A múlt héten, a Lomb Fesztivál keretében volt a 15 éves Biatorbágyi Fotóklub Egyesület természetfotósainak Natúra mustra ’25 című megnyitója a PostART nagytermében. Így annak falain most egy hónapig ez a fotókiállítás látható. E hét szerdán este pedig szintén a PostART-on összegyűltek e fotósklub tagjai, mert Klotz Miklós, az Illyés fényképész oktatója egy olyan est megrendezését kezdeményezte, melynek során bárki beszélgethetett a képek alkotóival.
Egy kötetlen kerekasztal-beszélgetés eseményét hirdette meg a PostART június 18-ra, ami arra volt hivatott, hogy a Biatorbágyi Fotóklub tagjai, a nagyteremben kiállított fotók alkotói „megosszák az érdeklődőkkel képeik elkészítésének kulisszatitkait, meséljenek a természet iránti szenvedélyükről és bemutassák fotós közösségüket.”
És végül ez így is történt, a Biatorbágyi Fotóklub több tagja eljött erre az eseményre, ahol elsősorban Klotz Miklós fotográfus művész (aki a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskola fotográfus szakképzés tanára) kérdezgette őket. Ez többek között azért is lehetett érdekes a budaörsiek számára, mert itt a városban nincsen kifejezetten fotós klub. A helyi, fotográfiával foglalkozó művészek közül néhányan a BUM (Budaörsi Művészek Egyesülete) tagjai, és önálló tárlataikon kívül e művészcsoporttal rendeznek közös kiállításokat, illetve régebben még volt a Kesjár iskolának fotós szakköre az intézmény tanulói számára.
A biatorbágyi klub idén ünnepli 15. éves fennállását. Tizenketten, amatőr fotósok alapították, és néhány év alatt olyan magas szintre fejlesztették tudásukat, hogy azóta gyakran nyernek különböző fotópályázatokon egyénileg, és az eltelt idő alatt ötször választotta őket a szakma az év fotóművészeti alkotócsoportjának. Tagjaik nem csak biatorbágyiak, van köztük tatabányai, budapesti, budaörsi, székesfehérvári, érdi, etyeki is és már nem csak hobbifotósok a tagjai. Kéthetente szerdán gyűlnek össze és legfőképpen egymás fényképeit értékelik ezeken az alkalmakon. Egyik jelenlévő tagjuk, Kígyós Lajos elmondta, ő például azért csatlakozott – nyugdíjasként közösséget keresve -, hogy szakértő szemek is lássák, véleményezzék képeit, ne csak a vele szemben elfogult családtagjai.
De gyakran hívnak szakembereket is előadást tartani, hogy tudásukat gyarapítsák, illetve csinálnak közös programokat, például járnak vezetett fotókiállításokra. De jellemző a klub közösségi életére, hogy az élmény kedvéért elmennek néha közös fotózásokra is, melynek eredményeképpen ugyan ritkán készülnek jó képek, annál inkább egyre jobban összekovácsolódó csapat.
Mert maga a természetfotózás például kifejezetten egyéni műfaj, és ezt a részét különösen szereti – mondta Kiss Andrea -, amikor egyedül lehet a természetben, a megfigyelt állatok közelében. Nem is lehetne társaságban, hiszen akkor az állatok rögtön észrevennék és elszaladnának. De a klub nyújtotta közösségi lét legalább annyi örömöt és élményt nyújt számára.
A búvár viszont nem is merülhet egyedül – tette hozzá Maráczi László, aki elsősorban a víz alatti fotók mestere.
Tagjaik között nem csak természetfotós van, hanem építészet-fotós, portréfotós, eseményfotós is, és bár van, akinek a megélhetését is ez biztosítja, többségük azonban inkább csak a szabadidejében foglalkozik a fotózással és csupán kedvtelésből, már csak azért is, mert esemény-, valamint színházi fotózással többen is próbálkoztak az egyesületből, de tapasztalatuk, hogy a megrendelésre készült, tömeges mennyiségű képkészítés és a rövid határidős utómunkálatok nyomasztósága éppen a fényképezés igazi lényegét veszik el, a precíz, aprólékos figyelés, az alkotás örömét.
Különösen igaz ez akkor, amikor a természetben fényképeznek. Márpedig közös jellemzője a Biatorbágyi Fotóklub tagjainak – legalábbis a budaörsi kiállítás alkotóinak -, hogy szeretik a természetet és nem áll távol tőlük a türelmes, csendes elmélyedés, így egy-egy elképzelés megvalósítása érdekében akár tízszer-hússzor is kimennek ugyanarra a terepre egyetlen jó fotó elkészítése érdekében. Nagyfokú kitartásra is szükség van ilyenkor, ezt Vaszily László magyarázta el.
A kiállításon több képpel, az Antarktiszon készített képsorozatával szereplő Kércz Tibor, aki már pályafutása során – a laikus megállapítás értelmében a természetfotózás csúcsát jelentő – hópárducot is lencsevégre kapott, fogalmazta meg, tulajdonképpen mitől művészi alkotás egy fénykép, akár egy természetfotó is. Egyfelől a téma kiválasztásában, az elképzelésben, amit meg szeretne valósítani a képen, és az eredményben, abban az egy képben, amit kiválaszt például egy pályázatra, benne van a személyisége, s az érzések, amiket közvetít.
Bárki jelentkezhet hozzájuk tagnak, aki megfelel bizonyos kritériumoknak. Fél évig tagjelöltként vesz részt az egyesület programjain, összejövetelein a jelentkező, ezalatt az idő alatt természetesen a közös feladatokból is ki kell vennie a részét, valamint bizonyítania kell a fényképészet iránti elköteleződését. Erről Tonomár Mónika beszélt, aki az egyesület titkáraként jól ismeri ezeket a folyamatokat.
A beszélgetés során felmerült, hogy a Fotóklub örülne fiatalabb tagoknak is, ezért például igyekeznek népszerűsíteni a fényképezést diákok körében is, írnak ki számukra fotópályázatokat, a biatorbágyi művelődési házzal együttműködve már több kiállítást is szerveztek diákok képeiből.
