Hogy lehet jó a felnőtt gyerekek és szüleik kapcsolata?

0
1177

5 FONTOS TANÁCS A JÓ SZÜLŐ ÉS FELNŐTT-GYEREK KAPCSOLATHOZ

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és a kettő eggyé lesz. Ezután már nem kettő, hanem egy.” (Máté 19:5) Nem is gondolnánk, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha mégsem történik meg a szülőkről való leválás.

A közös életet kezdő párok többnyire elköltöznek otthonról, a szülői házból. Sokan vannak azonban, akik anyagilag nem engedhetik ezt meg maguknak, de ettől függetlenül az új házasok lelkileg, érzelmileg feloldják a szülőkhöz való kötöttséget, ők ketten érzik magukat  összetartozónak, és új családot alapítanak. Ez csak úgy lehet sikeres, ha mindketten elszakadnak régi családjuktól. Aki nem tud helyes módon leválni a szüleiről, az lehetetlenné teszi, hogy igazán szép legyen a házasélete, hogy igazi családot, otthont teremtsen gyermekeinek.

A szülőket továbbra is lehet szeretni, csak éppen a sorrendiséget érdemes figyelembe venni: első helyen álljon a hitves, második helyen a gyerekek és csak a harmadik hely illeti meg a szülőket. 

Szerencsés esetben természetesen nem kell választani a hitves és a szülő között, mégis gyakran adódik ilyen kényszerhelyzet. A szülőknek ugyanis egy kicsit mindig fáj, amikor elhagyják őket a gyermekeik. Meg lehet őket érteni. Ez a fiú, ez a lány nem is olyan régen még az anyja ölében érezte magát a legjobban. Nem beszélve arról, ha a szülők házasságában is lehet hiány és az egyik szülő akaratlanul is a gyereket használja ennek a hiányosságnak a pótlására. Azután jön egy „idegen” és gyermekük már azt szereti jobban, nem őket. Ehhez még hozzáadódik az, amikor a gyermek, aki egyébként már egy felnőtt ember, még „segít” is a szülőnek azzal, hogy tudat alatt ő is erősebb – gyermeki – ragaszkodást mutat. Amiatt nem költözik el, mert azt feltételezi, hogy nem lesz képes a szülő egyedül élni, esetleg sajnálja a szülőt, mert egyedül él, tudat alatt megpróbál olyan szerepet betölteni, ami „hivatalosan” nem az övé lenne.

De tudni kell, hogyha nem szabadítjuk fel a szerepet, ezzel a származási családunkban ragadunk lelki szinten, így a társunk számára járó szerepet nem fogjuk tudni makulátlanul betölteni. Azt is tudni kell, hogy ez a túlzott kötődés rendszerint kölcsönös a szülő és a gyermek között. Sosem történik egyoldalúan. Ha a szülő felől ragaszkodás érezhető, az azért jöhet létre, mert a felnőtt gyerek részéről is van egy tudatalatti beleegyezés és együttműködés.

Fontos tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy ez a helyzet szépen lassan felemészti a fiatalok párkapcsolatát. Miért? Mert a társunk folyamatosan azt fogja megélni, hogy ő csak a harmadik, vagy hogy hasonlítgatva van a szeretett szülőhöz és ez addig fogja kínozni a lelkét, mígnem azon veszi észre magát, hogy negatív érzései támadnak az anyósa, vagy apósa iránt. Magát fogja hibáztatni, nem meri bevallani. Az is előfordulhat, hogy ha már annyira feszíti őt ez a negatív érzelem, akkor hirtelen kitör, de azt már olyan indulatokkal teszi, hogy a társa mást nem is tehet, csak gyorsan a szóban forgó szülő védelmére kel, ami csak olaj a tűzre. A szülő-függő felnőtt folyamatosan két tűz között fogja érezni magát, ami pedig az ő lelkét bántja érthető módon.  Szép lassan felemésztik a kapcsolatot a szülőkhöz való vélt hűség reményének oltárán. 

Tenni kell tehát valamit, mégpedig leginkább a szülő-függő felnőttnek!

  1. Legelőször tudatosítani kell, hogy éppen a házassága sikere alatt vágja a fát.
  2. A szülei megjegyzéseire, amelyek a párjával közös életét, vagy a pár konkrét minősítését célozzák nem szabad reagálni! Még akkor sem, ha a kifogások valahol igaznak találtatnak.
  3. A jó szándékú szülői „tanácsok” a társra vonatkozó kritikák ismétlődése esetén pedig egyértelműsíteni kell, hogy a társ egy saját választás eredménye, vagyis a felnőtt-gyereké, aki vállalja a felnőttséggel járó döntések következményeit is. Sajnos gyakori amikor a szülők csupa jóindulatból negatív véleményt fogalmaznak meg gyermekük választottjával kapcsolatosan. Ezt azért kell komolyan venni, mert tévútra vihet. Fontos tisztázni a szülőkkel, hogy amikor a társat minősítik, kritizálják, az a gyereküknek is fáj, olyan, mintha őt bántanák. Bármit mondjunk a szüleinknek, feltétlenül társuljon tiszteletteljes hangsúllyal, de legyen benne határozottság.
  4. Soha, de soha nem mondunk a párunknak rosszat a szüleiről! Nagyon át kell gondolni, hogy mit akarunk mondani, és azt úgy kell átadni, hogy véletlenül se hasson kritikának. Fontos azonban az is, hogy a pár egymással meg tudja beszélni a szülőkkel kapcsolatos dolgokat is. Ne legyen tabu, de a hogyan a legfontosabb!
  5. Meg kell tehát köszönni a tanácsot, komolyan venni, egymás között megtárgyalni, végül dönteni. A döntés mindig a fiatalok kezében legyen, hiszen az ő életükről van szó, már felnőttek és felelősségteljesen vállalják döntéseik következményét. Meg kell találni a helyes középutat. Úgy viselkedjenek a fiatalok, hogy a szülők érezzék, a jó tanácsot mindig örömmel megfontolják, de maguk akarnak dönteni. A szülőknek meg kell értetniük, ha valóban szeretik gyermeküket, akkor védjék a házasságát, ne támadják.

A szülőknek érezniük kell, hogy ha „szakításra” kerülne sor, ők lennének a vesztesek. Nagyobb törvény a házasság megvédése, mint a szülőkhöz való ragaszkodás. Ez kegyetlenül hangozhat, de mégis nagyon igaz, mert csak így maradhat fenn az emberiség. Ha a felnőtt-gyerekek nem alapítanak családot, ott maradnak a szülők mellett, akkor nincs folytatás. Fennmaradás, növekedés csak abban az esetben lehetséges, ha a szülő időben engedi kirepülni a gyermekét a fészekből és a gyermek is egészségesen le tud válni a szülőről. Ebben az esetben lesz mellettünk helye egy másik embernek, akivel egy új családot alapítunk, gyermeke(ke)t hozunk a világra és továbbra is tiszteljük és szeretjük a szüleinket, sőt egymás szüleit is. Így tölthetjük be hiánytalanul az Isten által ránk bízott szerepünket!

www.kapcsolatikonfliktusok.hu

Írta: Kolos Krisztina

A szerző korábbi, a Budaörsi Naplóban megjelent cikkei  ITT érhetők el.

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here