Budaörs egyik legidősebb polgárát, a kilencvenhét éves Király Mihálynét, azaz Mária nénit az Idősek Világnapján köszöntötte a város vezetése.
Mária néni tizenkét évvel ezelőtt, férje halála után költözött a lányához Budaörsre Ozoráról, egy Tolna megyei kis településről. Egész életében keményen dolgozott: sokat segített a férjének, aki szabó volt, és emellett a földeken és a ház körüli teendőket végezte. Akkoriban sajnos nem volt módja továbbtanulni, így az orvosi hivatás iránti szeretetét a gyógyfüvek megismerésében élte ki: a kis kertjéből származó növényekkel gyógyította a falu apraja-nagyját. A nyári meleg napokat ma is ott töltik a gyönyörű kisházban.
És hogy mi a titka? Derűs természetű, mindenen nagyon jóízűeket tud kacagni. Meggyőződése, hogy az étkezése is szerepet játszik abban, hogy ilyen jó kondícióban van: egész életében hal és gyümölcs volt a fő eledele, hiszen a Sió és a kiskert mindig közel volt. A napi tízórait, ami mindig gyümölcs és dió, szintén ő készíti el.
Szeret aktívan élni, imád kézimunkázni (most is éppen zoknit köt), olvasni, televíziót nézni, és odavan a családjáért: két unokája és két dédunokája van. Gyermekkorától fogva imádja a verseket, sőt ő maga is írogatott, többek között minden évszakot megverselt. Zárszóként álljon itt az Őszről című műve: Fújja az ágakat a szél, / Megsárgulva hull a levél. / Lehajlik az ág utána, / Nem veheti föl, hiába. // Ne búsulj, te lombtalan ág, / Lesz még tavasz, lesz még virág! / Eljön a fényes kikelet, / Neked is hoz levelet!
