátran állok itt, mert érezzük a hozzánk járó gyerekek szüleinek a támogatását. Novák Katalin köztársasági elnök azt mondta az amerikai diákoknak, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni, amikor egy döntést kell meghozniuk. Én megfogadom a tanácsát. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Kiállunk a minden gyermeket megillető szabad oktatás jogáért!”
A diákok nevében kapott mikrofont Balassa Bulcsú illyéses gimnazista, szerinte „a tanároknak semmi keresnivalójuk a tüntetéseken, a hatalomnak pedig még annyi keresnivalójuk sincs az iskolákban”. A szülők nevében Erdélyi Sándor szólalt fel és állt ki a pedagógusok mellett a gyerekeink jövője érdekében. „Én az országért aggódom, mert ahol nincs oktatás, ahol lezüllesztik az oktatást, ott nincs jövőkép. Ahol nincs jövőkép, ott nincs jövője gyerekeinknek, unokáinknak, és ahol nincs felnövekvő nemzedék, az az ország valahol elsüllyed.” Szép Adrienn az Illyés tanára egyebek között a közelmúlt szégyenteljes kormányzati intézkedéseit sorolta, mint a sztrájkjog radikális korlátozását.
A budaörsi esemény résztvevői az oktatás melletti kiállás himnuszává vált dalnak, a Grundnak az eléneklésével azért is fejezték be négy óra előtt a saját demonstrációjukat, hogy még időben odaérjenek 17 órára a Margit hídra a tüntetésre és onnan 19 órára a Kossuth térre. A fővárosban a délelőtti élőláncon nagyon sokat voltak, így várhatóan a hídfoglalás is sikeres lesz. Figyeljék az országos média beszámolóit!
Az eseményről a BKVT riportja ITT látható, benne Wittinghoff Tamás polgármester véleménye.
Korábbi cikkünk:
