„Itt mindig tiltakoznak valamiért…” – kommentelték tegnap többen is laptársunknak azt a cikkét, amiben megírták, hogy a Terraparkban a cirkusz már nem tartja meg a vasárnapi előadásait a környéken élők tiltakozása miatt. Sajnos arra már senki nem vette a fáradságot, hogy azt is elolvassa, kik és miért tiltakoztak, (cikkünk ITT található) hanem csak ontották a mérgüket, hogy menjen a francba, akit már ez is zavar. Maga a cirkusz nem érne meg egy újabb cikket, de a jelenség, hogy kik és miért borulnak ki, illetve mennyire vagyunk toleránsak egymással szemben, az igen.
Visszamennék pár évet. Budaörs a nyár végét az Idesüssel zárja, és kezdetben tűzijátékkal ért véget a napi színes programsorozat. Ami többeknek nem tetszett, mondván, hogy megriadnak a kutyáik, betörik az ablakuk a zajtól stb., ezért az önkormányzat úgy döntött, a koncertek maradnak, a tűzijátékra nincs szükség. Azóta is vannak, akik a koncertek zaja miatt „zajonganak”, de mivel este 10-kor véget érnek, és sok más embernek okoznak örömet, egyre kevesebben tiltakoznak. Folyamatosan konfliktusokat okoz, ha egy étterem vagy söröző nyílik egy utcában, főként, ha terasza is van, ahol zenés rendezvényeket tartanak. Ezek esetében az lett a megoldás, hogy a szabadban nem zenélhetnek késő este, a zárt és hangszigetelt ajtók és ablakok mellett azonban vigadozhat a jónép, például egy lakodalomban.
Nálam is kiverték a biztosítékot azok a tiltakozók, akik a múlt hónapban a Budaörsi Passió kőhegyi előadásai miatt emelték fel a szavukat. Miért is? Hogy van ez? A mérleg egyik serpenyőjében egy gyönyörű hagyomány ápolása, egy igazán nagyszerű előadás, a másikban pedig…? Azután itt van nyáron a fűnyírás és a fűkaszálás. Ha a közparkokban az önkormányzat, a magánkertekben a tulajdonos nem csinálják meg, akkor az a baj, mert tüsszögünk az allergiától. A munkagépek azonban sajnos zajosak. A megoldás? Lehetőség szerint nappal végezzék el a munkát, még akkor is ha a forróság miatt jobban esne hajnalban vagy késő este.
S egy mondat erejéig rákanyarodnék a cirkuszra: nem az volt a Terrapark környékén élők baja, hogy hangosak az előadások (bár igen, az első iszonyú hangos volt, de utána visszavettek a decibelekből), hanem hogy még az előadás előtti éjjel járatták a kamion traktorát, másik éjjel pedig fémet kalapáltak, amikor más már pihenni szeretett volna. Ezt a bevezetőben idézett kommentelők vajon tolerálták volna?
Azt hiszem, sőt bizton állítom, hogy egy közösségben nem könnyű együtt, egymás mellett élni, mert nem azonos az életritmusunk, ki korán kel és korán fekszik, más meg éjszakai bagoly. Van, akit a csend és egy jó könyv pihentet, más meg szeret táncolni, amihez zene és hangulat kell. Ezért is vannak jogszabályok, amelyeket kötelező betartani, és erkölcsi-etikai normák, amiket illik betartani. Mire gondolok? Nem arra, hogy aki másként él, mint mi, az költözzön máshova. Hanem arra, amit Petőfi szebben fogalmazott meg, mint én tenném: „ Bekopognak az ablakon: / „Ne zugjatok olyan nagyon, / Azt üzeni az uraság,/ Mert lefeküdt, alunni vágy.” // „Ördög bújjék az uradba, / Te pedig menj a pokolba!…/ Húzd rá, cigány, csak azért is, / Ha mindjárt az ingemért is!” // Megint jőnek, kopogtatnak: / „Csendesebben vigadjanak, / Isten áldja meg kendteket, // Szegény édesanyám beteg.” // Feleletet egyik sem ad, / Kihörpentik boraikat, / Végét vetik a zenének / S hazamennek a legények.//.
Mindenkinek azt kívánom, hogy élvezzék a nyarat, az életet, de legyenek közben tekintettel másokra is!
