Határidőre 79 gyermek pályázott, összesen 106 művel, közülük 26 gyereket díjaztak ma délután a Jókaiban az Úszógumit a bálnának! Gyermekversíró pályázat díjátadóján. A sok-sok díj mellett a legnagyobb jutalom alighanem az volt, hogy a Budaörsi Latinovits színészei mondták el a zsűri által kiemelt műveket. Illetve, hogy a Jókai munkatársai egy kis kötetbe rendezik a beérkezett pályaműveket és ebbe a válogatásba legalább egy vers mindenkitől be fog kerülni.
A verseket Varró Dániel József Attila-díjas magyar költő, műfordító a zsűri elnöke értékelte (további zsűri tagok voltak Veress Dávid műfordító, szerkesztő, a Skandináv Ház és az Észak folyóirat főszerkesztője és Hanzelik Éva a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház igazgatóhelyettese). Mindenkinek gratulált, és mint mondta, a helyezetteken kívül 18 különdíjat is megszavaztak, többek között „Az egyik legsvédebb vers”-nek, „A legjátékosabb vers”-nek, „A legszebb költői üzenetet tartalmazó vers”-nek és „A legjobb barátos vers”-nek,„A legszebben zenélő vers”-nek. Továbbá a „A szorongást legjobban megragadó vers”, „A leglíraibb szerelmes vers”, „A vers, amely a kamaszkori dilemmákat a legjobban ragadta meg” és így tovább.
Majd következtek a dobogósok. „De előtte újra elmondom, hogy akik most nem kerültek be a legjobbak közé, ők is kapnak egy kis emléket majd kint az előcsarnokban hazafelé” -tette hozzá a műsorvezető. A HARMADIK helyezéseknél mind a két kategóriában holtverseny született: Jacsó Kristóf Nataniel, Loibl Izabella, Kelle Nóra Júlia és Réthelyi Zsófia tehát bronzérmesek.
A MÁSODIK helyezettek következtek: az I. kategóriában Balogh Tünde, a II. kategóriában Bukovics Mónika nyert.
És az ELSŐ helyezettek: a 9-11 évesek között Kovács Bálint Máté, a verse címe Középsőnek lenni. Illetve a II. kategória győztese a 13 éves Chautard-Héda Cloé Én és a családom című költeménye.
A gyerekek a díjakat a Jókai Művelődési Ház, a PostART és a Móra Kiadó jóvoltából, a Happycopter Szimulátor Központtól, a BABtér Budaörsi Animációs Bázistól, a Budaörsi Városi Uszodától, a budaörsi Hollósy Cukrászdától és a Suhajda cukrászdától kapták, illetve a Papír-írószer Szaküzlettől és a Budaörsi Latinovits Színháztól.
Köszöntőt Monostori Kalovits Márk alpolgármester mondott.
„Amikor még szeptemberben megláttam és elolvastam a Jókai Mór Művelődési Ház versenykiírását, tudtam, hogy igazán klassz fába vágták a fejszéjüket. Azt kérték ugyanis a gyerekektől, hogy írják le – kötetlen formában -, mit gondolnak a körülöttük lévő világról: környezetükről, az emberekről és akár a világban zajló folyamatokról. Egy felnőtt sosem tudja jobban megérteni a világot, amiben él, mintha azt, a fiatalabb generációtól hallja.Itt van például egy nagyon egyszerű és ékes példája annak, hogy mi felnőttek, noha jószándékkal csinálunk valamit, nem mindig érjük el a kívánt hatást. Ahogy az 1975-ben az „Ami a szívedet nyomja” címmel megjelent válogatás, Bélyeg című háromsoros verse is szól: „Bélyeget gyűjtöttem. /Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget.” Talán ennél szebben és pontosabban nem is lehetne kifejezni, hogy mi, felnőttek akár akaratunkon kívül is mennyire el tudunk rontani fontos dolgokat, ha nem értjük meg – vagy talán még inkább, nem felejtjük el – a gyermekek gondolkodását, belső világát. (…) Nem irigylem a zsűrit, hiszen – bevallom én is beleolvastam a pályázatokba – remek versek érkeztek be és valójában mindenki jutalmat érdemelne, aki vette a bátorságot, hogy beadja egy vagy több alkotását, hogy leírja mit érez, mit gondol a nagybetűs életről és a körülöttünk lévő világról. Szerencsére nagyon sokan kapnak majd különböző elismeréseket, így többek között lesz olyan is, aki Budaörs Város Önkormányzatának különdíjában részesül majd. (…) A végére pedig egy nagyszerű hírt szeretnék megosztani önökkel, veletek: a mai napon többen kapnak majd díjakat, de talán a legnagyobb díjat mindannyian megkapjátok. A Jókai munkatársai ugyanis egy kis kötetbe rendezik a beérkezett pályaműveket és ebbe a válogatásba legalább egy vers mindenkitől be fog kerülni” – mondta az alpolgármester.
ráadásul egyetlen fiú, ez rettenet!
A nővérem kényes, a kishúgom nyafis
és ha ez nem lenne elég, baj az is,
hogy állandóan piszkálgatnak engem,
mellettük nincs egyetlen nyugodt percem.
Reggel a nővérem kencézi magát,
órákra elfoglalja a fürdőszobát.
Hajat vasal, szépítkezik, nem tudom, minek,
ugyanolyan mikor kijön, mint mikor bement.
A kishúgommal pedig közös a szobánk,
plüsshegyek mindenütt, merre a szem ellát.
Anya meg kiakad, hogy rumli van megint.
Pakoljak! Pedig én nem csináltam semmit.
Legók, autók, katonák szép rendben.
Miért én pakoljak? Miért tűrjek csendben?
Nagynak kicsi vagyok, kicsinek meg nagy.
Ez a sorsod, ha középső gyerek vagy.
Egy valamiért jó a középső szerep:
Még csak 11 vagyok, de három nő szeret!
hogy koszos ruhával ne üljünk tiszta ágyra.
Ő cipővel szokott visszamenni a lakásba,
ha ott hagyott valamit.
Apukám mindig kérdezi,
hogy na mikor fogok sportolni.
Nem érti, hogy minden reggel
a busz után futok.
A Nagymamám télen-nyáron fűt.
Amikor nála vagyok,
mindig téma,
hogy nem fázok-e trikóban.
A Húgom kiakad, ha bemegyek a szobájába.
Iskola után
a fotelemben találom,
miközben a könyveimet olvassa.
Az Öcsém nem szereti a rántottát.
Ha én azt eszem reggelire,
a fele
mégis nála köt ki.
Ha megkérdezik, rendben vagyok-e,
azt felelem, hogy igen, persze.
Majd csak arra tudok gondolni,
miért nem voltam őszinte.
