Ha kinézek az ablakon…, ha kinyitom az internetet (szubjektív)

0
280

Ha kinézek az ablakon, a budaörsi dombok teteje ködbe burkolózva. Hétvége van, tegnap ugyan ünnep volt, itt helyben nagyobb ünnepségek nélkül, most pedig egy lélek sincs az utcán, autók is alig járnak. Szomorú őszi idő van, de persze a szomorúság inkább belülről fakad, másnak lehet, hogy ez  inkább csendes, szép őszi idő.

Ha kinyitom az internetet, a tegnapi SZFE tüntetésről dobja fel sorra a hatalmas tömegről a képeket, ami már rég nem a színművészetisek saját harca az egyetemük autonómiájának a megőrzéséért, hanem egy hatalmas jaj kiáltás az ország megmentéséért egy pökhendi, a saját hatalmába belebolondult, a demokráciát felszámoló, a liberalizmust csak gúnyosan és szitokként emlegető, az oktatást, az egészségügyet, a szociális- és civilszférát tönkretevő kormányzat ellen. Nem, nem vagyok ott fizikailag a tömegben a tüntető fiatalokkal és a már nem is annyira fiatalokkal, mert most nem tehetem. Sajnos nem tehetem. Az internetes portálok (például ITT és ITT) segítségével azonban mégis élőben és utólag visszanézve egy-egy szép vagy fontos pillanatot, innen, a budaörsi otthonomból is követhetem őket. Az ’56 szellemében felolvasott visszaemlékezéseket, például Puskás Öcsi disszidálásának a történetét, a szónokokat, köztük szakszervezeti vezetőket, és másokat, akik egyebek között a pedagógusok és az egészségügyiek nevében mondták el, hogy kezdettől fogva támogatták az SZFE-t. Miközben a saját aktuális, a rossz kormányzati döntések miatt keletkező gondjaikról is beszéltek, például, hogy nagyon nagy bizonytalanságot okoz az új egészségügyi törvény…

Ha kinyitom az internetet, a koronavírus járványról dob fel elképesztő nemzetközi és hazai adatokat. Sorra dőlnek a rekordok – olvasom. „Új csúcsra, 440 ezer fölé szökött a koronavírus-fertőzéssel egy nap alatt regisztrált emberek száma a világban tegnap. A világ 40 országában rekord gyorsaságú a járvány terjedése, elsősorban a fejlett országokat sújtja a második hullám.” Magyarországon is egyre rosszabb a helyzet, több, mint 54 ezer a fertőzött, közel 1400 az elhunytak száma.  Ennek tükrében értem, hogy itt Budaörsön miért maradtak el vagy legalábbis lettek nagyon szűk körben megtartva az október 23-i ünnepségek. Ugyanakkor nem értem, hogy a mai, azaz szombati, Ferencváros–Újpest NB I-es mérkőzésre miért mehet akár több mint húszezer néző a Groupama Arénába, még ha maszkba is, mert egy csütörtöki új rendelet szerint a szabadtéri rendezvényeken is kötelezővé tették.

Az első hullámban városunk polgármestere hetente számolt be a helyi intézkedésekről, amelyeket a járvány kapcsán tett az önkormányzat. Egyebek között, hogy a házi karantén miatt kinek vittek házhoz ételt, meg az iskolák bezárása miatt hogy kaptak enni a rászoruló gyerekek. Most nincs általános bezárás. Sőt, szinte semmit nem zárnak le… A fertőzöttekről helyi adatokat a polgármester utoljára tavasszal mondott, de mivel hivatalosan csak megyékre lebontva lehet valamit tudni, a beszámolói is értelemszerűen elmaradtak. Illetve a második hullámban szeptember egyszer jelent meg saját helyi közlemény.

Amúgy azt gondolom, hogy a budaörsiek nagyon szabálykövetők vírus ügyben. Már a kilátásba helyezett büntetés előtt is volt maszk a legtöbb emberen a boltokban és más zárt helyeken. Továbbá úgy látom, hogy a budaörsi fórumokon alig-alig akadnak úgynevezett vírustagadók, vagy ha mégis posztol egy-kettő, akkor hamar átköltöztetik őket más, hozzájuk hasonlóan gondolkodók oldalára.

Bár egy ideje már írogatom ezt a cikket, ahogy ismét kinézek az ablakon, a budaörsi dombok teteje még mindig ködbe burkolózva. Hétvége van, tegnap  ünnep volt, zárva volt minden, ma le kell menjek kenyeret venni meg gyógyszertárba. Biztos, hogy nem lesznek sokan, hiszen még mindig egy lélek sincs az utcán, autók is alig járnak. Szomorú őszi idő van, de persze a szomorúság inkább belülről fakad, másnak lehet, hogy inkább csendes, szép őszi idő van ma.